A lisszaboni NATO-csúcstalálkozó   November 19-én és 20-án a NATO 28 tagállamának állam- és kormányfői, valamint az ISAF-országok és partnerországok képviselői tartottak csúcstalálkozót Lisszabonban. A történelmi jelentőségűnek ítélt találkozó résztvevői az észak-atlanti szövetség új stratégiai koncepciójáról, az európai rakétavédelem megteremtéséről, a NATO belső reformjáról és az afganisztáni műveletek jövőjéről döntöttek, valamint Oroszországhoz fűződő viszonyukat is igyekeztek új alapokra helyezni.  

Az új stratégiai koncepció   A csúcstalálkozót megelőző egyeztetések után november 19-én, péntek este Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár bejelentette, hogy az észak-atlanti szövetség vezetői elfogadták azt az új stratégiai koncepciót, amelyhez a következő tíz évben igazodik a szervezet tevékenysége. Mint fogalmazott: az új stratégiai dokumentum olyan "küldetési nyilatkozat", amely kijelöli az utat, amely mentén a szövetség a világ megváltozott körülményei között is gondoskodhat a tagállamok lakosainak biztonságáról, A dokumentum szerint a NATO alaprendeltetése és ebből eredő feladatai nem változnak: az új koncepció lényege, hogy új prioritásokat határoz meg.

Eszerint a NATO a májusi Szakértői Jelentésben is szereplő fenyegetések elleni védelemre kíván összpontosítani, vagyis a sebezhető kritikus infrastruktúra és informatikai rendszerek (kiberbiztonság) megerősítésére, a tömegpusztító fegyverek proliferációjára, a rakétavédelemre, valamint a terrorizmus és szélsőséges mozgalmak elleni védelemre. Csökkent tehát az energiabiztonság, a klímaváltozás, a vegyi-biológiai-radiológiai és nukleáris (CBRN-) védelem kérdéskörére fektetett hangsúly, amiket inkább más politika-gazdasági eszközökkel rendelkező szervezetekre (EU, ENSZ) hagynak.


 

  A NATO nukleáris és hagyományos elrettentési képességében megmaradt a konstruktív bizonytalanság (constructive ambiguity), azaz továbbra sem definiálták, hogy adott szintű vagy adott eszközökkel végrehajtott támadásra a NATO milyen választ adhat – beleértve a kibervédelmet is (ami egyben megelőző, elhárító, támadó képességet is magában foglal).[1] A nukleáris csapásmérő képességet a jelenlegi formában és diszlokációban tartja meg a szövetség.   A hagyományos képességek terén megmaradt a korábbi műveleti ambíciószint: 2 MJO, 6 SJO.[2] A képességfejlesztésben is megjelent a multinacionális elem, és hangsúlyosan a pénzügyi hatékonyság növelése vált célkitűzéssé, nem a megtakarítások növelése és a további költség(vetés) csökkentés (efficiency-driven, not savings-driven reform).

A civil képességek kapcsán az új dokumentum leszögezi, hogy a NATO csak szerény képességek kialakítására törekszik, a válságkezelő műveletekhez szükséges eszközöket az EU-val együttműködve kívánja biztosítani.   Nem változott a konszenzusos döntéshozatal rendszere sem. Nem csupán a nyitott kapuk politikája maradt fenn, hanem a tervek szerint kiszélesítik és megerősítik a partnerkapcsolatokat (global connectivity). A globális partnerek és a kontakt országok viszont nem kaptak külön partnerprogramot, és Indiával illetve Kínával sem jött létre olyan strukturált különleges stratégiai kapcsolat, mint Oroszországgal.   Rakétavédelem   Az elfogadott dokumentumban kiemelt helyen szerepel az a célkitűzés, hogy megteremtsék az európai NATO-országok területének és lakosságának védelmi rendszerét ballisztikus rakéták esetleges támadása ellen. A tervek szerint a jelenlegi rendszert (ALTBMD - Active Layered Theatre Ballistic Missile Defence) bővítenék, azonban a koncepció nem nevesíti, hogy mely állam vagy államok rakétafenyegetése ellen irányul a NATO védekezési terve.

