A mutyizás egy szinttel feljebb kerül

A kormány 2011. szeptemberi ülésén nem döntöttek, csak tisztáztak egy régóta háttérben húzódó vitát a Fideszen belüli politikai, egészségügyi érdekcsoportok között: az állam által átvett kórházak felügyelete nem a politikai irányítás alatt álló kormányhivatalok, hanem az egészségügyért felelős minisztérium alá kerül, a kórházakat pedig nem megyei, hanem térségi alapon szervezik. Az átalakítással a fővárosi, kerületi, megyei és helyi politikusok elveszthetik befolyásuk nagy részét a kórházigazgatók kinevezésére és a beszerzésekre, de van olyan vélemény is, hogy ezzel a mutyizás csak egy szinttel magasabbra kerül majd.

Értesüléseink szerint a szerdai kormányülésen nem döntöttek a kórházi szerkezet átalakításáról, csak alapvető elveket tisztáztak. Úgy tudjuk, az egészségügyi államtitkárság arról győzte meg a kormányt, hogy az állami kézbe adott kórházak és szakrendelők felügyeletét ne a fideszes politikai kinevezetttekkel teli kormányhivatalok, hanem az egészségügyért felelős minisztérium kapja meg.

Kompromisszum született ugyanakkor arról is, hogy az egézségügyi rendszert nem megyei, hanem nagyobb területi egységek szerint, térségi alapon szervezik meg. A kórházak menedzselését így a minisztérium alá tartozó térségi egészségszervezési igazgatóságok végzik majd, de ezek a szakmai döntések előtt egyeztetnek a helyi kórházak képviselőivel és a helyi politikusokkal is.

Ezzel egy fontos, közel egy éve húzódó vita dőlt el, amelynek hátterében politikai érdekcsoportok csaptak össze a Fideszen belül is. Tavaly novemberre készült el az egészségügy átalakítását megalapozó vitairat, a Semmelweis-terv, amelynek alapelveit a kormány idén el is fogadta. Az borítékolható, volt, hogy Szócska Miklós egészségügyi államtitkár terve sok konfliktust fog okozni. Az elképzelés lényege ugyanis az, hogy az egészségügyet lehetőleg ne helyi politikai érdekek alapján szervezzék meg.

Az államtitkárság szerint ehhez állami irányításra van szükség, mert csak így lehet racionálisan elosztani az ágyakat, a műszereket, a pénzeket és a szakembereket. Egyik forrásunk úgy fogalmazott: "amíg a megyei vagy a települési önkormányzat dönthet egy kórházigzgató kinevezéséről, nehéz hatékony menedzsmentről és szakmai munkáról beszélni."

Konfliktusokat rejt

Azt Orbán Viktor kormányra kerülése után egyértelművé tette, hogy a kórházakat állami kézben szeretné látni. Szócska elképzelése alapján kilenc nagytérségre osztanák az országot, a kórházak feladatait pedig eszerint határoznák meg. A cél az, hogy az egyenként 1-1,5 millió lakost egyesítő térségeken belül legyen megfelelően felszerelt szakrendelő, sürgősségi központ, onkológiai ellátás, a bonyolult eseteket pedig az egyetemi klinikák, országos intézetek lássák el. Ez természetesen egyes helyeken kórházi osztályok megszüntetését is jelenti majd.

A pavilonokat összekötő folyosó feljárója a JánosbanFotó: Máthé Zoltán

Ez az elképzelés a megyehatárokat sem veszi figyelembe. A térségeket egyrészt a közlekedési hálózat alapján jelölték ki, hogy a betegek minél gyorsabban elérjék a kórházakat, másrészt figyelembe vették, hogy az adott területen megvan-e a megfelelő szintű ellátás és szakember.

Az egészségügyi ellátási térségek létrehozása sok konfliktust kódol. A Semmelweis-terv is rávilágított arra, hogy a megyeszékhelyeken luxus fenntartani külön városi és megyei kórházat azonos osztályokkal, arról nem is beszélve, hogy néhány városban egyetemi klinikák is működnek.

Budapesten különösen kaotikus a rendszer: egymást érik a kórházak, amelyek különböző fenntartók (minisztérium, egyetem, fővárosi vagy kerületi önkormányzat, alapítvány, egyház stb) kezében vannak. Ezek közül a fővárosi önkormányzat 12 kórháza 99 telephelyen 487 épületben működik. A kórházak gyakran egymás ellen lobbiznak, hogy megszerezzék a fejlesztési pénzeket. Szócska elképzelése alapján a jövőben nem is lenne külön fővárosi egészségügyi rendszer, hanem a három budapesti központi kórháznak a hozzájuk tartozó agglomeráció lakosságát is el kellene látnia.

A közös beszerzés érdekeket sért

Szócska elképzelései szerint csak a közös állami irányításal lehetne rendesen átszervezni és egységessé tenni a fővárosnak és az ország középső régiójának egészségügyi rendszerét. Ezt eddig jelentős részben épp az hátráltatta, hogy az intézmények más és más fenntartóknál voltak. Szócska elképzelései egyáltalán nem vágnak egybe a még Demszky Gábor idején, a szocialista főpolgármester-helyettes, Horváth Csaba bábáskodásával kimunkált koncepcióval, amelyet egyébként a fővárosi Fidesz is támogatott. Az elképzelés szerint a 12 fővárosi kórházat közös holdingba szervezték volna, hogy így racionalizálják a működésüket.

