Igazodni látszik a rendőrség a választási győzelem előtt álló Fidesz elszámoltatási elvárásaihoz – akár így is értékelhető az a kampánykezdet óta tapasztalható szokatlan ügybuzgalom, amellyel a valóban kedélyborzoló gazdasági bűnügyek tucatjaiban járnak el a nyomozók.

A BKV vezetése által tavaly decemberben tett feljelentés mellékletében érkezett a rendőrségre a Zeus Tanácsadó Kft. megbízása: a cég 2007– 2008-ban havi 1,4 millió forintért píártanácsokat adott a közlekedési vállalatnak. Közleményük szerint elvégezték a munkájukat, ezért sérti a személyiségi jogaikat, ha kiszerkesztik a nevüket, ám a botrány a jelek szerint nem törte meg a karrierjüket. Úgy tudni, ötödmagukkal megpályázták az EU-finanszírozású miskolci villamospálya-felújítás 224 milliós kommunikációs munkálatait, s helyi forrásaink szerint nem is esélytelenek. Különösen, hogy az ügyvezető, Schrankó Péter a 2002-es választási kampányban Káli Sándor (MSZP) polgármesternek is adott tanácsokat, miközben – honlapjuk tanúsága szerint – a fideszes Hajdú-Bihar megyei önkormányzatnak, illetve Csányi Sándor OTP-vezér karitatív alapítványának is dolgoznak.

A BKV-ügyben egyelőre amúgy is a megbízóknak van okuk aggódni, gyanúsítottak eddig közülük kerültek ki. Illetve – evvel kétségtelenül újat alakítva – a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) hűtlen kezelésre felbujtásként értékeli két középsúlyú és egy szupernehézsúlyú politikaközeli bennfentes szerepét. Előbbiek Horváth Éva, Hagyó Miklós (MSZP) volt főpolgármester-helyettes kommunikációs tanácsadója, illetve Tóthfalusi György, a BKV Zrt. SZDSZ-delegált elnöke, a „nagyvad” pedig Mesterházy Ernő, Demszky Gábor főpolgármester jobbkeze, az SZDSZ szürke eminenciása. Úgy tudni, ahogyan a legtöbb gyanúsított, ő is részletes, feltáró vallomással próbál menteni a helyzetén – ami alkalmasint további muníciót kínál a nyomozóknak.

Így bővülhet a gyanúsítottak köre, illetve az érintett esetek száma is: a napokban tartottak házkutatást az önkormányzati tulajdonú Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-nél, s a HVG tudomása szerint startra készen állnak a nyomozók, hogy a Margit híd felújításának részleteit vizsgálják. Márpedig akkor kiderülhet az is, mennyi az igazság a városházi berkekben magukat makacsul tartó szóbeszédekben, melyek szerint Hagyó és Mesterházy a Fidesz pénzügyi mágusaival is alkudozott, egyebek mellett utóbbi beruházás kapcsán is; állítólag ennek is köszönhetően lett például az építő konzorcium tagja a Fidesz-közelinek mondott Közgép Zrt.

A hatóságok újabban valóban nem tétlenkednek. Miközben az ügyészi szervezet a Fidesz egykori képviselőjelöltje, Polt Péter korábbi legfőbb ügyész kinevezése óta nem szabadul attól a gyanútól, hogy elfogult a mérsékelt jobboldal iránt, az elmúlt hetekben a rendőrség is magasabb sebességre kapcsolt. Egy csapásra pörgött fel vagy tucatnyi súlyos gazdasági bűnügy nyomozása, szinte félnaponta kattan a bilincs egy-egy újabb gyanúsítotton.

„A társadalom bosszúra vágyik. Senki sem reménykedhet a bumeránghatásban, abban, hogy a vádak visszaütve előbb-utóbb együttérzést váltanak ki a szemlélőkből” – egybehangzóan így értékeltek a HVG által megkérdezett, de csak inkognitóban válaszoló neves társadalomtudósok. Éppen ezért rövid távon szép haszonnal kecsegtet az eljárásokat kampánycélokra igénybe venni – ráadásul ehhez különösebb kreativitásra sincs szükség: maguk a bűnügyi hírek végzik el a munkát. A bűnesetekben ugyanis közös, hogy az adófizetők pénze folyt magánzsebekbe. Szerényebb becslések szerint csak a BKV-ügyben közel tízmilliárd forint.

Ráadásul a főszereplők ismeretében nem tűnik világtól elrugaszkodottnak az a fölvetés, hogy a kedvezményezetteknek az arcátlanságig túlárazott és esetlegesen teljesített megbízások díjából pártkasszákba kellett visszacsurgatniuk (miközben valószínűleg sem ők, sem a megrendelők nem jártak rosszul). A HVG tudomása szerint legalábbis most efféle vallomásokat jegyzőkönyveznek a nyomozók.

Főképp a tanúként faggatott, vádalkus Balogh Zsoltnak, a BKV volt vezérigazgató-helyettesének elmondása alapján, de hasonló képet vázoltak az eddig meghallgatott beszállítók is, nem egy esetben néven nevezve a Hagyóra hivatkozó „táskásembereket”, akik állítólag fillérre pontos elvárásokat közöltek.

Csakhogy sem a kijárók, sem Hagyó nem gyanúsított egyelőre. Ráadásul a történetesen éppen a napokban ítéletközelbe került Zuschlag-ügyben is megállt a vád „középszinten”: bűnszervezet-irányítóként Zuschlag János (MSZP) volt országgyűlési képviselő és Bács-Kiskun megyei pártelnök felel, akire az ügyész példátlanul súlyos, tíz év körüli börtönbüntetést kért, miközben a vádhatóság számos terhelő vallomás ellenére sem bővítette a vádlottak körét például Ujhelyi István, Arató Gergely, Szilvásy György, Gyurcsány Ferenc irányába.

