A
nemzetközi pénzhatalom legnagyobb ereje az emberek sötétségén túl a
holokauszt-propaganda, valamint az antiszemitizmus-ipar igen eredményes
működtetésében rejlik. Bár az utóbbi már több évezrede dübörög és szedi
hiszékeny áldozatait, mégis a méhéből születő, és emlői nedvéből
táplálkozva felnövő szörnyszülöttet, az úgynevezett holokausztot
nevezhetjük a világtörténelem legnagyobb csalásának. Bárki is legyen az
édesapa – értjük ezalatt a holo-csodafegyver feltalálóját, az ősi ipart ötletével megtermékenyítőt –, az biztos, hogy a sakkjáték kiagyalójával említhetnénk egy lapon találmányát, ha nem szenvednénk miatta immár 64 éve.
Arthur Butz, Germar Rudolf és Frederik Toben a jobbszélen
Az egy központból irányított világkormány
felállításán is ügyködő terroristák ezen iparágakra épülő stratégiája
pofonegyszerű. A két propaganda tervszerű, precíz üzemeltetésével
megbélyegezni mindenkit, aki a mindenható globalo-liberalizmust bírálni
merészeli. Ha az egyén vagy közösség a szókimondó, néven nevező
módszert alkalmazva, az igazság kimondásával kívánja a világhódító "demokraták" hatalmát megkérdőjelezni, akkor
megkapja a "szélsőséges" jelzőt, ami után természetesen nem maradhat el
a "tudjuk, hogy hova vezetett" cinikus utalás.
Amennyiben viszont az ellenállók a gyarmatosító törekvéseket
viszonylagosan figyelmen kívül hagyva, vagyis nem kifejezetten fizikai
vagy verbális ellenállást alkalmazva, hanem az ősi értékek,
hagyományok, kultúrák megtartásával kívánnak szembe menni a
fogyasztásra nevelő maffiózókkal, akkor a maradi, avítt, haladás- és
fejlődésellenes, nacionalista, stb. szavak sulykolásával kerülnek
kirekesztésre. És mivel a nacionalista fogalmat (ami nem jelent mást
egyébként, mint a nation-ből kapott nemzetit, nemzetben gondolkodót,
tehát a globalisták álmaiban szereplő egyénre épülő társadalommal
szemben a nemzetet, mint közösséget előnyben részesítőt) már
réges-régen meghamisítva összemosták a sovinizmussal, már csak egy
ugrásra vagyunk a "tudjuk, hogy hova vezetett" refréntől.
David DukeNagyon
fontos tehát megértenünk és minél több emberrel megértetnünk, hogy a
gázkamra legendára épített iparnak nem elsősorban az a célja, hogy a
közösségeket ennek ürügyén különböző címeken anyagilag sarcolják meg.
Legyen az örökös, soha véget nem érő kárpótlás, vagy akár tanfolyam,
kiállítás, alapítvány, emlékközpont, múzemumfelújítás, holo-vonat
üzemeltetéséhez való hozzájárulás, stb. néven lehúzott állami
támogatás. Ez csak a hozadéka az ördögi fortélynak.
Az igazi cél a szellemi terrorizmus, a kollektív
bűntudatra neveléssel (folyamatosan hangoztatva, hogy "mindez nem
mehetett volna végbe a civil lakosság asszisztálása, cinkos
összekacsintása nélkül", tehát eredendően bűnös a magyar és a német )
minél korábban, már lehetőleg gyerekkorban meghajlítani az egyén
gerincét, csöndessé, szolgalelkűvé idomítani, aki soha nem felejtheti,
hogy ki az úr, mivel tartozik gazdájának, és aki nem elégedetlenkedik a
vérlázító igazságtalanságokat látván, azokat elszenvedvén sem, mert
pontosan tudja, hogy "mindig is így volt", "úgysem lesz jobb", a
"kisember örüljön, hogy munkája van", és esetleges felháborodásával
csak a mindennél fontosabb társadalmi békét veszélyeztetné, a
szélsőségesek alá adva a lovat, "az pedig tudjuk, hogy hova vezetett".
Kiabálására felfigyelhetnének a lélekromboló nihilizmusban dagonyázó,
rabszíjra fűzött, pusztulásra ítélt alattvalók. Tenyésztői a médiának
is nevezhető tömegpusztító fegyverzet kifinomult módszereivel nevelték
bele, hogy "sokkal tartozunk a zsidóságnak a vészkorszak idején
elkövetett bűneink miatt". És ő nem vitatkozik. Miért is tenné, mikor
sok-sok fényképpel, könyvvel, holywoodi szuperprodukcióval
bizonyították be neki a szörnyűségeket. Mi több, Nobel-díjasok is
megmondták. Az önálló gondolkodásra való hajlamától megszabadított,
felvilágosult modern demokrata pedig nem tesz fel kérdéseket. Eszébe
sem jut, hogy kételkedjen. Fülében mp3-lejátszóval indul üveges
tekintettel nap mint nap a gépsor mellé.
Ki kell térnünk még egy fontos szempontra. Az
pedig nem más, mint a holo-vírussal megmérgezett szellem elterelése a
XX. század három kiemelkedő személyiségének érdemeiről. El kell terelni
a figyelmet Adolf Hitler Németországának és Benito Mussolini
Olaszországának gazdasági, szociális és kulturális eredményeiről. A
magyar pedig ne akarjon tudni vértanújának, Szálasi Ferencnek művéről,
arról az általa kidolgozott eszméről, a "legmagasabb fokú
magyarságról", a hungarizmusról, amelynek segítségével a
Kárpát-medencének a nemzetközi zsidó által egymással szembe fordított
népei újra egymásra találva építhetnék fel jövőjüket. Bőven elég neki,
ha azt a hazugságot böfögi vissza, miszerint: "gazember volt, aki ki
akarta irtani a zsidókat". "Legmagasabb fokú magyarság, mi?"
