Húsz évvel ezelőtt, 1991 júniusában hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot. Ezzel véget ért az 1944-45 óta tartó megszállás. A kommunista világhatalom katonai erőit a Kádár-korban „ideiglenesen itt állomásozó” szovjet csapatokként emlegették - az „ideiglenesség” pedig 45-46 évig tartott.

Ez idő alatt összesen csaknem 35 ezer vasúti kocsi mennyiségű orosz eszköz és ember:  100 ezer katona, valamint a mintegy 27 ezer harci technikai eszköz és több százezer tonna anyag gyűlt össze hazánkban.

1991. június 14-én, pénteken a Népszabadság arról számolt be címoldalán fő- és felcímeiben, hogy „Magyarország visszanyerte teljes szuverenitását”.

Ez a nap, amikor őszinte baráti kézfogással búcsúzunk önöktől, a Magyarországon állomásozó szovjet haderők parancsnoki állományától, legénységétől és köszönetet mondunk azért, hogy a Szovjetunió kétoldalú megállapodás alapján saját elhatározásából csapatait kivonja Magyarországról, s ezzel helyreáll Magyarország szuverenitása.

Fotó: Pataky Zsolt

Antall József Fotó: MTI

Elszámolási viták

Nézzük, hogy  „pénzügyi elszámolás kérdésében hogyan sikerült akkor és azóta megegyeznünk a 45 évig idegen katonai betol és vas objektumokat országunkban üzemeltető és a környezetünket mértéktelenül használó orosz féllel.

Keleti György ezredes, HM-szóvivő azt nyilatkozta 1991-ben: „a szovjet követelés 48,2 milliárd forint, a magyar kormány pedig százmilliárd forintot kért a szovjet katonák által használt környezetünk eredeti állapotának visszaállítására". A szovjetek viszont a kivonulás napjaira időzítve közölték, hogy ők is százmilliárdot akarnak.

Keskeny Ernő a már idézett, az Antall-kormányról szóló tanulmányában így foglalta össze a történteket: „Az orosz fél 60 milliárd forintos követeléssel állt elő a magyarországi ingatlanokért, a magyar fél pedig 100 milliárd forintra becsülte az orosz fél által megtérítendő, általa Magyarországon okozott környezeti károkat. Végül - talán a magyar tárgyalófél gyengeségét kihasználva - mégis az úgynevezett ’nulla-megoldásban’ állapodott meg a két fél, amely szerint mindkét fél lemond a saját követeléséről.

Az erről szóló egyezményt Jelcin elnök 1992-es budapesti látogatása során írták alá. Csak találgatni lehet, hogy a fenti, részünkről egyoldalú kompromisszumot tartalmazó megállapodás mellé mért kellett még két potya ajándékot is nyújtanunk a szovjet fél részére:

A megállapodást ugyanis két jegyzőkönyv egészítette ki, melyről mindez idáig nem sok indoklás látott napvilágot.

Az egyikben Magyarország vállalta, hogy 3 milliárd forint értékben humanitárius gyógyszersegélyt nyújt Oroszországnak, a másik jegyzőkönyv megállapodása szerint pedig Magyarország megvizsgálja annak lehetőségét, hogy részt tud-e venni a területéről kivont szovjet katonák lakásproblémáinak megoldásában.”

Mindezek után egy kis háttér:

MIÉRT VOLTAK ITT SZOVJET KATONÁK?

A szovjet csapatok magyarországi állomásoztatásának hátterében több tényező állt. Egyrészt, a Szovjetunió és az USA 1944-es jaltai megállapodása, amely Nyugat-Európát az amerikai, Kelet-Európát a szovjet befolyási övezetbe sorolta. Ez azt is jelentette, hogy a Szovjetunió hallgatólagosan tudomásul vette az amerikai csapatok jelenlétét Németországban, Törökországban, Japánban, Koreában és másutt, míg az USA lenyelte a szovjet jelenlétet Magyarországon és más kelet-európai országokban. Ez a helyzet 1990-91-ig megmaradt.

A Szovjetunió a kapitalizmus elleni osztályharc részének tekintette, hogy az amerikai és más imperialista országok előrenyomulását megakadályozza. Ezt szolgálta a csapatok külföldi állomásoztatása is, amely hatékonyan hozzájárult a szocialista országok védelméhez. A Szovjetunió érdekelt volt abban is, hogy ezekben az országokban fennmaradjon a szocialista társadalmi rend.

A Szovjetunió 1956-91 között változó mennyiségben, mintegy hatvan - százezer katonát állomásoztatott Magyarországon. A szovjetek minden lényeges magyar katonai mozgást képesek voltak azonnal blokkolni. Veszprémben volt a 13. poltavai páncélos hadosztály, amely majd 1989-ben elsőként hagyta el Magyarországot. Esztergomban állomásozott a 19. nyikolajevszk-budapesti páncélos gárdahadosztály. Kecskeméten volt a 93. harkovi gépesített-lövész gárdahadosztály. Székesfehérváron a 254. cserkasszki gépesített-lövész hadosztály. A Szovjetunió emellett nukleáris fegyverek továbbítására alkalmas eszközöket és atomtölteteket is tartott Magyarország területén.

