1. Az Országgyűlés jóváhagyja a magyar közlekedéspolitikát, amelynek stratégiai
    főirányai:

    •   az Európai Unióba való integrálódásunk elősegítése,

    •   a környező országokkal való kapcsolatok feltételeinek javítása,

    •   a területfejlesztési célok megvalósításának előmozdítása,

    •   az életminőség javítása, az egészség megőrzése, a közlekedésbiztonság növelése, az épített és természeti környezet védelme,

    •   a hatékony üzemeltetés feltételeinek megteremtése a szabályozott verseny segítségével.

Egyetért a főirányokból eredő célokkal, a közlekedéspolitika prioritásaival és a
megvalósítás érdekében az alábbi kiemelt területek fejlesztésével:
Általános közlekedéspolitikai elemek, melyek megvalósítása elsődleges és összhangban áll az EU közlekedéspolitika prioritásaival:

    •   a közlekedésbiztonság javítása;

    •   a környezetszennyezés (üvegházhatást okozó légnemű és szilárd összetevők, zajterhelés) csökkentése, a természeti és táji értékek védelme a közlekedési infrastruktúra fejlesztése és fenntartása során;

    •   a közlekedési tarifák, díjak, kedvezmények és bevétel-kiegészítések korszerűsített, egységes alapokra helyezett EU-konform rendszere; a díjbeszedés valamint az integrált menetjegyrendszer korszerű telematikai megoldásainak bevezetése;

    •   a közlekedésben foglalkoztatottak jövedelmének növelése, munkakörülményeik korszerűsítése, a korkövetelményeinek megfelelő ismeretek megszerzése.

Kiemelten kezelt fejlesztések a 2006-ig terjedő szakaszban:

    •   a pán-európai hálózat részeként országhatártól-országhatárig tartó, valamint az országot É-D-i és K-Ny- i irányban átszelő, a főváros központúságot oldó gyorsforgalmi úthálózat időarányos kiépítése olymódon, hogy a hálózat biztosítsa az adott térségnek a vele kapcsolatban lévő más térségek felőli kedvező elérhetőségét;

    •   a fővárost elkerülő gyorsforgalmi körgyűrű időarányos kiépítése, valamint a főváros északi oldalán épülő egy, és az M0 déli hídjától az országhatárig terjedő Duna-szakaszon (Szekszárdon kívül) még egy Duna-híd megépítése, a fővárosra nehezedő forgalmi nyomás csökkentése és a regionális kapcsolatokjavítása céljából;

    •   az európai normáknak megfelelő vasúti törzshálózat fejlesztése (hazai és nemzetközi fővonalak) az egységes európai vasúti hálózat részeként, amely biztosítja Magyarország tranzit szerepének visszaszerzését, valamint lehetővé teszi az Uniós tagországok irányában a nagysebességű vasúti összeköttetést;

    •   a korszerű és jó minőségű helyi és helyközi közforgalmú személyközlekedés.
A 2015-ig prioritást élvező további fejlesztések:

    •   a logisztikai szolgáltató központok hálózata és a korszerű kombinált fuvarozási terminálok fejlesztése,  amelyek lehetővé teszik a környezetkímélő áruszállítások részarányának növelését;

   •  a magyar Duna-szakaszon – nemzetközi összefogással – a megfelelő vízi út és az Országos Közforgalmú Kikötők alapinfrastruktúrájának fejlesztése;

   •  a regionális jelentőségű nemzetközi repülőterek fejlesztése;

   •  a légiforgalmi szolgálat továbbfejlesztése, a légtér biztonságának növelése, a légiforgalmi irányítási rendszerek és eljárások európai harmonizálása és integrálása;

   •  az igényeknek és követelményeknek megfelelő, korszerű járműpark megteremtése (beleértve az akadálymentesség igényét is);

   •  a közlekedési pályák és szolgáltatások hatékonyabb kihasználását biztosító intelligens közlekedési rendszerek alkalmazása;

   •  Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér (BFNR) kapacitásának és szolgáltatásainak bővítése és a fővárosi gyorsvasúti kapcsolata.

2. Az Országgyűlés fontos nemzetgazdasági érdeknek tartja az új
   közlekedéspolitika megvalósítását és felkéri a Kormányt, hogy annak
   végrehajtására azonnal intézkedjen.

3. E határozat kihirdetésével egyidejűleg hatályát veszti a magyar
   közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról
   szóló 68/1996. (VII.9.) OGY határozat.
                                                  Indokolás

Az Országgyűlés a rendszerváltás után első ízben 1996-ban, a gazdaság átalakulásának akkori állapotában, az EU-val történő csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt vitatta meg és hagyta jóvá a magyar közlekedéspolitikát. Az időszak kulcsfontosságú kérdései (elmaradt infrastruktúra és eszközállomány és annak pótlása; az állam szerepe és feladata a közlekedésfejlesztésben; a fokozódó környezetszennyezés problémája; a közlekedési munkamegosztás kérdése; a használó fizet elv érvényre juttatása és az európai integrálódás előmozdítása) a fejlettebb gazdaságú európai országok közlekedéspolitikáiban már az 1980-as években, illetve az Uniónak a múlt évtized első felében a „Fenntartható mobilitás” címen közreadott közlekedéspolitikájában is megjelentek.

