A mobiltelefon-bázisállomások pontos helyének − mint információnak − a kiadásakor együtt kell mérlegelni a biztonsági kockázatokat és a szellemi tulajdon védelmét, szemben az egészségügyi kockázatokkal − mondta ki az Európai Bíróság.

A brit Kommunikációs Hivatal (Office of Communications) és az információs biztos (Information Commissioner) azon különbözött össze, hogy utóbbi tudni akarta a mobiltelefon-bázisállomások (többnyire tornyok) helyét. Az egészségügyi minisztérium ezt követően szakértői jelentést készíttetett a mobiltelefonok kockázatairól. Ennek eredményeként az Egyesült Királyság kormánya weboldalt hozott létre Sitefinder néven, és azt 2003 vége óta a Kommunikációs Hivatal működteti abból a célból, hogy az országban található mobiltelefon‑bázisállomások helyéréről információkat szolgáltasson.

A weboldal a mobilhálózat‑üzemeltetők által az adatbázisaikból önkéntes alapon szolgáltatott információkat tartalmazza, és lehetővé teszi a magánszemélyek számára, hogy az irányítószámot, a város‑ vagy utcanevet megadva egy térképrészen belül az ott található bázisállomásokról tájékozódjanak. A Sitefinder weboldal minden térképrészleten megmutatja a bázisállomások hozzávetőleges helyét, de nem mutatja meg sem azok méterre pontos elhelyezkedését, sem pedig azt, hogy azokat az utca szintjén szerelték‑e fel, az útburkolatba rejtették vagy valamely építmény vagy épület tetején helyezték‑e el.

Két évvel később egy információmenedzser − aki az Állami Egészségügyi Szolgálat kirendeltségeként működő Skót Egészségvédelmi Hivatalnál állt alkalmazásban − járványügyi célból a Kommunikációs Hivataltól valamennyi bázisállomás koordinátájának a megadását kérte.

A Kommunikációs Hivatal az információmenedzser kérelmét két indok alapján első fokon, majd a felülvizsgálatot követően is elutasította. Először is azzal érvelt, hogy az információk hozzáférhetővé tételéről szóló 2004-ben született uniós irányelv értelmében a bázisállomások helyének megadása hátrányosan érintené a közbiztonságot, mivel az említett állomások helyének hozzáférhetővé tétele magában foglalná a rendőrség és a sürgősségi szolgálatok rádióhálózatának üzemeltetésére használt helyeket is, és így a bűnözők azt felhasználhatnák. Másodszor pedig az információkat szolgáltató mobilhálózat‑üzemeltetők szellemi tulajdonjogait érintő negatív hatásra hivatkozott a hivatal.

Az információmenedzser ezt követően az információs biztoshoz fordult, aki a Kommunikációs Hivatalt az információk hozzáférhetővé tételére kötelezte. A hivatal az Információs Bíróság előtt keresetet indított, amely elrendelte az információk hozzáférhetővé tételét, mivel semmilyen indok nem igazolja azok kiadásának a megtagadását. Ezt a határozatot Anglia és Wales Legfelsőbb Bírósága jóváhagyta. A fellebbezés miatt eljárt következő bíróság viszont ellentétes következtetésre jutott. Az említett irányelv ugyanis lehetővé teszi egy információ kiadásának a megtagadását, ha az közbiztonsági okból vagy a szellemi tulajdon védelme miatt fontos. Így került az ügy az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága elé.

Az a fórum fordult előzetes döntéshozatalért az Európai Bírósághoz (EB). Számára az volt a probléma, hogy az adatok kiadása megtagadható-e akkor, ha az irányelvben megfogalmazott egyes kivételek − külön-külön mérlegelve − nem teszik azt lehetővé, de több kivétel együtt már rendelkezik-e akkora súllyal, ami elegendő a kiadás megtagadásához. Mivel itt a közbiztonság és a szellemi tulajdon védelme együtt mérlegelendő, ezek összekapcsolhatók-e? − tette fel a kérdést. Az Európai Bíróság igennel válaszolt.

Az EB határozata "Valamely hatóság, amennyiben környezeti információkat birtokol vagy a részére ilyen információt tárolnak, az arra irányuló kérelem elbírálásakor, hogy ezeket az információkat valamely természetes vagy jogi személy számára hozzáférhetővé tegye‑e, a hozzáférhetővé tétel által szolgált közérdeknek a hozzáférhetővé tétel megtagadása által szolgált érdekekkel szemben történő mérlegelése során figyelembe vehet halmozottan az e rendelkezésben meghatározott megtagadási indokok közül többet is."

sg.hu