A Déli Hadseregcsoport, ahogyan az itt lévő szovjet csapatokat nevezték, jogi helyzetét a magyar és a szovjet kormány egyezményei szabályozták. A politikai egyezményt 1957-ben Andrej Gromiko szovjet és dr. Horváth Imre magyar külügyminiszter írta alá.

A katonai egyezményen Georgij Zsukov marsall szovjet és Révész Géza altábornagy magyar honvédelmi miniszter aláírása szerepel. A ceremónián a teljes akkori magyar csúcsvezetés jelen volt.

ROKONSZENV ÉS ELLENSZENV

A szovjet csapatok ideiglenesen, de tartósan állomásoztak az országban. Az idegen katonákat a lakosság általában nem nézte jó szemmel. Ezt látva a szovjet vezetés mindent megtett, hogy a magyar lakossággal a konfliktus lehetőségét csökkentse. Korlátozta a sorállomány mozgását, amely csak szervezetten mehetett a magyar utcákra. A kisebb városokban, helyőrségekben a szovjet katonák részesei lettek a helyi életnek. Részt vettek sportpályák, parkok építésében, nagy havazások és árvizek idején a lakosság mentésében. A szovjet katonák által elkövetett baleseteket, bűncselekményeket a magyar-szovjet vegyes bizottság felügyelete mellett a szovjet katonai bíróságok is vizsgálták, és a magyar joggyakorlattal összehasonlítva szigorú ítéleteket hoztak.

  A DHCS első parancsnoka Mihail Kazakov vezérezredes volt. A leghosszabb ideig, mintegy hét éven át Konsztantyin Provalov vezérezredes tartózkodott itt. A szocializmus utolsó éveiben, 1982-85 között Konsztantyin Kocsetov vezérezredes a parancsnok, 1985-88-ban pedig Alekszej Gyemidov vezérezredes. A kivonulás előkészítését Matvej Burlakov vezérezredes kezdi meg. 1991. június 19-én hagyja el Magyarországot az utolsó szovjet parancsnok. Viktor Silov altábornagy délután 3 órakor gurult át Volgájával a záhonyi Tisza-hídon.

A KIVONÁS

1988-89-ben Grósz Károly vetette fel először Sevarnadze akkori szovjet külügyminiszternek, hogy vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról.
1986-tól Gorbacsov bevezette az új gondolkodás-politikáját, melynek során az USA hasonló lépései viszonzásaképpen a Szovjetunió és a szocialista országok lefegyverzéséhez is hozzájárult. 1989-ben Gorbacsov kivonul Afganisztánból is.

1989 tavaszán a szovjet parlament dönt a fegyveres erők és a katonai kiadások csökkentéséről. Az USA-val megkezdődnek a leszerelési tárgyalások.1989-ben Gorbacsov megtisztítja a pártvezetést olyan katonai vezetőktől, mint Nyikolaj Ogarkov vezérkari főnök, Viktor Kulikov, a VSZ egyesített csapatainak parancsnoka.

 A szovjet vezetés fokozatosan visszavonja magát Kelet-Európából, már nem ragaszkodik a magyar földön állomásozó csapatokhoz sem. A szovjet csapatok kivonása Magyarországról 1989 áprilisában kezdődött. 1991 elejére már csak a 93. harkovi gépesített-lövész gárdahadosztály és néhány hadseregcsoport-alárendeltségű alakulat maradt itt. A kivonás 1991. június 19-án fejeződött be.

Mándokon és Tornyospálcán katonai rakodóbázist létesítettek, ahol a normál nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba pakolták át a harcászati eszközöket, szállítójárműveket, valamint a lebontott laktanyák épületelemeit. A hatalmas mennyiség rakodása és a százezer katona szállítása a MÁV-nak egymilliárd forint körüli árbevételt jelentett.

Az 1990-ben aláírt megállapodás értelmében 1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása Magyarországról. Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a „Magyar Szabadság Napjáról” szóló előterjesztést, amely június 19-ét nemzeti emléknappá nyilvánította.

És a folytatás

1999. március 12-én Magyarország belép a NATO-ba, két héttel később megkezdődik a háború Jugoszlávia ellen. Taszár lett az AFOR és SFOR erők központi bázisa. Az USA fokozatosan kiépíti katonai, rendőri és polgári jelenlétét Magyarországon. 2001-ben megkezdődik a háború  Afganisztánban, ahova már magyar katonák és felszerelést küldünk mind a mai napig.