A hazai társadalmi-gazdasági változások mértéke és üteme, az eltelt időszak tapasztalatai, az utóbbi évek radikális változásai a globalizálódás, integrálódás és regionális fejlődés terén, a tulajdonviszonyok változása, a szolgáltatások piacának liberalizációja, a közlekedés környezetre gyakorolt hatásának felértékelődése szükségessé teszi az 1996-ban elfogadott közlekedéspolitika megújítását, tekintettel az Európai Unióhoz való 2004. évi csatlakozásra is.

Az 1996 után elfogadott Országos Területrendezési Tervben szereplő közlekedési infrastruktúra hálózattervek komplex fejlesztési szándékok, egyúttal a műszaki, ökológiai természeti adottságok figyelembevételével készültek és új, figyelembe veendő kiindulási alapot képeznek a közlekedéspolitikai fejlesztések meghatározásához.

Változások történtek európai vonatkozásokban is. 2001-ben megjelent az „Európai Közlekedéspolitika 2010-ig:

itt az idő dönteni” című „Fehér Könyv”, amelynek célja a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból egyaránt fenntartható, egyensúlyban levő közlekedési rendszer létrehozása. A koncepció hatvan pontból álló programot javasol a tagállamoknak figyelembe vételre annak érdekében, hogy a GDP növekedésétől függetleníthető — lassítható — legyen a közlekedési teljesítmények növekedése a személy-, és áruszállítási igények magas színvonalú kielégítése mellett.

Az Európai Unió Közlekedéspolitikájának prioritásaival összhangban lévő megújított magyar közlekedéspolitika a Kormány gazdaságpolitikájára, az Európa Tervre valamint az EU támogatások elnyerésére irányuló nemzeti stratégiák ágazati projektjeire támaszkodik és biztosítja az elérni kívánt fejlesztések megvalósulását.

A magyar közlekedéspolitika kialakításánál elsősorban a nemzeti érdekű feladatokat kell figyelembe venni, ugyanakkor igazodni kell az EU közlekedéspolitikájának alapeszméjéhez és legfontosabb célkitűzéseihez.

A korszerűsített közlekedéspolitika prioritásai:

      -   A hiányzó közlekedési infrastruktúra kiépítése, ezen belül súlyponti feladat a páneurópai korridorok, a transz-európai közlekedési hálózat magyarországi szakaszainak megvalósítása, a hálózatok főváros- centrikus szerkezetének oldása,

      -   a közlekedés uniós szabályozásának teljes körű alkalmazása, ahol lehet, a hazai sajátosságok figyelembe vételével. Itt a súlyponti feladatok a vasúti reform végrehajtása, a személyszállítási közszolgáltatás működtetésének átalakítása és a verseny szabályozása a közösségi jognak megfelelően, -   a közlekedési rendszer átalakítása környezetvédelmi szempontok figyelembe vételével, a közlekedési munkamegosztás átrendezésével. Elsőbbséget kell adni az intermodalitást ösztönző, közlekedési –szállítási alternatívát kínáló infrastruktúra építésének és a környezetkímélőbb közlekedési módok igénybevételére késztető, a forgalomnak közútról vasútra, vízi utakra és a tömegközlekedésre való átterelését eredményező megoldásoknak.

Az új magyar közlekedéspolitika stratégiai főirányai folytonosságot jeleznek az 1996-ban elfogadott közlekedéspolitika elveivel és megfelelnek a mai, valamint a következő évtized várható igényeinek is.

Az EU csatlakozás küszöbén fontos az Országgyűlés által megerősített akarat
kinyilvánítása az EU-val és a tagországokban is alkalmazott közlekedéspolitikákkal
harmonizáló      (felzárkózásunkat    szolgáló)    közlekedéspolitika elfogadására,
alkalmazására vonatkozóan.

A stratégiai irányokba mutató célkitűzések elérése az eddiginél fokozottabb állami
támogatást is igényel. Ezért tartja fontosnak a Kormány, hogy a közlekedéspolitikát

az Országgyűlés is erősítse meg, és ezzel megvalósítását, mint a gazdasági
növekedés egyik alapvető feltételét, nyilvánítsa fontos, nemzetgazdasági érdekké.
Az új, 2003-2015 közötti időszakra vonatkozó közlekedéspolitika parlamenti
beterjesztését széleskörű szakmai, érdekképviseleti és államigazgatási egyeztetés
előzte meg.

A fentiek részletes kifejtését tartalmazza „A magyar közlekedéspolitika 2003-2015”
című háttéranyag.