Helyi, kisléptékű és közvetlenül értékesített élelmiszer esetében is a gazdák és a termelők javára történt módosítás.



Miért volt szükség a kistermelői rendelet módosítására?

A 2004-es uniós szintű rendeletcsomag (egyebek között, legfontosabbként a 852/2004 és a 853/2004-es EK rendelet), más néven „higiéniai csomag” szigorú és egységes megközelítést hozott létre EU-s szinten az élelmiszerbiztonság-szabályozás területén. Abból indultak ki a jogszabályalkotók, hogy bárki, aki az Unióban valamiféle élelmiszert létrehoz és forgalomba hoz, azzal a nagy egységes piacra kerül be, ami szükségessé teszi a piac szabályozását. A higiéniai csomag rendelkezései igen szigorú szabályokat állítanak az élelmiszer előállítás, feldolgozás és forgalomba hozatal feltételéül. Sokak szerint nem véletlen a 2004. évi törvényalkotás. Abban az évben ugyanis tíz új, kevésbé fejlett, illetve hagyományosan agrárország (Magyarország, Lengyelország) lépett be a közösségbe. Tehát a 2004-es szigorított rendeletet úgy sikerült megalkotni, hogy kihagyták belőle azokat, akikre komoly hatásai vannak.

Azért szerencsére van a rendszerben egyfajta rugalmasság. Tagállami szinten kimondja a preambulum a hagyomány és rugalmasság elvének tiszteletben tartását. Hiszen vannak olyan helyi gasztronómiai és termelési hagyományok, amelyek a szigorú szabályozásnak teljesen ellentmondanak (pl. az olasz pizza esetében). Ennek megfelelően lehet tagállami hatáskörben könnyítéseket meghatározni. Három kritérium van, amire meghozható e szabályozás: helyi, kisléptékű vagy közvetlenül értékesített élelmiszer. Hogy mi számít „local”-nak, az a nemzeti szintű értelmezéstől függ. Volt olyan tagország, amely nem élt a lehetőséggel, ott ipari standard működik. Másutt sokkal szélesebben értelmezték a „local”-t, Ausztria például az egész országra vonatkozóan.

Belépésünk után éltünk a nemzeti mozgástérrel. A Földművelésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, valamint az akkor még ICsSzEM rövidítésre hallgató Szociális- és Munkaügyi Minisztérium közösen meghozták a 14/2006-os, közkeletű nevén „kistermelői” rendeletet. Mivel az idő rövidsége miatt gyorsan kellett elkészíteni, merev, szigorú és kevésbé megengedőre sikerült. Nehéz volt értelmezni a jogszabályt, mely életszerűtlen korlátozások tömegét tartalmazta. Ezért éreztük fontosnak a változtatást.

Mi változott a rendeletben? Miben lett jobb a kistermelők helyzete az új rendelettel?

Mint már említettem három kritérium van, amire meghozható a szabályozás: helyi, kisléptékű és közvetlenül értékesített élelmiszer esetében.

Helyi értékesítés. Korábban a saját falut (jogi nyelven szólva: a gazdaság helye szerinti közigazgatási egységet) határozta meg boltba és étterembe történő értékesítésnél. Piacra ugyan vihette a kistermelő a nyers zöldséget, gyümölcsöt a szomszéd megye területére, de feldolgozott terméket nem árulhatott. Most viszont már feldolgozott formában is bekerülhetnek a boltok polcaira és éttermekbe kistermelői termékek. A megyében és szomszédos megyében, sőt Budapesten is árulhat a kistermelő.