A főtitkár az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésekre úgy válaszolt, hogy a világban ma legalább harminc olyan ország van, amely ballisztikus rakétákra igyekszik szert tenni, közülük többnek már van is ilyen rakétája, és néhányuk ezekkel a rakétákkal már el is tudná érni a NATO-tagállamok egyes területeit. "Fenyegetés tehát van bőven", nem indokolt egyetlen ország kiemelése sem. A NATO – közölte Rasmussen – stratégiai célként fogalmazza meg az atomfegyverektől mentes világ megteremtését; ugyanakkor leszögezte azt is, hogy amíg vannak atomfegyverek a világban, addig a NATO-nak is "nukleáris szövetségnek" kell maradnia. Barack Obama amerikai elnök újságíróknak elmondta: az Egyesült Államoknak az észak-amerikai térségre már megvan a rakétavédelmi rendszere, és ilyen rendszer létrehozását tervezi Európában.
  A NATO rakétavédelmi terve(Forrás: natochannel.tv - az ábrák nagyíthatók)

 
1. Az infravörös műholdrendszer érzékeli az ellenséges ballisztikus rakéták hősugárzását. 2. A műholdas információt eljuttatják a szárazföldi állomásra. 3. A feldolgozott információt továbbítják a NATO vezetési és irányítási (C2) hálózatához.  

A vezetés-irányítási hálózat kiküldi az információt a régió érzékelő és fegyverrendszereinek. Amint a rakéta hajtóművét beindítják, az infravörös műhold a rakétát nem tudja tovább követni.  
1. A nagy hatótávolságú érzékelők, mint az amerikai AN/TPY-2 nagy felbontóképességű radar, és a holland típusú tengeri légvédelmi fregatt (ADCF) átveszik a rakéta nyomkövetését. 2. Az információkat közben folyamatosan megosztják az érzékelő és fegyverrendszerek között.  

Az irányítási rendszer a pontosabb nyomkövetés miatt meg tudja semmisíteni az ellenséges rakétát, amíg az az atmoszféra felső vagy alsó rétegében halad.   A NATO szervezeti reformja   A csúcsértekezlet során elfogadták a katonai parancsnokságokra vonatkozó "karcsúsítási" tervet is, amelyet több tényező – így a szövetségen belüli európai biztonsági és védelmi identitás kialakulása; az egyesített összhaderőnemi alkalmi harci kötelékkel (CJTF) kapcsolatos elgondolás megvalósítása; a szövetség fegyveres erőinek csökkentése és átszervezése; a szövetség részéről felvállalt új feladatok és kötelezettségek – együttesen befolyásolt.

z új struktúra értelmében az eddigi 11 parancsnoki elemből és 13 000 munkatársból a közeljövőben 7 parancsnokság marad, mintegy 9 000 munkatárssal. Lisszabonban azonban nem döntöttek arról, hogy mely elemek szűnnek meg, hanem megbízást adtak a Katonai Bizottságnak, hogy dolgozzák ki a végrehajtás tervét, amit majd 2011 tavaszától kezdenek meg.     ISAF   Az afganisztáni műveleteknek szentelt november 20-i, szombati kibővített ülésen - ahol a nemzetközi erőhöz hozzájáruló nem NATO-tag államok vezetői is jelen voltak – határoztak arról, hogy jövőre megkezdik a biztonságért viselt felelősség fokozatos - a tervek szerint 2014-ig tartó - átadását az afgán  kormánynak és biztonsági erőknek. A jelenleg 130 ezer fős ISAF tartományról tartományra haladva, az alapvető biztonsági és stabilitási követelmények (benchmarks) teljesülése esetén, lépcsőzetesen vonja ki harcoló egységeit; a NATO azonban azután sem fog hátat fordítani Afganisztánnak.

A szombati megbeszélésen a NATO főtitkára és Hamid Karzai afgán elnök aláírta azt a hosszú távú partneri együttműködési megállapodást (Declaration on Enduring Partnership), amelynek alapján a szövetség a kabuli kormányzat melletti politikai kiállás mellett tovább folytatja majd az afgánok kiképzését, illetve különböző jellegű háttértámogatást nyújt a közép-ázsiai országnak.
 

Hamid Karzai afgán elnök és Anders Fogh Rasmussen NATO főtitkár aláírják az eggyüttműködési megállapodást.

