A gyerekek nem a gondos semlegességgel készített hiradók alapján tájékozódnak, nem politikai napilapot olvasnak: Őket a mesék kötik le. És őket a mesék segítik abban, hogy eligazodjanak a világban. Ilyen szempontból a mesék sem kevésbé fontosak mint a hírműsorok. Véleményeket, személyiségeket formálnak, és bizony jelentős szerepük van benne, hogy eldöntsék: Milyen legyen a jövő társadalma. Az elérhető mesék milyenségét pedig leginkább a képmutatás formálja.

A képmutatás ami elfeledteti a "fontos emberrel", hogy amikor ő volt gyerek, szívesen játszott indiánosat, hogy az általa kedvelt történetekben is sok volt az erőszak. Hogy ő is ki akarta nőni a Kukorit és Kotkodát néző korosztályból, annál kíváncsibb volt Winetou történeteire... Vagy ha éppen nem Westernen volt a sor, ő is fenn akart maradni és megnézni egy-egy krimit a szüleivel. Még akkor is, ha utána időnként rosszat álmodott. És annak ellenére, hogy mindezt elolvasta, megnézte normális ember lett belőle.

Az elmúlt évtizedekben ezektől színes karikákkal óvott korosztályból viszont sok lett a drogos, és a katolikus iskola mellett is akad késelés. És nem a Dragon Ball Z a felelős a problémáért, hanem sokkal nagyobb részben a szép feltűnő színes karikák. Nem fogok arról beszélni, hogy ezeket a magát nagynak érezni akaró gyerek direkt keresi, hogy a tiltás törvényszerűen visszaüt, részletkérdések ezek.

A gyerek akit megóvunk az erőszak látványától, aki cartoon network és indiántörténetek helyett csak nézze a kiskutyás mesét pl. a minimaxon, pont azt nem fogja megtanulni amit mi megtanultunk: Helyén kezelni az erőszakot, az önzést. Mert lássuk be, a klasszikus mesék sem erőszakmentesek. Sőt.

Hogy Hófehérke jut eszünkbe, vagy Hamupipőke, mindegy. Hogy Piroska történetében ölik meg a farkast, vagy egy indiánregényben a medvét? Lényegtelen. Hogy klaszikus mese, modern, vagy éppen egy biblai történetben találja fején Dávid Góliátot: Lényegtelen részletkérdés. A mesék segítenek a gyereknek elhelyezni a világában az önzést, az erőszakot, a káromkodást is.

A mesékből, ifjúsági regényekből tanultunk meg oly sokan kiállni az igazunkért és másokért. Pedig ezek a történetek erőszakosak voltak, és nem arról szóltak, hogy "Panni iskolába megy".

A gyermekek igénye az erőszakra is erről szól: szeretnék megismerni a világot. Ha az otthonunkban cenzúra uralkodik, nem láthatják mindezt amit látniuk kéne, annak ők látják majd a kárát. Ezzel pedig mind a szülőnek, mind a médiahatóságnak számolnia kell.

Persze anno mi sem éreztük a Winetou-t gyerekkönyvnek, sőt úgy gondoltuk megvan benne mindaz amiért a felnőtteknek szánt irodalomra vágyunk. Ha viszont tiltották volna ezt is az erőszak miatt, akkor kérdés milyen felnőtteknek szánt irodalmat szereztünk volna be.

A mai gyerek sem másmilyen. Vagy megnézheti a tévében a Naruto-t, és hála a benne lévő erőszaknak, csúnya beszédnek nagykisfiúnak, nagykislánynak érzi magát mert megnézhette, és felnő mint mi magunk is, vagy majd keres más megoldást. Ott van pl. az isohunt ahonnan könnyen megtanul letölteni bármit. És animét akar nézni mert az a menő, akkor letölti a Dragon Pink-et, és a verekedés és pár csúnya szó mellett lát majd például nemierőszakot.

Ha csak "felnőtt mesét", felnőtt filmet keres, hogy nagyobbnak érezze magát? Könnyen talál pornót. Ha pedig a 10. ilyen után elkapjuk, akkor már nehéz bármit is tennünk.

szabadsajto