Emlékeznek, 2006. október 23-a előtt milyen egyszerű volt minden? Voltunk mi, „jobbosok” és voltak ők, a „balosok”. Meg persze az ún. liberálisok, akiket Morvai Krisztina később „magukfajtának” nevezett el. A jobbosok mind a jó oldalon álltak, a többiek mind a rosszon. Egyszerű, naiv, délibábos idők voltak…

Aztán 23-a után többen nem értettünk egy-két dolgot: miért csak Révész Máriusz állt oda? A többiek hol voltak? A Vezér miért az ellenkező irányba ment? Aki hajlandó volt a testi épségét is kockáztatni, miért lett később provokátor? A balos sajtó fröcsögött, Gyurcsány, Gergényi elemükben voltak, a Fidesz meg szokás szerint hagyta magát kigúnyolni. A Hír TV látszólag nem hagyta magát, az Echo-ban akkor még Fiala, Kocsi Ilona fújta a szelet, a Demokrata – mióta felhagyott a radikális hangnemmel – meredeken zuhanni kezdett. Pedig a magunkfajtáknak más nem nagyon volt.

Bezzeg manapság: valóságos jobboldali sajtódömping van. Nézzük csak: Hír TV, Echo TV, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Heti Válasz, Demokrata, Magyar Fórum, Lánchíd Rádió – hogy csak a legnagyobbakat említsem. Rengeteg hangszer, a zenekar mégis fájóan hamis. Ha a fentebb soroltakat összehasonlítjuk pl. a Kurucinfóval vagy a Barikáddal, olybá tűnik, mintha különböző országokról írnának, beszélnének. És nem a hangnemről, a tehetségről van szó, hanem az ország jobboldali része által megélt valóságról.

Menjünk sorban! Nézzük, kik fújják a sokak számára fals hangokat. Az első sokkot egyértelműen Csintalan feltűnése okozta a Hír TV-ben. A mi oldalunk nehezen hisz a damaszkuszi utakban (talán egyedül Bayer Zsolt kivétel, neki a tehetsége miatt elnézik a népszabis vargabetűt), az árulókat meg nem szeretik sehol. Vagy van, ahol mégis? Mi a hozadéka az Ő leigazolásának? Komolyan gondolta bárki, hogy miatta tömegesen szavaznak át a kádárnyugdíjasok? Vagy roppant kellemes televíziós jelenség, netán a tehetsége okán van ott? Nem. Egész egyszerűen a fideszes tulaj barátja a volt szoci alelnök. Puff neki, illúziók! Nincsenek is nyilvános nézettségi adatok már régóta.

Apropó, damaszkuszi út! Majdnem két év liberális tombolás után az Echo Tv egyszer csak jobbos lett. Mert a tulaj rájött, hogy az igazság odaát van. Jöttek a radikális igazolások, folyamatosan emelkedett a nézettség. Aztán egyszer csak nem lehetett beszélni Gárdáról, Vonáról, Jobbikról. Csak a balos simli a simli, ha kiderült, hogy „mi” is lopunk, arról hallgatni kellett. Kezdett nem számítani a néző. Néhány hónapja a hatalom által meghurcoltak emberi jogaiért egyedül kiálló Morvai Krisztinát küldték haza az előtérből rendkívül megalázóan.

Ma már a Draskovics által bebörtönzött, majd kiengedett kislány sem mehet adásba. Tényleg ezt várják el a jobbos nézők tömegei? Tényleg hisznek a volt Mazsihiszes Vámosnak? Aki Széles kedvenceként állítólagos terhelő adatokat akart vinni Orbánról és Szélesről a Jobbiknak, mandátumért cserébe (persze onnan kirúgták). Aki Tasnádit készítette fel a Bencsik-Lovas-Tasnádi vitára. Akinek szinte nincs spontán telefonálója, csak az előre leadott baráti körével beszélget hétről hétre (tudom, ott dolgoztam). Tényleg ilyen hülye a néző? Puff neki, illúziók! A héten egy lakossági fórum kb. háromszáz nézőjéből húszan mondták le a Magyar Hírlapot. Pedig szinte mind ott voltak a „hírlapos tüntetésen” tavaly, a farkasordító hidegben.

A Demokratában már régen nincsenek ott a legjobbak. Nincs Lovas, Sinkovits, Sándor Csilla, Seszták, Ungváry, Szalai… és sorolhatnám. (Mi persze nem soroltuk volna a legjobbak közé Sándor Csillát vagy Sesztákot. - a szerk.) Különböző okokból nincsenek, de miért pont a szókimondóak tűntek el? Már csak hazugságok vannak Morvairól, meg vezércikk arról, hogy már csak kettőt kell aludni, és mi jövünk. Csurka már nem számít, a tehetséges újságírók hadát felvonultató, és egy remek ember által irányított Heti Válasz már-már népszavai színvonalú hecclappá silányult a Nagy Megfelelésben.

Nagyjából itt tartunk. Szerintem. Ezt akartuk, amikor jobboldali sajtóról ábrándoztunk? Mi most megpróbáljuk még egyszer. Kérem Önöket, azonnal szóljanak az első fals hangnál. Van mérce. Úgy hívják: keresztény erkölcs.

Pörzse Sándor főszerkesztő

Barrikád hetilap