(Forrás: nato.int)  

A lisszaboni tanácskozáson a NATO-főtitkár leszögezte, hogy az Afganisztánban folytatott küzdelemnek globális jelentősége van, hiszen a cél a terrorizmus visszaszorítása. "Ha Afganisztán ellenségei azt gondolják, hogy csak ki kell várniuk, amíg kivonulunk, akkor csalódni fognak. Addig maradunk, amíg szükséges" - fogalmazott Rasmussen.     NATO-Oroszország kapcsolatok   „A NATO és Oroszország biztonsága oszthatatlan” – így fogalmazott Rasmussen főtitkár a NATO-Oroszország Tanács (NRC) ülésének kezdetén, amely kétségtelenül a NATO-csúcs egyik legfontosabb eseménye volt, hiszen megalakulása óta ez volt a harmadik, a 2008-as orosz-grúz háború után pedig az első alkalom, hogy a Tanács legfelső szinten ülésezett.

A találkozón a NATO meghívta Oroszországot, hogy közösen vizsgálják meg, miként lehet és célszerű együttműködést teremteni a NATO létrehozandó európai rakétavédelmi rendszere és az orosz rakétavédelem[3]szakértői szinten mérjék fel a lehetőségeket, így a két rakétavédelmi rendszer viszonya még bizonytalan. között. Az ügyben Dmitrij Medvegyev orosz elnök egyelőre arra bólintott rá, hogy  

José Socrates portugál miniszterelnök köszönti Dmitrij Medvegyev orosz elnököt (Forrás: www.nato.int)   Elfogadtak azonban egy a közös biztonsági kihívásokat és érdekeket keretbe foglaló nyilatkozatot (Joint Review of the Common Challenges for the 21^st Century), amely a további kibővülő együttműködés alapját jelentheti. Ennek tematikus tartalmi elemei – terrorizmus, szélsőséges mozgalmak, kalózkodás, kábítószer-kereskedelem elleni fellépés, tömegpusztító fegyverek proliferációjának megakadályozása, stb. – lényegében ismertek, de magát a dokumentumot nem hozták nyilvánosságra a találkozó után sem.  

A közös sajtótájékoztatón Anders Fogh Rasmussen elmondta: előrelépés történt azoknak a NATO-kéréseknek az ügyében, amelyek az Afganisztánnal kapcsolatos orosz támogatás erősítését célozzák. Az „afgán intézkedéscsomag” három eleme:  

• Az Oroszországon keresztül jelenleg csak egy irányban – Afganisztán felé
  
• engedélyezett szállítást kibővítik kétirányúvá.
• Kibővítik a kábítószer-ellenes erők kiképzésére vonatkozó megállapodást,[4] és újabb kiképző központot hoznak létre Szentpéterváron, amelybe pakisztáni erőket is bevonnak.

• Létrehoznak egy NRC Trust Fundot, amely gondoskodik annak a körülbelül 20 szállító helikopternek a fenntartásáról és üzemeltetéséről, amelyeket Oroszország bocsát az ISAF rendelkezésére.

[1]Kibervédelmi doktrína kidolgozása 2011 tavaszán-nyarán várható, a képességfejlesztést 2012-től kezdik.
[2]Major Joint Operation, Small Joint Operation. [3]A rakétavédelmi rendszer jelenlegi terve különbözik a korábban Bush elnök nevével fémjelzett tervtől, amely Lengyelországba elfogó rakétákat, Csehországba radarokat telepített volna. Jelenleg arról van szó, hogy az európai NATO-tagállamok területén már létező radarhálózatokat összekapcsolják, és ennek új vezetési-irányítási központját hozzák létre. Felmerült további radarállomások telepítése Törökországba – az iráni rakétafenyegetésre válaszul –, de erről nincs megerősítés. A hadszíntéri rakétavédelem elemeit – melynek költsége 800 millió euró és már elfogadták, betervezték – így európai területvédelmi rendszerré tudják fejleszteni további 200 millió euróból (amit a főtitkár a „200 millió euró, 10 év alatt, 28 tagállam által” jelszóval hirdet). Ehhez a rendszerhez az elfogó rakétákat az Egyesült Államok biztosítaná.

Oroszország „részvétele” a programban nem jelentene semmilyen közös fejlesztést, ehelyett fokozott adat- és információcserét és folyamatos tájékoztatást foglalna magában.
[4]2006-ban kezdődött az afgán és közép-ázsiai országok (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán) kábítószer-ellenes erőinek kiképzése egyidejűleg Ankarában és a Moszkva melletti Domodedovoban.