Kisléptékű értékesítés. Sok kritika nem érkezett, annak idején viszonylag jól meghatározták. A módosítással még kedvezőbb lett a kistermelők helyzete. Juh, kecske, szarvasmarha és sertés húsának kistermelői értékesítése eddig csak feldolgozott hústermék formájában volt lehetséges. Nem adhatott el nyers húst a kistermelő, pedig így pont a legértékesebb húsrészeket (pl. szarvasmarha esetén bélszínt, szűzpecsenyét) nem tudta értékesíteni, ami nagyban rontotta a termelés megtérülését. További probléma volt, hogy az otthon is vágható csirkével és nyúllal ellentétben ezeket az állatokat el kellett vinni EU-s minősítésű vágóhídra, amiből nemcsak hogy kevés van az országban, de sokat kellett odáig utazni, drágán dolgoznak és ipari mennyiségű állatot fogadnak. Igaz, hogy az említett állatok házi vágásából származó húsa az új rendelet szerint sem értékesíthető, de a jövőben legalább a kistermelői nyers húsok és a feldolgozott hústermékek a szomszédos megyékben, illetve a fővárosban értékesíthetők közvetlen fogyasztók, valamint boltok és éttermek számára.

Közvetlen értékesítés. Korábban problémát jelentett, hogy hiányzott a garancia, az ellenőrizhetőség, és így egy étterem vagy bolt tulajdonosa nem adhatta tovább a gazdáktól megvásárolt terméket a fogyasztónak. Szerencsére az új rendelettel meglehetősen nagy könnyítéseket sikerült elérni. Jelenleg az étterem beszerezhet a gazdától és a bolt is eladhat a fogyasztónak úgy, hogy a nagykereskedelmi partner a kettő közé nem ékelődhet be. Ennek az árán már a helyi kistermelőktől feldolgozott termékek is bekerülhetnek a boltok polcaira, az éttermek asztalaira és a közétkeztetésben is felhasználhatók a régiós termékek. Ez azért nagyon fontos, mert a külföldiek által érdekesnek talált és keresett helyi különlegességek (sajtok, kolbászok stb.) és tájfajtákból készült termékek előállításával a nagyvállalatok nem foglalkoznak.

Hogy kezdtek hozzá? Aláírást gyűjtöttek, önkénteseket toboroztak, kampányt szerveztek?

Több állomás volt. A Védegyletben éppen elindult egy EU-s kutatási projekt (a Gödöllői Szent István Egyetemmel közösen) a közvetlen értékesítés, helyi élelmiszer rendszerek társadalmi, jogi környezetéről, akadályozó tényezőiről. Világossá vált, hogy a helyi élelmiszerrendszerek helyzetét nehezíti, kibontakozását korlátozza a nehézkes jogszabályi környezet. Azt tűztük ki célul, hogy változtatunk a rendeleten. Aztán jött egy újabb kereskedelempolitikai témájú projekt, melynek keretében hároméves társadalmi kampányt vállaltuk. Közben jelentkezett nálunk Szabadkai Andrea (SZÖVET = Szövetség az Élő Tiszáért), aki már korábban is kapcsolatban volt hasonló gondolkodású szervezetekkel, építette a kapcsolatokat, viszont nem pályázott és anyagi háttere sem volt. Megegyeztünk, hogy összerakjuk, amink van. Ő pörgeti a dolgot, mi pedig adjuk rá a forrást, plusz az én munkaidőmet. Ez a két szervezet (Védegylet és SZÖVET) viszi együtt azóta a projektet, csatlakozó civil partnerek növekvő (mára 53-an állnak a kezdeményezés mögött) táborával és értékes együttműködésével.

Hogyan folyt a munka a hivatalos szervekkel? Mennyire voltak együttműködők a minisztériumokban?

