Az adócsökkentés ma már nem tűr halasztást, annak forrása azonban csak a kiadáscsökkentés lehet - mondta el Palócz Éva, a Kopint Tárki igazgatója az mfor.hu-nak. A közgazdász véleménye szerint ehhez korántsem csak a szociális rendszer átalakítása szükséges.

Csökkenteni kell az állami kiadásokat! (Mfor-montázs)

- A múlt héten két napig ülésezett a kormány Dobogókőn, ami után szerény adócsökkentést határozott el a járulékok és az szja körében. Ennek forrását az áfaemelésben találnák meg.

- Az áfát nem szabad emelni, mivel tőlünk független tényezők miatt amúgyis meglehetősen inflatorikus környezetben élünk ismét. Bármi is legyen azonban az infláció oka, mindent meg kell tennünk, hogy ne alakuljon ki egy inflációs spirál. Egy esetleges áfa-emelés ugyanis jobban erősítené az inflációs várakozásokat, mint amekkora árszintemelkedést közvetlenül okoz.

- Ezt a hatást nem kompenzálná az, ha a járulékok vagy az adók mérséklődnének?

- Nem, mert a járulékcsökkenés közvetlenül nem hat az inflációra, ami ma aktuálisan a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb problémája. Sőt, nem csak áfát nem szabad emelni, hanem semmiféle más adót sem. Az adómérséklés fedezetét a kiadások visszafogásából kell előteremteni.

Intő példaként szolgálhatnak azok az országok, amelyek, miután az állami kiadások mérséklésébe fogtak, most rakétaként húznak el mellettünk. A kormánynak és a lakosságnak is meg kell értenie, hogy a jelenlegi ötven százalékos redisztribúciós arány fenntartása a magyar gazdaság súlyos leszakadását eredményezheti versenytársainkhoz képest.

Emellett az adórendszer egyszerűsítésére kell törekedni, ezért minden olyan lépés, amely tovább bonyolítja a már amúgyis igen szövevényes magyar adórendszert, sok kárt okoz a vállalkozásoknak.

- A szocialista párt alapfeltevése az, hogy azért kellenek az adók, mert a szociális rendszer vívmányait meg kell őrizni.

- A mai magas szociális szint önmagában akár jó is lehetne, hiszen mindenkiben van szolidaritás a nehezebb helyzetben lévőkkel szemben. Csakhogy az a probléma, hogy Magyarország ezeket a juttatásokat hitelből fizeti, aminek következtében az elmúlt hét évben a GDP arányában 14 százalékponttal emelkedett az állami adósságráta, és a kamatok fizetése ma már lassan a dupláját teszi ki a hét évvel ezelőttinek. Ezek tehát nagyon kétséges vívmányok, amelyek árát majd a jövő nemzedék – szó szerint – kamatostul fogja megfizetni.

A környező országok közül egy olyan sincs, ahol hozzánk hasonló mértékben nőtt volna az adósság. A viharos ütemben fejlődő Szlovákiában, ahol 2001-ben még alig volt alacsonyabb az adóráta, mint nálunk, 2007-re az államadósság mértéke GDP arányosan harminc százalékra csökkent, míg nálunk felment 66 százalék felé. Ennek a kamatterheit ki kell fizetnünk. Például a százmilliárdos idei plusz kiadásból jövőre majdnem tízmilliárdos plusz kamatfizetési kötelezettség keletkezik.

- A források között a miniszterelnök megnevezte a kifehérítés hatását. Vagyis az idáig adót nem fizetők körének szűkítését.

- Az úgynevezett kifehérítés hatásait nem ismerjük, sőt erről egyszer maga a miniszterelnök mondta, hogy erre nem lehet adórendszerbeli változásokat építeni. Akkor volt igaza. Persze az adócsökkentésnek akár lehet kifehérítő hatása is, de ez csak középtávon jelentkezhet, és akkor is bizonytalan a mértéke. Nekünk viszont most a középtáv is hosszú idő, mivel egy pillanatig sem szabad kockáztatni az államháztartási hiány és az államadósság csökkentését.