Az MSZP-SZDSZ koalíció és a Fidesz közötti sajátos háttérmegállapodás lehetővé tette volna, hogy mindenki megőrizze politikai és gazdasági befolyását a budapesti kórházi szemétdombon.

Szócska elképzelései azonban ennek is keresztbe tettek volna. Ha a kórházak közös állami irányítás alatt vannak, közösen  – országosan vagy térségenként – intézhetik beszerzéseiket, amelyek így jóval olcsóbbak lennének a mainál. Többek véleménye szerint a fővárosi, a megyei és a kerületi potentátok épp azt nehezményezték, hogy ezzel elveszítenék befolyásukat a beszállítói kör kijelölésében. Ugyanígy elveszíthetnék lobbierejüket egy-egy kórház támogatásának megszerzésére vagy az igazgatók kinevezésére is, amelyből helyben politikai tőke kovácsolható.

Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár

Fotó: Kollányi Péter

2010 végén ezért a háttérben már szabályos iszapbirkózás folyt a kórházak sorsa körül. Fideszes körökben elégedetlenség alakult ki és felmerült, hogy meneszteni kellene Szócska Miklóst. Arról is jelentek meg hírek, hogy esetleg Mikola István venné át a helyét, akinek a fővárosi kórházi holdingkoncepciót támogató Pesti Imrével (Tarlós akkori helyettesével) együtt jelentős szerepe volt a kormányprogram egészségügyi fejezetének kidolgozásában. Az elmérgesedő vitát végül maga a kormányfő rendezte: Mikola Istvánt elküldte OECD-nagykövetnek, Pesti Imrét pedig a fővárosi kormányhivatal kormánymegbízottjává nevezték ki.

A kormányhivatalokban bíztak

A frontvonalak csak lassan tisztultak. Szócska Miklós megegyezett Tarlós Istvánnal arról, hogy a fővárosi átadja az államnak a kórházait. Idén februárban azonban, amikor Tarlós István éppen külföldön volt, beindult a fővárosi holdinglobbi. Tarlós helyettese, Szentes Tamás behívatta a főváros kórházi vezetőket, hogy felmondjon nekik. Később Tarlós azt mondta, hogy a kirúgásokat nem is helyettese, hanem egy fővárosi hivatal vezető (nagy valószínűséggel Pesti Imre) kezdeményezte. Tarlós azonnal visszavonta az intézkedéseket.

A vita ezután sem csillapodott le. A fővárosi közgyűlés augusztus 31-én váratlanul visszavonta a tizenkét fővárosi önkormányzati fenntartású és egy alapítványi működtetésű kórház állami tulajdonba adásáról szóló előterjesztést. A döntésnek több oka is lehetett. Tarlós azt mondta: az ügyben számos részletkérdés tisztázatlan, így például az átadandó kórházak adósságállományának átvállalása az állam részéről, vagy a folyamatban levő pályázatok hátralevő költségeinek viselése. Az MSZP részéről Havas Szófia is arra figyelmeztetet, nem tudni milyen szervezet fogja felügyelni az átvett kórházakat, enélkül pedig törvénytelen lenne az átadás. Ez valóban nagy kérdés, hiszen csak most formálódik az önkormányzati törvény tervezete.

Leselejtezett ágyak a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza területénFotó: Máthé Zoltán

Az mostanra letisztult, hogy az állam veszi át a kórházakat, a kérdés csak az volt, kié legyen majd az irányítás. Miután fideszes érdekkörök látták, hogy a kórházakat mindenképpen állami kézbe veszik, új lehetőséget láttak abban, hogy a fideszes irányítású kormányhivatalokon keresztül őrizzék meg befolyásukat. Augusztus 31-én Pesti Imre előre is szaladt egy kicsit, amikor bejelentette: a kórházak valószínűleg a kormányhivatalokhoz kerülnek majd. Az önkormányzati törvény nem végleges szövegtervezete szerint 2013 elejére a megyei majd a városi kórházak is átmenetileg a kormányhivatalok felügyelete alá kerülnek, és ha kialakul a kórházi feladatmegosztás, döntés születhet a végleges fenntartóról. Ugyanezt támogatja az erős fővárosi kerületi polgármesterek szervezete, a Budapesti Önkormányzati Szövetség is.

Szócska Miklós Semmelweis-terve ezzel szemben nem a kormányhivataklokra és főként nem a megyei vagy helyi önkormányzatokra bízta volna a kórházak irányítását, hanem a tárca közvetlen irányítása alatt álló egészségszervezési igazgatóságokra. Ezek feladata lenne egyebek mellett a kórházak összevonása, működésük racionalizálása és a közös energia-, gyógyszer- vagy műszerbeszerzés koordinálása. Ezzel ugyan kihúznák a széket a megyei vagy kerületi érdekcsoportok alól, de ahogy egyik informátorunk fogalmazott, "félő, hogy a beszerzési mutyi így sokkal magasabb szintre kerül".

index.hu

Joób Sándor