Legalábbis a blog maga így - magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangjaként - jelöli magát és a küldetését.

És így folytatja:

Először is két dolog van, amiben még bízunk. Az egyik, hogy a világháló egészen értelmes diskurzusra párbeszédre is használható. A másik, hogy az internetes közéleti kritika műfaja nem csupán újrahasznosított instant vélemények és összeguglizott blődségek felületes szellemiségű tuttifruttija.

A köz, a szolgálat, a fontolt járás, a valódi nemzeti, meg a mérsékeltbe oltott radikális - ezekért vagyunk a nagy közös játszótéren. A saját szótárban viszont kevés helyet szorítunk olyan fogalmaknak, mint: véletlen, függetlenség, egyenlőség, politikai korrektség.

Haladjunk már, mit akar?

- Ha válság van, ahhoz nem értek. A politika pocsék himmi-hummi ("mindenki hazudik"), a gazdaságot nem látom át ("annyi mindent mondanak"), az ökokrízis nem az én dolgom (gyűjtsön szelektíven más), ha nekünk csak egy arany durran az olimpián: indifferens, ha a téren előttem szemetel a sudribunkó: magánügy. A drogvitát messziről nézem, a romaügyet még messzebbről, és ha több a hajléktalan, ahhoz nekem meg mi közöm... -

Nem mások ügyei. Ahogy a személyes teljesítmény, az egyéni erőfeszítés, úgy az olimpia, a környezet, a klímaügy, a korrupció sem mások ügyei. Mesekönyv (vagy futurológiai tanszék) dolga, ha azt hisszük: az állam, az EU, a szofokrácia, az "enyéim" (politikusok) vagy bárki magától, és helyettünk tesz.

Diktatúrában könnyű, mert megmondják és megteszik mások (legfeljebb némi forgács is repül). A demokrácia nehéz, mert képben kell lenni. Márpedig ha ezt akarjuk, ha cél, hogy legalább nagyjában érezzük, hogy a kezünkben vannak dolgok, az bizony meló.

Ideje a közgondolkodásnak röppályák, spirálok és domború görbék helyett használhatóbb ívet adni.

A "fontolva haladó", az meg valami importmiez, Tibikém?

[Jelezve ugyanakkor, hogy jelen oldal nem eszmetörténeti blog, továbbá nem tartja megváltónak a paletta egyik izmusát sem. logónkban szereplő piros pedig véletlenül sem bolsevik.]

"Fontolva haladó: az 1830-as évek végén megjelent újkonzervatív irányzat. Legjelentősebb képviselőjük a fiatalon elhunyt Dessewffy Aurél. Szakítottak a reformok merev elutasításával, sőt, mérsékelt reformokat is javasoltak [...]"
(Tananyag)

"...haladásunk ösvényén a historiai básison s a törvényes formák mellett élénken mozogva de veszély és bukás nélkül fognánk haladhatni. Mert ezen taktika a hazafiság, a becsület, a józan okosság taktikája; vagyis inkább nem taktika: hanem maga a hazafiság, a becsület, a józan okosság."

(gr. Dessewffy Aurél, a fontolva haladók zászlóvivőjének gondolatai)

"...hogy az írott sorok közt láthatatlan betűkkel áll más valami, amit sok becsületes ember érez, de csak kevesen tudnak önmaguknak megmagyarázni."
(ugyanő)

"A koncepció dialektikájának pólusai tehát ebben a vonatkozásban: a 'józan megfontolás' és a 'divatos tévtanok'."

(Részlet Dombóvári Ádám tanulmányából - a fontolva haladás elméletéről)

"Kodály eljárása fontolva haladó módszer; ahogyan mind tökéletesebb megoldásokra törekedve alakította-korrigálta a már bemutatott, sőt kiadott műveit is, néha csupán az előadási utasításokon változtatva, máskor rövidítésekkel, vagy éppen betoldásokkal tökéletesítve kompozícióját."

(Breuer János: Kodály és kora )

Olvass tovább a Fontolva haladó blogban