Feltűnt, hogy a vizitdíjról, kórházi napidíjról és a képzési
hozzájárulásról szóló népszavazás elfogadott szövege több ponton sérti
a szakmai-etikai szabályokat.
Annak,hogy miként
kell egy olyan kérdést megfogalmazni, amelyet széles társadalmi körben
teszünk fel, éppúgy megvannak a szakmai szabályai, mint bármi másnak. A
kérdéseknek érthetőknek, egyszerűnek kell lenniük. Emiatt a kérdés nem
lehet olyan hosszú, mint amilyenekre most kell majd válaszolnunk a
népszavazás során.
Ennél fontosabb szempont, hogy a kérdés ne
fordított kérdés legyen. Ez azt jelenti, hogy az igen például a
jelenség elfogadására, a nem pedig az elutasítására vonatkozzon. A
házasságkötő teremben sem azt kérdezik: „Ugye nem akarja, hogy ne lépjen házasságra az itt megjelent…” A fordított kérdés értelemzavaró, nem lehet tudni, hogy a válaszolónak pontosan mi is volt a szándéka.
Ha
valóban érdekel valakinek a véleménye, akkor a kérdéseket úgy
szerkesztem meg, hogy azonos irányultság esetén az „igen” és a „nem”
válaszok keveredjenek: ekkor biztos, hogy a megkérdezett végiggondolta
a kérdést és a választ is, tehát értelmezte őket.
Persze lehet,
hogy nem is a konkrét válaszokra kíváncsiak a kérdezők. Logikai sorba
rendezett, értelemzavaró, hosszú kérdések esetén egyszerűnek tűnhet a
szimpatizáns párt javasolt válaszait szajkózni. Ilyenformán azonban nem
szavazásról, hanem a hűségszavazatok felméréséről van szó.
Fülöp Tibor
A szerző szociológus
Kapcsolódó hírek:
Tilosból vadászó traffipaxok
Az SZDSZ tevékenysége és szellemisége a kezdetektől napjainkig. Tudatos ráhatása a teljes magyar társadalomra
Seres Mária: hiába a 605 ezer aláírás
Változnak a közúti bírságolás szabályai