30 évvel ezelőtt 1980. május 26-án magyar idő szerint este 20 óra 21 perckor a bajkonuri kozmodrom indítórendszeréről felemelkedett a Szojuz-36 űrhajó, fedélzetén Valerij Kubaszov parancsnokkal és honfitársunkkal, az első magyar űrhajóssal, Farkas Bertalan repülő százados kutató űrhajóssal. Ezzel kezdetét vette egy új korszak a magyar repülő társadalom életében, melyet az Interkozmosz programnak köszönhetünk.

A szocialista országok a Szovjetunió irányításával 1967 és 1988 között az Interkozmosz Együttműködési Szerződés keretében működtek együtt a világűr kutatásában. A program célja volt bekapcsolni az űrkutatásba a kisebb szocialista országokat. A Szovjetunió rendelkezésre bocsátotta hordozórakétáit és kozmodromjait, a szocialista országok, pedig megállapodtak abban, hogy speciális tudományos berendezéseket dolgoznak ki a mesterséges holdakkal végzendő közös kísérletekhez.

A magyarországi munkákat az MTA Interkozmosz Tanácsa fogta össze az 1978 őszén megszűntetett Űrkutatási Kormánybizottság utódaként. Az Interkozmosz műholdjaira számos magyar mérőműszer került, amelyeket az MTA intézetei, a KFKI (Központi fizikai Kutató Intézet) és a MEDICOR dolgozott ki, és még ma is használnak, beleértve a NASA-t is.

Az Interkozmosz programot kiegészítették 1976-ban egy szovjet indítvánnyal, mely javasolta, hogy bolgár, magyar, NDK, kubai, mongol, lengyel, vietnámi, román és csehszlovák állampolgárok vegyenek részt szovjet űrhajókkal és űrállomásokkal végrehajtott repülésekben.

A megállapodás aláírása után megkezdődött a Moszkva környéki Csillagváros Gagarin űrhajóskiképző központjában a nemzetközi személyzetek felkészítése.
Ilyen előzmények után indult meg hazánkban az űrhajós jelöltek kiválasztása. A leendő űrhajósokat a szuperszonikus vadászrepülőgépek első osztályú pilótái közül válogatták. A jelöltek alapos elméleti felkészülés után tettek eredményes vizsgát. A Repülő orvosi Vizsgáló és Kutató Intézetben sokoldalú vizsgálatoknak és fizikai megterheléseknek tették ki a jelölteket. Az alkalmasnak látszó jelöltek köre így egyre szűkült. Végül a létszám négy főre csökkent. Ezek közül választották ki a csillagvárosi kiképzésre leginkább alkalmas két repülőgép vezetőt, Farkas Bertalan főhadnagyot és Magyari Béla főhadnagyot.

A Csillagvárosban készültek fel az űrhajósjelöltek az űrbéli feladataik végrehajtásához. Rendkívül fontosak az elméleti ismeretek, de nagy gondot fordítottak az űrutasok fizikai felkészítésére is. Legfontosabb volt a gyakorlati kiképzés, melyet az űrállomás makettjén sajátítottak el. Később az elméleti képzéssel egy időben, a gyakorlatban is megismerkedtek az űrhajósjelöltek a Szojuz gyakorló űrhajóval. Ezután a Szaljut-6 élethű modelljén keresztül ismerkedtek az űrállomással. A magyar űrhajósjelöltek a felkészülés időtartama alatt a Csillagvárosban éltek családjukkal együtt.

Nem sokkal az indulás előtt döntött az állami bizottság. A Szojuz-36 űrhajó parancsnoka Valerij Kubaszov, kutató űrhajósa Farkas Bertalan. Tartalékszemélyzet: Vlagyimir Dzsanibekov és Magyari Béla.

Bajkonurban 1980. május 26-án reggel a hordozórakétát a Szojuz-36 űrhajóval átszállították az indítóállványhoz. A start előtt még egy utolsó sajtótájékoztatót tartott a két űrhajós, majd az indulás előtti utolsó orvosi ellenőrzés következett. Eközben a Moszkva környéki Kalinyin városkában lévő repülésirányítási központ nagyterme már mindenben készen állt az indításra.

Végül elérkezett a nagy pillanat. 1980. május 26-án moszkvai idő szerint 21 óra 2 perckor elemelkedett a hordozórakéta a Szojuz-36 űrhajóval. A sikeres pályára állás után május 27-én a Szojuz-36 űrhajó összekapcsolódott a Szaljut-6, Szojuz-35 űrkomplexummal. Ezután Farkas és Kubaszov egy héten keresztül dolgozott együtt az űrállomás személyzetével (Popov és Rjumin) az űrállomáson.

