A Magyar Írószövetség mély fájdalommal tudatja, hogy 2010. január 16-án 88 esztendős korában elhunyt Fekete Gyula író, szociográfus, újságíró, a Magyar Írószövetség Örökös Tagja. Temetéséről később intézkednek.

 Fekete Gyula 1922. február 26-án született Mezőkeresztesen. Felsőfokú tanulmányait a József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán végezte. 1945 –től Debrecenben az Nemzeti Parasztpárt (NPP) központjában dolgozik, Borsod megyében a földreform miniszteri biztosa, majd az NPP észak-magyarországi titkára, az Északi Szabad Szó felelős szerkesztője, az Észak-Magyarországi Szövetkezeti Központ ügyvezető igazgatója. 1947-től ’53-ig a fővárosban a Március Tizenötödike, a Szövetkezet, majd a Szabad Szó, a Világosság, az Esti Budapest szerkesztője. 1956-ban az Írószövetség titkára, majd 10 hónapig letartóztatásban él.1965 és ’68 közt a Budapest szerkesztője, 1988—tól egy évig a Hitel munkatársa. 1981-től 8 évig az Írószövetség alelnöke. 1989-ig az Országos Családvédelmi Tanács társelnöke, az Olvasó Népért Mozgalom elnöke. 1988-90 az MDF elnökségi tagja, 1990- 91 a Magyar Néppárt elnöke, a Magyar Néppárt - NPP intézőbizottságának elnöke. 1992 – ben a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja lesz. 1992-96 az MVSZ ügyvezető alelnöke. Elismerései: Kiváló Munkáért (1949), József Attila-díj (1953, 1963, 1973), SZOT-díj (1964), a Művészeti Alap irodalmi díja (1978), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1992.) (ezt nem volt hajlandó átvenni). Írt regényeket, elbeszéléseket, filmeket, drámát, esszét, publicisztikát, megjelent 52 prózai kötete, száznál több hazai kiadásban. Külföldön - kisebb írásokat nem számolva - 11 kötete jelent meg, 54 kiadásban, orosz , német, angol, francia, spanyol, olasz, cseh, szlovák, észt, lett, litván, lengyel, bolgár, román, finn, eszperantó nyelven. Ismertebb kötetei: A kék sziget; A falu szépe; Az orvos halála (26 hazai és külföldi kiadásban); A hű asszony meg a rossz nő; Egy korty tenger; Sarkcsillag; Éljünk magunknak?; Elfogultságaim térképe; Véreim, magyar kannibálok! (Vádirat a jövő megrablásáról); Gondolkozzunk, magyarok!; Csőre töltött gondolat; Naplóm a történelemnek. 2009-ben Prima-díjjal tüntették ki.

2007. szeptemberében a Magyar Fórum kérdéseire válaszolt Fekete Gyula, az MDF alapítója. Arra, a kérdésre, hogy mire lenne szükség a népességfogyás lefékezéséhez, ezt válaszolta az író:

„Nem a segélyekre tenném a hangsúlyt. Az adórendszer a ludas. A gyermekre áldozott időt, fáradságot, töredelmet nem térítheti meg a szülőknek senki, de anyagi ráfordításaik egy hányadáért költségtérítést kapnak, s ezt mindmáig „támogatásnak", „segélynek" nevezik. A politikusok a „családtámogatási rendszerekről" vitatkoznak, s általános vélemény, hogy a költségvetést terheli ez a támogatás, a befizetett adókból folyósítják. Sikerült elérni, hogy maguk a kizsákmányolt családok is támogatásnak nevezik jogos költségtérítésük töredékét, sőt annak is tartják. Holott az eltartottak számától független adóztatással, a nevelés költségeit naponta terhelő forgalmi adóval, a szülők gyermekeik után a kapott „juttatásoknak" esetleg többszörösét fizetik be az államkasszába. Hazai adóztatásunk kezdettől fogva kitagadta a szülők jövedelméből a gyermekek létminimumát, amelyet megilletett volna az adómentesség. Régebben végeztem egy számítást, beküldtem az állampárt Politikai Bizottságához: az egy szem gyerekre kivetett jövedelmi adó megfelelt tizenegy luxuskutya adójának. Ráadásul a gyerekadó progresszív volt, mert hat gyerek után - ha fedezte a szülők jövedelme - nem 66, hanem 117 luxuskutya adóját kellett fizetni... Eleinte vitatták, de később elismerték: helyes a számításom. Annyi történt, hogy a következő év január elsején eltörölték –a kutyaadót.”

Ugyanebben az interjúban beszélt arról, hogy Antall József „többször is előállt családellenes, gyermekellenes javaslatokkal. Antall végképp elszabotálta, amit 1988. október 1-jén - több mint ötszázan - az MDF szegedi tanácskozásán a párt népesedéspolitikájáról elhatároztunk. Az ő bűnei közt nem az utolsó volt – én az elsők között említeném - , amilyen visszautasító közönnyel a népesedés ügyét kezelte. Még arra sem volt gondja, hogy a családi pótlék összege ne maradjon el túlságosan az infláció miatt.”

 „- A Ki kicsoda? lexikon szerint 1992-ben Fekete Gyula megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét…

A lexikonban ez az adat a mai napig szerepel, pedig az író nem fogadta el a felajánlott kitüntetést, alábbi indokaival:

 -Ennek a lexikonnal az egyik állítását helyre kell igazítanom, mert a kitüntetést valóban megkaptam volna Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval együtt, viszont nem fogadtam el, nem vettem át. Megkérdeztem: ki adja át? Felelet: Antall és Göncz. Erre azt válaszoltam: tartsák meg maguknak, mert leginkább ezt a két embert tartom a felelősnek azért, mert a magyar történelem a függelmek zsákutcájából nem tudott kitörni.”

Fekete Gyula alapító-elnökevolt a Százak Tanácsa Közhasznú Egyesületnek. Ez a civil szervezet a Magyarok Világszövetségében fogant ötlet alapján alakult 1997-ben 150 civilszervezet 2500 ajánlásából a legtöbb szavazatot kapott 100 személyből.

Célja stratégiai elemzések készítése, állásfoglalások és ajánlások megfogalmazása a nemzeti sorskérdésekről. Az egységes magyar nemzet nyelvi, kulturális, történelmi értékeinek őrzésére, érdekeinek védelmezésére vállalkozik, igyekszik a nemzet lelkiismeretévé válni. Azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyeket tagjainak 85-90 százaléka a legfontosabbnak tart. Részt vállal az oktatás, elsősorban a felsőoktatás, a népegészségügy, a hitélet, a nemzeti és egyetemes értékeket is őrző kultúra terjesztésében is.

A Százak Tanácsa 2008-ban egy díjat alapított a Haza Embere néven. Annak adományozzák, aki őrzi a magyarság jó szellemét, életével, tevékenységével nemzetünk jövendőjét eredményesen szolgálja.

Első kitüntetettje 2008. december 4-én Böjte Csaba ferences szerzetes volt.