"Academicus" a Magyar
Tudományos Akadémia tagja.Tisztsége zavartalan fenntartása érdekében
álnéven publikál és magáról sem kíván személye azonosítására szolgáló,
bármilyen információt adni.
A brit Independent („independent” függetlent
jelent angolul) című újság az Egyesült Királyság médiabeli élő
lelkiismerete.
Ott se sok van belőle. A baloldali Guardian még
az a napilapok közül.
Az Independent-nek van egy kiváló közel-keleti
tudósítója.
Robert Fisk-nek hívják.
A hét végén megjelent cikkében arról
olvashatunk, hogy legfrissebb utazásai során bárhová vitte útja,
mindenhol ugyanazzal a helyi földrajzra kalibrált fáradt klisével
találkozott, mint amivel először a kanadai Torontóban.
„Mi lenne, ha Don Mills-ben élnénk és
Scarborogh-ból naponta 100 rakéta zuhanna udvarunkra, a gyerek
iskolájára, a főutca boltjaira és a fogorvos rendelőjére...?”.
Don Mills „egészen véletlenül” Toronto egyik
gazdag villanegyede, az attól 10 km-re fekvő Scarborough pedig szegény
negyed, ahol újonnan, főként Afganisztánból érkezett bevándorlók laknak.
Fisk két nappal később Montreálba repült. És
láss csodát! Kinyitja a La Presse című napilapot és azt találja: „Mi
lenne, ha a gyerekek Longueuil-ben éjjel-nappal rémületben élnének, mert
a Brossard-ban élő terroristák célpontjai lennének?”.
Újabb két nappal később Dublinban nyitja ki az
Irish Times-t, ahol a helyi izraeli nagykövet magyarázza el, mit jelent a
palesztin rakéták támadásával élni. „Mit tennének önök, tette fel a
kérdést Zion Evrony, ha Dublint 8000 rakéta és aknavető érné...?”
Letettem Fisk cikkét, és elmélázva néztem ki az
ablakon a tűlevelekre.
A kávézóasztalon még egy cikk feküdt
olvasatlanul az internetről aznap délután kinyomtatottak közül.
Papp Lajos Tamás cikke a hvg.hu-ról.
Mert minden nap kell valami az undor
felidézésére, kontrasztnak, hogy a jót még inkább értékeljük.
Ezért nyomtattam ki őt.
Belekezdtem írásába, és nem
sokára e mondatokhoz értem: „Vajon mit szólna a kedves olvasó, ha
szlovák nacionalisták, országuk területén lévő bázisaikról rakétákkal
lőnék Budapestet?”
Igen, ugyanaz a fáradt izraeli klisé. Õ se
teszi hozzá, hogy „a szlovák nacionalisták” ezt akkor tennék, miután
négy évtizeden át tartják őket megszállva, majd a megszálló magyarok úgy
vonulnának ki onnan, hogy a szlovákok nem mehetnének le a Duna partra,
szöges drót mögött élnének, nem léphetnének át saját határaikon, nem
lenne napi 8 órán át áramuk, fogyóban lenne az élelmiszerük, az ivóvizük
és az orvosság.
Vajon ilyenkor nem az lenne a képzeletbeli
szlovák rakéták leállításának halálbiztos receptje, ha a szlovákokat
ugyanúgy engednénk élni, mint ahogyan engedjük őket most?
Papp László Tamás az izraeli propaganda
egyszerű, ócska ügynöke.
No még nem „kaca”, nem „kidon” és nem „szajan”.
Õket kiképzés után a Moszad használja alvó
ügynökökként, akiket aktivizálnak és vagy olyan egyszerű feladatokat
kell ellátniuk, hogy kocsit kölcsönöznek egy-egy Moszad-ügynöknek
operatív feladatához, vagy gyilkolnak, mint a
„kidon”-ok).
Papp csupán zsidó örömügynök.
Õ alatta áll például a balliberális
magyarországi újságírás olyan hányadéka, mint Megyesi Gusztáv, a
zsidólábtörlő. Mely kifejezés nem úgy értendő, hogy ő zsidó vallású
lábtörlő, hanem az, hogy a zsidók lábtörlője, akinek kettős feladata
van. Egyrészt túlbuzog, másrészt ő ugrik be önként, ha érzi: nem jó,
amikor egy örökzöld zsidó témára tíz zsidó ugrik keresztény nélkül.
Az internetes hirszerzo.hu-ban rendszeresen
publikáló Papp László Tamás fölött a képzeletbeli zsidó hierarchiában
álló Seres László persze már más kérdés. A jobb lelkűek azt mondanák,
hogy Seres pusztán páratlanul gonosz, vérszomjas cionista.
Mások státuszát illetően inkább arra
gyanakodnak, hogy ő már szajan, akit a Moszad aktivál egy-egy feladatra
és az alkalomra költségtérítést is kap.
Az ilyenek szoktak nálunk a jobboldalnak úgy
nekimenni, hogy ilyen „humoros” kitérőket tesznek: „természetesen a
Moszad kért fel bennünket e cikk megírására”, mert ettől a
„képtelenségtől” a balliberális tábor garantáltan szétrobban a
nevetéstől.
Mi nem.
Academicus
nemenyi.net
Kommentáld!