Mint amikor a sötét felhők közül kikandikál a nap, elül a szélvihar, véget ér a tél vagy aláírják a háborús felek a békeszerződést, olyan hatása volt Oszama bin Laden halálhírének. Utcára tódultak az amerikaiak, az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke közös nyilatkozatban hálálkodott a kommandó tagjainak, Obama amerikai elnök azonnal kilencszázalékos népszerűség-javulást ért el, a tőzsdeindexek pedig megindultak felfelé. Az egész világ egy emberként örvendezett azon, hogy az emberségétől egy évtizeddel ezelőtt megfosztott nagy szakállú terrorvezért megölték. Nem elfogták, még csak kísérletet sem tettek rá. Kivégezték.

Erkölcsileg egyszerűen nem fogadható el, hogy őt és családját lemészárolom azelőtt, hogy bebizonyosodna a bűnössége. „Nem kell arról tárgyalni, hogy bűnös-e, vagy ártatlan. Tudjuk, hogy bűnös” – jelentette ki korábban George W. Bush, az az elnök, aki szinte egy személyben felelős a XXI. század eddigi vérzivataráért. Azért a kételyek megmaradnak, főleg azért, mert az Egyesült Államok épp az említett elnök idején és ugyanebben a témában csúsztatott-trükközött-tévedett már jókorákat. Soha nem sikerült bebizonyítani, hogy az al-Kaida egy létező terrorszervezet, amelyet a szakállas vezet, gyanúsítgatások és elméletek harcoltak egymással. Oszama bin Laden olyan volt, mint Emmanuel Goldstein, akit a két perc gyűlölet idején lehetett utálni, arca sátáni, roppant gyengén beszél angolul, elméletei földtől és embertől elrugaszkodottak, károsak és nevetségesek, és senki soha nem fog könnyet hullajtani érte, a szörnyetegért.

Pedig Oszama bin Laden nem befolyásolta az életünket, Afganisztán szegénylegényei nem azért lőtték az amerikai katonákat, mert a terrormilliárdos erre adott utasítást. Oszama bin Laden már rég nem volt tényező, amikor megölték, ha egyáltalán ez történt. Az események réges-rég túlnőttek rajta. Csakhogy emlékeznünk kell, mit mondott 2001. szeptember 11-én a sok szakértő a terroristák jelentette fenyegetésről: a legveszélyesebb bennük az, hogy arctalanok. Nos, Oszama bin Laden volt az arc, az ő virtuális vagy valóságos megsemmisítése jelentette valamilyen módon a terrorizmus elleni harc győzelmét.

Ez a győzelem azonban teljesen virtuális, kizárólag arra szolgál, hogy a harcban részt vevő politikusok népszerűsége növekedjen, az amerikaiak az utcára tóduljanak, és nőjenek a részvényindexek. Ettől nem lesz békésebb hely Afganisztán, Irak vagy Pakisztán. Ha azonban ilyen virtuális világban élünk, akkor voltaképp az is teljesen mindegy, hogy Oszama bin Laden valóban meghalt-e, vagy csak egy szépen megrendezett színjátékot mutatott be a tévé.

Ezzel persze tisztában van mindenki, és a terrorizmus elleni harc folytatását szorgalmazza, még nagyobb erőfeszítéseket követel, amíg sikerül legyőzni ezt a szörnyű hidrát, levágni sok százezer, akár millió fejét. Az biztos, hogy a pénz továbbra is ömleni fog a hadseregbe egy ilyen fényes siker után, Afganisztán népe pedig közelebbről is látni fogja az új fejlesztéseket. Obama pedig nagy lendületet vehet a 2012-es választási kampányra, Oszama bin Laden fejével az övén mégis sikeresnek lehet beállítani a külpolitikát, főleg mert a külpolitika arrafelé épp eléggé virtuális.

Sitkei Levente
2011. május 5.

Magyar Nemzet