A kriminológusoknak és a szociológusoknak éppen ez az egyik fő érve amellett, hogy a közérzetborzoló esetek csak a köznyelvben és a kampányrendezvények szóhasználatában számítanak korrupciónak. A korrupció (hivatali vesztegetés) ugyanis jogi értelemben mindig közhatalmi személyt és magánembert feltételez. Az elmúlt hetek rendőri fogásai bűncselekmények ugyan, csakhogy mások: hűtlen kezelés, esetleg (ha például kísérlet sem történt a munkavégzésre) a megbízott részéről csalás. A korrupció nehezen bizonyítható, hiszen mindkét fél elkövető, akiknek érdekük hallgatni. Az MTV Kassza című műsora sem véletlenül hivatkozott névtelen „szakértőkre”, amikor azt kalkulálta, hogy miután a közbeszerzések értékének 25 százaléka a korrupciós költség, évi 1600 milliárd forintos szerződésállománnyal számolva a hazai vesztegetés mintegy 400 milliárd forint.

Országos vihart kavart klasszikus korrupciós bűneset eddig egyetlenegy volt: a tíz éve kenőpénz átvételén tetten ért, majd 2002-ben hatévi börtönbüntetésre ítélt Székely Zoltán (FKGP) volt országgyűlési képviselő ügye. Éppen ezért a köznyugalom ellen ható kétélű fegyver mindent átható korrupciót emlegetni köztörvényes esetekben. A Transparency International – szakértői értékelésen és véleménykutatáson alapuló – adatai szerint például Magyarország a tavalyi 180-as országlista 46. helyezettjeként a legkevésbé fertőzött harmadba tartozik, megelőzve csaknem az összes térségbeli országot, holtversenyben Bahreinnel és a Zöld-foki-szigetekkel.

Ezzel együtt tény, hogy mind a gazdasági életben, mind az államigazgatásban a borravalóhoz és a hálapénzhez hasonlatos bejáratott modellé vált a 20-25 százalék asztal alatti visszacsengetése. Márpedig ha több hozadéka nem is lesz a mostani őrizetbe vételi konjunktúrának, mint hogy a gátlástalan szereplők elbizonytalanodnak, az sem kevés. Azt ugyanis még a büntetőügyek miatt kínos helyzetbe került pártok, az MSZP és az SZDSZ vezetésében sem állítják a HVG-nek nyilatkozók, hogy azoknak, akik most rács mögött vannak, máshol kellene lenniük.

Csakhogy ettől még kérdés, miért éppen most, a választások közeledtével világosodott meg a rendőrség – az a rendőrség, amely praktikusan semmit sem tett az 1998–2002-es hatalmi elithez kötődő visszásságok felderítéséért (lásd Jobb sorsok című összeállításunkat). A testület lojalitása a kormányzat iránt függ annak politikai támogatottságától – értékelt a HVG-nek egy egykori vezető mundéros. Szerinte – és ezzel indirekt elismeri a testületre gyakorolt állandó politikai befolyást – demokráciákban szokatlan, hogy a rendőrség a kormányzati ciklus letelte előtt megkezdte az igazodást a hatalom várományosaihoz.

A tábornokok – ezt rendőrségi berkekben nem titkolják – az utóbbi hetekben maguktól csiszolták fényesre a reménybeli miniszter, az egyelőre üzletember Pintér Sándor kilincsét, és az állomány alacsonyabb sarzsijú tagjai is érzékelhető rokonszenvvel várják vissza a határozott vezető hírében álló egykori főkapitányukat-miniszterüket, aki milliárdos lett ugyan, de közülük való. Egyszersmind előre eleget tesznek a csaknem bizonyosan leendő kormányfő, Orbán Viktor elszámoltatási igényének, ami nemcsak az adófizetők igazságérzetének lehet kedves, de esetleg egy-két rendőri vezető túlélését is szolgálhatja.

Pintér egyébként – ha a Fidesz győzelme esetén valóban ő nyerné el a tervek szerint újjászervezendő, sőt esetleg a polgári titkosszolgálatokkal megerősítendő belügyi tárca vezetését – másodjára ülne bársonyszékbe olyan választás után, amely előtt a felkorbácsolt köznyugalom az egyik legfőbb kampánytéma. Az 1998-as Fidesz-győzelmet megelőző hónapokban máig felderítetlen robbantásos merényletek borzolták a kedélyeket – míg Pintér országos főkapitányként kevés sikert mutatott föl a megfékezés terén (állítólag ezért is csapta el őt és tábornoktársait annak idején Kuncze Gábor belügyminiszter), miniszteri kinevezése után egy csapásra rend lett a budapesti éjszakában.

Látványos beletörődést mutatnak a korrupciógyanús ügyek áradata közepette a leginkább érintett pártok – az MSZP és az SZDSZ – vezetői, akik mintha egészen a közelmúltig nem mérték volna föl a holdudvarukban zajló események súlyát. Kezdetben az MSZP országos vezetése csakúgy, mint Demszky környezete érzékelhető kárörömmel fogadta, hogy a gólemként viselkedő Hagyó a bűnügyek nyomán kiszorul a hatalomból. A fordulatot forrásaink szerint Mesterházy őrizetbe vétele hozta – a lépés ugyanis ellentmond az eddigi gyakorlatnak, amely szerint a pártok pénzügyi gurui a legbotrányosabb esetekben is immunitást élveztek.

RÁDI ANTÓNIA