2009. április 18-án, - egy nappal az ún. Élet (helyesebben élősködők) menete előtt, csak, hogy ne legyenek nyugodtak hazánk parazitái - került megrendezésre az Igazság menete. Szép napsütéses időben kezdtek gyülekezni a hazafiak a Clark Ádám téren. Innen indult el aztán a menet, mely a Kemal Atatürk sétány – Rondella – Szent György utca – Tóth Árpád sétány útvonalon át a Német Nagykövetség elé érkezett. A mintegy 500 résztvevő előtt meg is kezdődött a tiltakozó demonstráció a politikai bebörtönzöttekért.

A nap első felszólalója Dósa István, a Független Magyar Gárda Mozgalom (FGMG) főkapitánya volt. Kiemelte azt a paradox helyzetet, hogy miféle kettős mérce szükségeltetik ahhoz, hogy más népek szenvedését még csak egy lapon sem szabad említeni a zsidóság állítólagos szenvedéseivel. Majd rátért arra, hogy az, amit ma elénk, mint holokausztot tálalnak, nem más, mint merő kitaláció, amiből egy szó sem igaz. Végül felsorolta azok neveit, akik szembe mertek szállni a világhódítókkal, és ki merték mondani az igazságot.

A következő felszólaló Oszlár Antal volt, aki a Nemzeti Akarat Platformot (NAP) képviselte a mai nap. Hangot adott azon véleményének, hogy egy nemzetközi ellenséggel szemben csak úgy van esélyünk felvenni a harcot, ha mi is nemzetközileg megszervezzük magunkat. Ezért fontos tehát kiállnunk - jelen esetben - a bebörtönzött német hazafiakért, holokauszt-revízionistákért.

Az addigi két felszólaló után Németberta Péter, a Pax Hungarica Mozgalom (PHM) budapesti kerületvezetője olvasta fel a mozgalom petícióját, melyet később nem vettek át, így postán lesz eljuttatva az illetékeseknek. A petíció teljes szövege alább olvasható:

'Petíció a Német Szövetségi Köztársaság kormányának nagykövet-asszonyához

Tudomásunkra jutott, hogy nemrégiben az Önök által megszállva tartott, fényes múlttal megáldott Közép-Európai állam (történelmi nevén: Németország) területén egy tudományos kérdésben Önökkel egyet nem értő jogászt, Horst Mahlert 12 évnyi börtönbüntetésre ítéltek. Ez önmagában nem lenne meglepő, hiszen az Ön által is szolgált zsidó világrend helytartói – legyenek akár Németország, akár más megszállt állam urai – a hasonló eljárástól sosem riadtak vissza. Itt csupán egyetlen probléma áll fenn, mégpedig az, hogy mindeközben Ön, és megbízói a szólás- és véleményszabadság hű szolgáinak, sőt mi több, védelmezőinek tüntetik fel magukat. Az Önök által kizsákmányolt, megbecstelenített, de jure ma is létező Harmadik Német Birodalomban többek között börtönbüntetését tölti Sylvia Stolz, Ernst Zündel, valamint Germar Rudolf is, számtalan német nemzetiszocialista, és antiliberális gondolkodóval egyetemben.

Feltehetjük a kérdést: mennyire hisznek Önök a saját hazugságaikban, ha a büntetőjog eszközeivel kell azokat védelmezniük?  A kérdés költői, a válasz pedig egyértelmű. Önök félnek. Félnek attól, hogy az „alvó oroszlán” felébred, és a faji öntudatra ébredő új német ifjúság egyszer lerázza magáról az Önök láncait, melyeket hazugságból, megfélemlítésből, és egzisztenciális fenyegetésből fontak eme nagyszerű nemzet élete, és gondolatai köré.

Mi, magyar nemzetiszocialisták szolidaritásunkat fejezzük ki, és erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk az Önök bábállamában regnáló rezsim által megfélemlíteni kívánt, bebörtönzött bajtársainkat, valamint azok leszármazottait, kiknek szüleit, nagyszüleit az Önökhöz hasonló bábok bábáskodása mellett gyilkoltak halomra, vagy küldtek el életfogytig tartó kényszermunkára a messzi Szibériába.

Azok, akik az Önök által láncra vert Német Birodalomban a hírhedt 130. büntetőjogi paragrafust, és az ehhez hasonlatos szájkosár-jogszabályokat, az azokra épülő gyalázatos eljárási rendekkel együtt megalkották, tudják, hogy uralmuk nem tarthat örökké, és vagy Németország fog eltűnni a föld színéről, vagy Önök. Mi az utóbbiban reménykedünk, mert Németországgal szemben Önök nem alkottak semmi magasrendűt, semmi maradandót a világban, amire nekünk, a fehér faj megtestesítőinek emlékeznünk kellene.  Reméljük, egykoron ezt a megbecstelenített épületet újra egy büszke, ereje teljében lévő kultúrnép öntudatos fiai és lányai fogják használatba venni, a Nemzetek Európájának szolgálatában.

Mi nem követeljük Önöktől, hogy változtassanak csúfos gyakorlatukon, hiszen erre - erkölcsi mivoltukból eredően - úgysem lennének képesek. Mi itt nem Önöket, és akasztófára való kenyéradó gazdáikat akarjuk jobb belátásra bírni, és még inkább nem kegyelemért esedezünk Önök előtt. Mi egy üzenetet hoztunk a jobb sorsra érdemes német népnek:

Innen, a nemzetközi- és alkotmányjogilag ma is létező Magyar Királyság területéről kiáltjuk a nemzetközi- és alkotmányjogilag ma is létező Német Birodalom területén elnyomatásban élő faj- és bajtársainknak: a harcot feladni nem szabad, mert a győzelem annál édesebb és maradandóbb emlékű lesz, minél nagyobb áldozatokkal jár! És mert az Igazság az életet szolgálja, és mindig az Igazság győz, nem átmeneti hangulatok! Úgy legyen!

Kelt: Budapest, 2009. április 15-én Pax Hungarica Mozgalom - Magyar Apostoli Királyság'

Végül a PHM vezetője, Domokos Endre János lépett a mikrofonhoz. A tőle megszokott humorral jellemezte azt, hogy milyen státuszban igyekeznek egyesek tartani a holokausztot, s a demokraták, kik szellemi alapjaiknak tekintik a nagynak mondott francia forradalom eszmei tartalmát, mintha 'kissé' ellentmondásba keverednének azzal a voltaire-i mondással, miszerint: 'Semmiben sem egyezem veled, de az életemet adnám, hogy elmondhasd a véleményed'. Ugyanis hosszú börtönévekkel 'jutalmaznak' történészeket azért, mert egy történelmi kérdésben máshogy mernek gondolkodni, és nem elégszenek meg a több, mint kétes alapokon álló bizonyítékokkal. Domokos felhozott erre egy példát; 1990-ig az auschwitz-i tábor bejáratánál szerepelt egy tábla, amin az állt, hogy itt 4 millió zsidó esett áldozatul. A többi két millió pedig szerte más táborokban, és így jön ki a mágikus 6 millió. Viszont 1990-ben ezt a táblát módosították, és egy 1 milliós számadat került rá. De a demokraták azt akarják velünk elhitetni továbbra is, hogy az áldozatok száma 6 millió. Ugyanis 6 millióból 3 millió, az 6 millió. Szerintük.