Egységes európai kormányt vizionál a német pénzügyminiszter és a nemzetállamokról megkerülendő akadályként beszél. Az európai elit jó része hisz az egységesülésben, a nép azonban „nacionalista".

A Der Spiegelnek adott interjújában Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter már egy egységes európai kormányt vizionált és a nemzetállamokról mint megkerülendő akadályról, megoldásra váró problémáról beszélt. Hosszú évtizedek maszatolása után, úgy tűnik, a válság most végre felszínre hozza az Európai Unió rendszerének alapvető ellentmondását, a nemzeti szuverenitás és az egyre mélyülő integráció közti ellentétet.

Elindulni az egyik úton

Az EU-val foglalkozó kutatók között már legalább harminc éve folyik a vita, hogy az Unió vajon elsősorban egy államok feletti, vagy egy államok közötti képződmény-e. Maga a vita nyilván azért is kezdődhetett el, mert az EU a valóságban valamennyire mindkettő egyszerre. Államok feletti, amennyiben a brüsszeli Bizottság és az Európai Bíróság a tagállamok nélkül is dönteni képes és valódi befolyással bíró, nemzetek feletti intézmények. Ugyanakkor államok közötti, hiszen végső soron minden fontos döntést a Tanács, azaz a tagországok vezetőinek testülete hoz meg.

Az elmúlt ötven év jóléte és prosperitása lehetővé tette, hogy a két megközelítés megférjen egymás mellett. Mindig volt ugyanis elég pénz arra, hogy hol az egyik, hol a másik oldal igényeit elégítsék ki. Ahogy azonban a pénz elfogyott, hirtelen az ellentétek is láthatóbbá váltak. Ennek az ellentmondásos kettősségnek a csúcsa pedig maga az euró volt. Az euró ugyanis egy olyan fizetőeszköz, mely egyszerre nemzetek feletti – hiszen az EKB nemzeti kormányoktól független és azok felett álló intézmény –, de közben nagyon is a nemzetállamok, pontosabban azok költségvetései által befolyásolt deviza. Nem véletlen, hogy az EU belső problémái is ezen különleges hibrid pénz körül csúcsosodtak ki.

Most már ott tartunk, hogy számos európai vezető úgy érzi, a kettős játéknak vége és muszáj határozottan elindulni az egyik úton.

Véleményvezérek a Véleményvezér. blog.hu-n - újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Elit és nép

A két modell közötti alapvető ellentét az elit és a „nép", vagyis az arisztokratikus és a demokratikus megközelítés között feszül. Az európai elit mélyen hisz az európai integráció üdvös voltában és a teljes egység megvalósulását nagy részük elérendő célnak tekinti. Ezzel szemben a tagországokban a szavazók többsége alapállásban rendszerint szuverenitáspárti. Nem véletlen, hogy a demokrácia és a nacionalizmus kéz a kézben fejlődtek Európában: a demokratikus többség a legtöbb országban bizony „nacionalista".

Az elit azonban éppen azért elit, mert képes irányítani a demokratikus többséget, illetve hosszú távon megváltoztatni annak alapvető meggyőződéseit, amint azt a háború utáni német példa kiválóan illusztrálja. Ebben a rendszerben komolyabb feszültség akkor keletkezik, amikor az elit rátermettségébe vetett hit megrendül, és/vagy az elit és a tömeg vágyai túl élesen válnak el egymástól.

Jelen pillanatban egyértelmű, hogy az európai elit jó vezetésével kapcsolatos feltételezések meginogtak. Az elit meghatározó csoportjai válaszképpen reflexszerűen az integráció mélyítése irányába mozdulnának. A valódi kérdés most az, hogy az elmúlt évtizedekben sikerült-e az európai elitnek a tömegek meggyőződését olyan mértékben formálni, hogy az ezt a változást hamarosan sajátjaként tudja majd elfogadni. A következő néhány évben mindez kiderül.