Ezért csak olyan adócsökkentést szabad elhatározni, amelynek a kiadási oldalon megvan a biztos fedezete. Ha emellett még jelentkezik kifehéredési hatás, annál jobb, mert akkor az elhatározottnál gyorsabban tud csökkenni a hiány.

- Sokan azt mondják, hogy a politika kényszerhelyzetben van, hiszen sokkal többen élnek a redisztribúcióból, az állami juttatásokból, mint munkából.

- Azért mintegy 3,5 millió szavazó van, aki dolgozik, félreértés tehát, hogy sokkal többen vannak az osztogatás pártján, mint a gyarapodás oldalán. Ráadásul a kiadáscsökkentés egyáltalán nem csak a szociális kiadások visszafogását jelenti, sőt nem is elsősorban azt. A magyarországi állami túlköltésnek a szociális kiadások csak mintegy harmadát képviselik. Ugyanígy többet költ az állam saját működésére és minden egyéb célra, mint az európai átlag. Emellett ha a vállalkozások jobban fejlődnek, több munkahely képződik, ennek pedig lassan egyre többen, egyre szélesebb körben élvezhetik hatását. Tehát a serpenyő másik oldalát is figyelembe kell venni. Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy Magyarország kilátásai pillanatnyilag nagyon rosszak, különösen versenytársainkkal összehasonlítva.

- Az egykulcsos adó ötlete ma már egyre nagyobb teret kap a politikai programokban. Erről miként vélekedik?

- Az egykulcsos adó felé haladás jó cél. Azonban ma Magyarországon azért nem lehet azt bevezetni, mert az szja befizetések nagy részét a közepesen vagy jól keresők fizetik be. Ha most áttérnénk a húsz százalékos kulcsra, akkor az ilyen adóból befolyó 1800 milliárdnak legalább a harmada, ha nem nagyobb része kiesne a bevételekből.

De az már járható út volna, ha egy nulla százalékos sáv mellett (mondjuk 500-700 ezer forintig) egy egyre szélesebb húsz százalékos adókulcsot hoznánk létre, és ezt a sávot megpróbálnánk az évek folyamán minél feljebb tolni. A felső jövedelmi réteg magasabb adóját azonban egyelőre mindenképpen fenn kell tartani. Abban azonban ma Magyarország egyedülálló Európában, hogy már az átlagbér is a legfelső kulccsal adózik.

- A kilátások csak az adórendszer miatt rosszak?

- Nem, dehogy. Egyébként az elmúlt öt-hat évben a magyar adók egyáltalán nem nőttek olyan nagymértékben. Csak időközben a környező országok erőteljes adócsökkentésbe kezdtek, ezért Magyarország relatív adópozíciója nagymértékben romlott.

- 2002-ben komoly állami költekezés kezdődött, melyről már akkor lehetett látni, hogy nem lesz fenntartható. Ön szerint mi volt az oka annak, hogy mégis belevágott az akkori kormány?

- Én azt gondolom, hogy ennek nem rendszerspecifikus, hanem egyedi oka van. Az elmúlt években jelentősen növekvő - részben szociális jellegű - kiadások okára kétféle magyarázat van az elemzők körében. Az egyik szerint a mi örökségünk ilyen, mutyizunk, ügyeskedünk, közben elvárunk, mert a Kádár-rendszer erre tanított minket. A másik elmélet szerint nincs itt semmiféle örökség, hanem csak hatalomtechnikai okok húzódnak meg a háttérben.

Én utóbbit vallom. De hogy felmentsem a Medggyessy-kormányt, 2002-ben valóban óriási hiba volt egy csapásra mintegy 500 milliárddal megcsapolni a költségvetést, de ezt követően, 2003-2004-ben már elkezdett csökkenni az államháztartási hiány. Ezt a pozitív folyamatot törte meg 2005-2006-ban a kiadások és a hiány ismételt gyors növelése, ami már egyértelműen a hatalomról szólt.

Varga M István

Menedzsment Fórum