A kommunikáció manipulációja

A kommunikáció kölcsönös információcsere emberek között, erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével, melynek jó funkciói többek között a tájékoztató szerep, felhívó szerep, kapcsolatteremtő, –fenntartó és –záró szerep, értelmező szerep, illetve esztétikai szerep.

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a manipuláció ravasz mesterkedés valamilyen ügyben. A manipulál szóra pedig három alternatívát is találunk: hozzáértés nélkül foglalkozik valamivel; mesterkedéssel visszaélést követ el; a közvéleményt burkolt módon befolyásolja. A manipuláció azonban akkor igazán hatásos, ha verbális és nem verbális eszközökkel elsősorban az érzelmekre kíván hatni.

Nagyon ritka tehát a teljes objektív közlés, s ebből következik, hogy minden lezajló kommunikáció valamilyen szinten manipulatív hatású. Lehet ez tudatos (általában barátok beszélgetése), vagy tudat alatti is (komoly filozófia eszmecserék). A kommunikációt tökéletes manipulációs fegyverré tökéletesíti a rétor, hiszen feladata elsősorban éppen a meggyőzés, rábeszélés. Ezt úgy éri el legteljesebben, ha ő maga rendelkezik a jó szónok tulajdonságaival: találékonyság (megtalálja a meggyőzéshez legmegfelelőbb anyagot, jó érveket és bizonyítékokat), stílusérzék (megtalálja a beszédhelyzetnek, hallgatóságnak megfelelő hangnemet és stílust), tisztesség (ma már ez nem alapkövetelmény, csak az a lényeg, hogy el tudja hitetni az emberekkel, hogy nem tisztességtelen), előadókészség ( tudja alkalmazni a zeneiség és képszerűség stíluseszközeit, illetve a beszédet kísérő nem nyelvi jeleket, mint a mimika, testtartás és gesztus). Ezeket együttesen, megfelelően alkalmazva a jó szónok máris rendelkezik a legfontosabb tulajdonsággal, a meggyőzés képességével, vagyis a legtöbb embert úgy tudja manipulálni, hogy az észre sem veszi, azt hiszi ez a saját véleménye.

A manipuláció főként érdekvezérelt kommunikáció, résztvevői a manipuláló- és a manipulált személy.

A manipuláció azonban nem új keletű dolog, hiszen már az ókori társadalmakban is találkozhatunk olyan személyekkel, akik elhitették a néppel, hogy például természetfeletti erővel rendelkeznek, vagy pedig, hogy az uralkodót az istenek jelölték ki és ő maga is isteni tulajdonságokkal rendelkezik, sőt ő maga is isteni személy. Gondoljunk csak az ókori Egyiptomra. A manipulátor olyan fontos információtöbblettel rendelkezik, amelyről a partnere nem tud, mert ha tudna, nem lehetne őt befolyásolni, vagyis visszaél a másik bizalmával. A manipuláló ember saját érdekének megvalósulása céljából különféle eszközöket alkalmazva eléri, hogy a másik az ő akarata szerint tegyen, vagy ne tegyen valamit. A probléma az, hogy azt a látszatot kelti, hogy a saját döntése volt. Rendkívül könnyen manipulálhatóak azok a személyek, akik mások dicséretéből építik fel énképüket, nem értékelik, nem vizsgálják meg azok valóságtartalmát, hanem képesek azt feltétel nélkül elfogadni. A legegyszerűbb csapdába ejteni az olyan embereket is, akik cselekedeteit a másik iránt érzett gyűlölet, ellenszenv vezérli. Úgy viselkednek, mint a kamaszok, akik függetlenek akarnak lenni szüleiktől, be akarják bizonyítani, hogy van önálló véleményük, de ez semmi esetre sem egyezhet meg a szülőkével. Függetlennek akarnak látszani, és pont azáltal veszítik el függetlenségüket, és lesznek irányíthatóak, hogy makacsul az ellentétét hangoztatják annak, amit a másik gondol.

Manipulatív dicséretek tömkelegével találkozunk az utcán, munkahelyen, iskolában, összejöveteleken, és általában a baráti körökben is. Gondoljunk csak, arra mikor vásárláskor az eladó győzköd bennünket, hogy ez vagy az a ruhadarab mennyire jól áll nekünk, s mindaddig, míg nem láttuk magunkat tükörben hiszünk is neki, vagy rosszabb esetben utána is, mondván: „ő jobban ért hozzá”, „én elfogult vagyok magammal szemben”. A másik példa mikor barátnővel megyünk vásárolni és valamilyen ruhadarab nem jó rá, de nem akarjuk megsérteni, s inkább elhitetjük vele, hogy rossz a számozás, illetve a szabás, amit el is hisz és nem lesz kritikusabb magával szemben.