A munkákban az egyik legfontosabb magyar kutatási műszer a Pille volt, mely az űrhajósok termolumineszcens dózismérőjének kiértékelésére készült. A másik fontos műszer a Balaton nevet kapta, mellyel az űrhajósok szellemi munkavégzését tudták gyorsan kiértékelni. Az űrkísérletek további fontos része volt a Föld megfigyelése.
A közös munkák végeztével az űrhajós páros átszállt a Szojuz-35 űrhajóba és megkezdték a visszatérési műveleteket. 1980. június 3-án magyar idő szerint 17 óra 7 perckor a kazahsztáni Dzsazkezgan város közelében értek földet, majd rögtön nyilatkoztak a sajtó képviselőinek az űrutazásukról. Ezután visszarepültek Bajkonurba, ahol másnap június 4-én reggel nagyszabású nemzetközi sajtótájékoztatót tartottak.

A visszatérő űrhajósok útja később Bajkonurból Moszkván keresztül a Csillagvárosba vezetett. Itt találkoztak újra családtagjaikkal és a tartalék személyzet tagjaival. Farkas Bertalannak a sikeres űrutazása alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hőse címet és az azzal járó „Arany Csillag” Érdemérmet adományozta. A kitüntetéseket Leonyid Brezsnyev az SZKP főtitkára adta át.

Az űrhajósok útja ezután Budapestre vezetett. A Ferihegyi repülőtéren és város szerte ezrek fogadták Farkast és Kubaszovot. Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Hőse kitüntetést és a Magyar Népköztársaság Űrhajósa jelvényt adományozta a két űrhajósnak. A honvédelmi miniszter, pedig Farkas Bertalant alezredessé, míg Magyari Bélát őrnaggyá léptette elő.

Farkas Bertalan  a mindmáig egyetlen magyar űrhajós

A világhírű pilóta 1949. augusztus 2-án született. Először elvégezte a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolát, majd repülőtiszti kiképzést kapott a Szovjetunióban. 1972-től 1978-ig a pápai vadászrepülő alakulatánál dolgozott vadászpilótaként, majd 1978-ban önként jelentkezett űrhajósnak.

Az akkor létező Interkozmosz elnevezésű együttműködés ugyanis lehetővé tette, hogy a tagországok egy-egy képviselője is eljusson a világűrbe. A magyarok által küldeni szándékozott űrhajóst 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül Kecskeméten a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben.

A vizsgálatok eredményeképpen négy pilótát választottak ki, akik közül ketten (Farkas Bertalan és Magyari Béla) a Gagarin Űrhajós Kiképző Központban) végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt. Ketten (Elek László és Buczkó Imre)pedig itthon maradtak, "vésztartalékként".

A kiképzést 1978-1980-ban Farkas Bertalan Magyari Bélával együtt végezte a Szovjetunióban, és csak órákkal a kilövés előtt dőlt el, hogy melyikük utazik. Farkas Bertalan űrbe utazó társaként Valerij Kubaszov, Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok lettek kijelölve.

Az út a tervezetthez képest egy évvel később, 1980l. május 26-án valósult meg, amikor az űrhajósok a Szojuz 36 fedélzetén nyolc napos, 1980. május 26 - tól június 3-ig tartó űrrepülést hajtottak végre. Az űrben orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket folytattak. Az expedíció célja pedig a Szaljut-6 űrállomással való összekapcsolódás volt. Egyhetes programjukban több magyar kísérleti programot is végrehajtottak, az egyik legnevezetesebb az Interferon volt. Útjának más magyar vonatkozásai is voltak. A Dóza kísérletben a Pillével mérték az űrhajósokat érő sugárzást. A Balatonnal pedig az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták.

Farkas Bertalan nyolc napot töltött a világűrben, s azóta is ő az első, és mindmáig egyetlen magyar űrhajós. (Az egyik napon ő mondta a kozmoszból a televízió Esti meséjét.)

Miután visszatért a Földre, 1986-ban elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karát s még ugyanattól az évtől a Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsának kutatócsoportjában dolgozott vezetőségi tagként. 1995-ben dandártábornokká léptették elő a Magyar Honvédség repülőszemlélő-helyettese beosztásban, 1996-1997-ben pedig katonai attasé volt az Egyesült Államokban lévő Washingtonban, de egy kisebb diplomáciai bonyodalommal járó közlekedési kihágás után leváltották. Tagja a Nemzetközi Űrhajós Szövetség intézőbizottságának, 1997 óta pedig nyugállományú dandártábornok. Az Atlant-Hungary nevű légitársaság résztulajdonosa.

Boldog születésnapot kívánunk!