Az Anti Fitness Klubtól a Zanzibárig

 

Megvalósult Presser Pici álma, méghozzá grandiózus méretekben, idén már a Sziget fesztiváltól függetlenül szervezik a Magyar Dal Napját, huszonkét helyszínnel és száz produkcióval, vidéken is, Budapesten meg főleg. Majdnem mindenki fellép, aki él, mozog, gitározik vagy énekel.

 

Péterfy Bori a Gödörben

23 helyszínen 150 órányi zenével ünnepelték a Magyar Dal Napját szeptember 13-án országszerte. A gyerekdaloktól kezdve, a komolyzenén keresztül a rockon át, a bluesig és a jazzig mindenféle zenei stílus képviseltette magát vasárnap; több mint 300 fellépő szórakoztatta az érdeklődőket - mondta el Presser Gábor, a Magyar Dal Napja kezdeményezője.

A rendezvénysorozat programjainak egyedül az este 10 órás csendrendelet szabott határt -tájékoztatott Szabó Edit, a Magyar Dal Napja Nonprofit Kft. ügyvezetője. A zárt helyszíneken még ennél is tovább tartottak a programok, például a Gödör Klubban hajnali háromig szólt a zene.  Szeptember második vasárnapján legalább 150 órányi magyar dal hangzott el.

A programok kapcsán Presser Gábor elmondta: nincs központi akarat, illetve elvárás, mindent a szervezőkre bíztak. Egyedül annyit kötöttek ki, hogy politikamentesek legyenek a rendezvények.

A közszolgálati csatornák is kiemelten foglalkoztak a rendezvénysorozattal: a Magyar Televízió több helyszínen készített felvételt a koncertekről, a Duna Televízió műsorában pedig egész héten - a Magyar Dal Hete elnevezéssel - szerepeltek magyar zenei műsorok.

Tavaly a rendezvénysorozat kvázi főpróbájaként tartottak megakoncertet a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján augusztusban. A rendezvényre csaknem 50 ezren voltak kíváncsiak. A szervezők tervei szerint 2009-től a Magyar Dal Napját mindig szeptember második vasárnapján fogják tartani.

Tavaly, a Sziget mínusz egyedik napján elindult valami. A műfaji és hierarchikus korlátokat figyelmen kívül hagyva, a magyar ún. könnyűzenei élet szereplői (ha úgy tetszik krémje) a hívó szóra szép számmal gyűltek össze, hogy mintegy negyvenezer ember előtt megmutassák, igenis él a magyar zene.

Az ötletgazda, kezdeményező Presser Gábor az ott átélt sikeren felbuzdulva, immár nonprofit Kft. keretében folytatta a gigászi munkát, hogy a Sziget-koncert 2009-re országos méretű mozgalommá nőhesse ki magát. Így is történt. Az egy éven át folyó intenzív szervezés, rábeszélés, győzködés eredményeképpen szeptember második vasárnapján, 13-án, immár második alkalommal ünnepelhetjük a Magyar Dal Napját, országszerte huszonkét helyszínen.

Alapkoncepció, hogy minden helyszínhez egy adott zenei stílust passzintottak a szervezők, illetve hogy a programok ingyenesek.

A fővárosban tizenkettő, vidéken tíz helyszín ad teret a legkülönbözőbb stílusok, műfajok parádéjának. Ez utóbbiak közül - többek között - Komárom, Zalaegerszeg, Eger, Várpalota és Miskolc fogadja be az alternatív-, a dzsessz-, a világzene- és a rockmuzsika jeles képviselőit. Budapesten úgyszintén jobbnál jobb programok között válogathatnak az érdeklődők. Az eseménynek megtisztelő rangot ad, hogy a kulturális projektbe komolyzenei előadással a Zeneakadémia is bekapcsolódik. Érdekesség, hogy a budapesti Vígszínház mellett, a békéscsabai Jókai Színház művészei is örömmel vállalták a monstre rendezvényen való részvételt.

Élőben lesz látható az esemény

Mint minden kulturális megmozdulás, így a Magyar Dal Napja sem működhet pénzügyi injekció nélkül. Főtámogatónak sikerült megnyerni az FHB-t, de a média sem mondott nemet a felkérésre. Így a közszolgálati M1 és M2 Televízió egyrészt élőben közvetíti az eseményeket, de az azonos időben, több helyszínen zajló programok közül jó párat felvételről láthatnak majd a nézők. A Duna Televízió pedig egyenesen a Magyar Dal Hetét rendezi meg szeptember 13-ával végződően.

A 2008-as hagyományteremtő, szigetfesztiválos debütálás óta minden év szeptemberének második vasárnapja a magyar daloké. Azoké az értékeké, amit hazánk kreatív művészei, zeneszerzői, szövegírói, előadói fáradságos munkával létrehoztak.

 
Létrehoztak, közreadtak, sokszor ellenszolgáltatás nélkül, de legalábbis csekély díjazás ellenében, ugyanis a magyar média sajátságos helyzete folytán nem kényezteti el őket. Márpedig a megérdemelt jogdíjakhoz csak a médiában való megfelelő számú megjelenés (ennek előfeltétele a hangzó-, ill. képanyag elkészítése) esetén juthat hozzá az alkotóművész. És akkor a külföldihez képest aránytalanul kevés megszólaláshoz jutó magyar produktumok ismertségi mutatóiról még nem is beszéltünk…

Kedves Médiailletékesek! Mi lenne, ha nem csak szeptember második vasárnapja szólna a magyar dalokról? Hiszen az év, mint tudjuk, háromszázhatvanöt napból áll…