A manipuláció elsődleges közvetítője a média; látszólag kényelmessé teszi az életünket, a jólértesültség látszatát kelti, helyettünk gondolkodik, ezáltal a legveszélyesebb fegyver, amely politikai vagy gazdasági személyek kezébe kerülhet.

A legagresszívabb manipuláció a reklám, hiszen a valóság elferdítésével illetve csúsztatással igyekszik elhitetni az emberekkel, hogy szükségük van a legkülönfélébb, általában hasztalan dolgokra. Ezt pedig igyekszik minél gyakrabban láttatni az emberekkel, hiszen nem találunk olyan felületet ahol nem bombáznak minket reklámokkal, a televízióban, az utcán, és mára már a mozikba is betörtek, a filmek előtt és az előzetesek között előszeretettel reklámoznak különféle italokat, illetve ennivalókat, gondolom annak érdekében, hogy az ember megéhezzen, megszomjazzon és így még ideje is van kimenni a büfébe és vásárolni, tehát a reklám elérte célját, szomjasnak éreztük magunkat, s vásároltunk. Ez a reklámok fő feladata, hogy manipulációval vásárlásra, minél nagyobb fogyasztásra ösztönözze az embert. A befolyásolás hat ránk:

o tudat alatt (csinos férfiak, szép nők)

o jó csomagolással

o félelemkeltéssel („baktériumok a perem alatt”)

o hiánykeltéssel („amíg a készlet tart”)

o ráció segítségével (konkrét pontos, hitelesnek tűnő adatok)

o híres emberek által (biztos jó a termék, ha ő is használja)

o hiúságunkat kihasználva („mert Ön megérdemli”)

o fülbemászó dallamokkal, megjegyezhető szlogennel („mert hülye azért nem vagyok”)

o humorérzékünkre hatva (pl.: Szőke kapitány- UPC, AXE- csokifiú)

A reklámok azonban figyelmetlenségünket, tudatlanságunkat használják ki, például: az a bizonyos márkás joghurt, amely úgy hirdeti termékét, hogy egyedülálló módon tartalmazza a jótékony hatású bifidus essenzist, ami azonban nem felel meg a valóságnak, mert minden joghurtban, illetve tejtermékben megtalálható; vagy a másik kedvenc reklámom, amely egy hajhullás elleni szert kínál, melynek mottója: „hatása klinikailag bizonyított, a placeboval szemben”.

Ezek mellett a média politikai manipulációkkal is bombáz minket, leggyakoribb eszközei napjainkban:

o egyoldalú beállítás (adott politikai terméket csak egy oldalúan elemeznek, gyakran a hátrányok elhallgatása),

o elterelő manőver (adott eseményről másra irányítja a figyelmet, egy viszonylag jelentéktelen dologra),

o montázs (két vagy több dolog egymásra csúsztatása, például egy békés tüntetésről szóló hír beolvasása közben nácikról szóló képsorokat játszanak be),

o csúsztatás (csak féligazságok elmondása, illetve az igaz hírbe kevernek valami hamisat is).

A manipulációt tehát nagyon nehéz kivédenünk, mert behálózza életünket, meggátolni csak úgy lehet, ha ragaszkodunk elveinkhez, gondolatainkhoz. erős személyiségnek kell lennünk ahhoz, hogy elkerüljük azt, hogy minket is manipuláljanak.

Manapság sajnos ahhoz, hogy akaratunkat érvényre juttassuk, elengedhetetlen, hogy manipuláljunk, és ez a mai társadalom egyik nagy problémája, hogy már az egyszerű meggyőzés nem elég. A legalapvetőbb különbség meggyőzés és manipuláció között, hogy a meggyőzés során egyenes úton, érvek, ellenérvek felsorakoztatásával kísérli meg az egyik személy elfogadtatni saját álláspontját a másikkal. A meggyőzés folyamata során meg kell hallgatni és megérteni a beszélgetőpartnert, majd ezt követheti a saját álláspont kifejtése. Manipuláció esetén ugyanezt az eredményt a manipuláló úgy próbálja meg elérni, hogy észrevétlenül saját szemüvegét adja rá a szembeülőre, azért hogy ő is ugyanúgy lássa a világot. Bátran ki merem jelenteni, hogy mindannyian, valamilyen szinten manipulálók vagyunk, gondoljunk csak arra, hogy vigasztalva egy kétségbeesett embert soha nem mondjuk neki, hogy az ő hibája, tehát elhitetjük vele, hogy ő nem tehet semmiről, manipuláljuk.

Készítette: Tamás Tímea