Először Szabadkai Andrea konzultációkat kért és nagy nehezen kinyomozta az illetékesek elérhetőségeit. Meginterjúvoltuk az eredeti rendeletet fogalmazóit, kifaggattuk őket, miért, hogyan lett olyan, amilyen. Rájöttünk, hogy nekünk a partnerszervezetektől olyan információink vannak a témáról, amik alapján segíteni tudnánk nekik. A Védegylet által elnyert EU-s kutatás révén mi, illetve a kutatási projektben nekünk egyetemi partnerként segítő, a SZIE-n működő ESSRG műhely munkatársai, kutatóként nagyobb súllyal tudtunk tárgyalni a hivatalos szervekkel. Feltérképeztük, hogy ki miért felelős, kik a szereplők. Aztán leültünk tárgyalni, együtt gondolkodni a lehetőségekről. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium illetékes főosztályainak munkatársai nagyon kooperatívnak mutatkoztak. Konzultációs szinten az ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) és MgSzH (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) tagjaival is viszonylag harmonikus volt a viszony. 2009 márciusában aztán jogászokat fogadtunk, hogy a civil partnerekkel, gazdákkal, a VPOP, az ÁNTSZ és a minisztériumok képviselőivel történő egyeztetések és zártkörű munkamegbeszélések során előjött tartalmi módosító ötleteket jogi nyelvre fogalmazzák át. A biztonsági keretek között maradó, de a kistermelők életfeltételeit javító megállapodás született. Közben kiderült, hogy őket is foglalkoztatta a módosítás gondolata. Úgy is mondhatnánk, hogy mi beadtuk civil javaslatainkat az ő, amúgy is csordogáló módosítási folyamatukba. 2009. április végén került sor a megbeszélésre. A közös munka gyümölcse a 2009 májusában benyújtott módosító javaslat lett. (A módosító kezdeményezés elméleti hátterét és legfontosabb tartalmi elemeit ismertető dokumentum innen letölthető.)

A multinacionális vállalatoknak nem volt ellenérdeke, hogy valamilyen könnyítés szülessen a gazdáknak?

Nem tapasztaltunk ilyet. Nyilván nem érdekük, de nem hiszem, hogy konkrét lépéseket tennének az ellen, hogy megengedő kistermelői rendelet szülessen. Erős a lobbierejük, de inkább a saját dolgaikkal foglalkoznak. Ez a fajta kistermelői értékesítés, piaci lefedettség minimális hasznot hozhat a számukra, nem éri meg nekik ebbe energiát fektetni.

Az új kistermelői rendelet 2010. április 30-val lett kihirdetve és május 15-étől lesz hatályos. Milyen lesz a fogadtatása, mit várnak?

Alapvetően biztos pozitív lesz a visszhang. Bár egy hiba, sajnos, azért belekerült. A falusi turisztikai szolgáltatóknak (FATOSZ = Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége) volt az ún. „falusi vendégasztal” szolgáltatási lehetősége. Ez 2010. január elsejével megszűnt, és helyette, úgy tűnik, hogy a „kistermelői vendégasztal” kategóriával igyekeznek őket kárpótolni. Viszont ez a megszüntetett fogalomhoz képest jelentős szűkítést jelent, hiszen korábban a környékbeli gazdáktól beszerzett termékekből lehetett tájjellegű ételt készíteni, tehát nem kellett, hogy a termék saját termelésből származzon. Most viszont csak azt kínálhatja fel a vendéglátó, amit ő maga termelt meg. Ez elég nagy problémát jelent, ellehetetleníti a dolgokat. (Az FVM honlapján, illetve a Magyar Közlöny oldalán bővebben olvashat az 52/2010 FVM rendeletről.)

Összességében elégedettek vagytok a módosítással, vagy már megvan a fejetekben a következő lépés gondolata?

Igen, abszolút, és a terv is megvan. Amit el lehetett érni most a kistermelői rendelettel kapcsolatban a jelenlegi környezetben és a szakma hozzáállásának tükrében, azt elértük. Következő lépésként végrehajtási útmutatót szeretnénk kidolgozni a kistermelői rendelethez a magánházak jó higiéniai gyakorlatát illetően. Ha elfogadják, akkor ez kvázi joganyag lesz, bíróságon lehet majd rá hivatkozni. De tervezünk még adótörvény-módosítást, illetve javaslatokat fogunk megfogalmazni piacokról és vásárokról.

További sok sikert, energiát hozzá!



Az interjút készítette: Hercig Zsuzsanna