"Szélsőséges nacionalizmus?" "HÁT- NEM- EM-LÉ-KEZ-TEK, HOGY- HO-VA
VE-ZE-TETT?"
További kommunikációs fegyver a holokausztisták
eszköztárában, hogy a dogmát megkérdőjelezőket az áldozatok emlékének
megsértésével, meggyalázásával vádolják. Ez is egy orbitális hazugság a
részükről bármennyire is hatásosan és ellentmondást nem tűrően van
hangoztatva. Éppen ezért ezt a hamisságot is könnyedén leplezi le a
felkészült revizionista. Ugyanis azzal, hogy azt állítom, hogy X.Y. nem
elgázosítás következtében, hanem mondjuk tífuszjárványban vagy egyéb
betegségben hunyt el, még nem sértem meg az emlékét. Csak akkor
követném el a holo-hívők által sugallt bűnt, ha annak a véleményemnek
adnék hangot, hogy X.Y. egy aljadék volt, megérdemelte sorsát. Ebben az
esetben is csak akkor vétkeznék, ha nem lenne igazam és egy valójában
jellemes, tiszta embert áztatnék, bár az érzéketlenség kritikája a
hozzátartozóval szemben már alappal lenne rámhúzható, bármilyen ember
is volt az elhunyt.
Robert FaurissonMuszáj
reagálnunk a holokauszt-hiedelem híveinek azon "érveire" is, amelyek
szintén komoly ütőkártyának tűnnek a kezükben, mindaddig, amíg
közelebbről meg nem vizsgáljuk és porrá nem zúzzuk őket. Az egyik
nagyjából így szól: aki nem hisz a holokausztban, gázkamrákban, az utálja a zsidókat. Majd rögtön utána kapcsolva vagy külön használva jön a másik, liberálisul, felvilágosodva, valahogy eképpen fogalmazva: vannak
emberek, akik a félresiklott életükből fakadó frusztrációik hatására
hajlamosabbak másokban keresni a hibát, ami sokszor olyan fokú
gyűlöletté erősödik bizonyos népcsoportok iránt, amely érzés elborítva
az elmét tagadni kezdi a nyilvánvaló történelmi tényeket. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy ha olyan jogos, de eretneknek számító kérdéseket merünk
feltenni a hivatalos holokauszt-álláspont képviselői felé, mint pl.:
"tudnak-e mutatni olyan törvényszéki bizonyítéknak számító boncolási
jegyzőkönyvet, ami azt igazolja, hogy a képfelvételeken közölt hullák
elgázosítás következtében hunytak el?" vagy "tudnak-e mutatni akár csak
egyetlenegy nemzetiszocialista vezető által aláírt dokumentumot
(parancsot, tervet, költségvetést), ami bizonyítaná az államilag
elrendelt népirtást?" akkor az ellen szemrebbenés nélkül vágja az
arcunkba, hogy: "te utálod, gyűlölöd a zsidókat", "elhagyott a
feleséged, elvesztetted a munkahelyed, nem tudtál haladni a korral, és
az ezzel járó keserűség a szélsőségesek irányába sodort".
Tehát a történelmi tantételt megkérdőjelező
érvekkel szemben - a kulturált vita szabályait felrúgva - nem a
kérdésre választ adó érveket állítanak, hanem személyeskedés felé
terelnek, és amennyiben sikerül a fondorlatosan behálózó taktika
(vitapartnerünknek folyamatosan a szavába vágni, törekedni arra, hogy
gondolatmenetéből kizökkenjen, kérdésre kérdéssel válaszolással
megzavarni, hangunkat felemelve nyomatékot adni "igazunknak", lásd a
büdöscigányok módszereit) szerint magyarázkodásra bírni, vagy sodrából
kihozva "szélsőséges" kijelentésekre ragadtatni a holo-cáfolót, akkor
nyerő helyzetbe kerülnek, hisz sikerült a kényes feltevésekről
elterelniük a szót, valamint az irányítást végleg átvéve, magukat
"haladó szellemiségű", "európai gondolkodó" címkékkel felruházva
fölényesen észt osztva, mutató ujjukat az égbe tolva figyelmeztetve
kijelenteni, hogy: "ennek az eszmének a nevében irtották ki emberek
millióit". Továbbá gusztustalan húzásaikkal egy életre elvehetik a
kedvét a további vitáktól a nem elég kitartó igazság keresőnek.
Van money bőven a gépezet működtetésére
A Holokauszt eszme terjesztői óriási erőforrásokkal rendelkeznek, kezükben a világ
hírközlő szerveinek jelentősebb részével. Ezért aki a revizionisták
oldalán szeretné az igazságot bizonyítani,
virtuális síkon vív háborút, annak alaposan fel kell készülnie,
pontosan ismerve a holo-kufárok manipulációs tevékenységének
módszereit, gyenge pontjait. Elkeseredésre semmi okunk, az igazság a mi
oldalunkon van, törekednünk kell a megismerésére.
Nekünk,
magyaroknak a hihetetlenül gazdag nyelvünk is sokat segít a harcban,
gondoljunk csak arra, amikor a mára már teljesen nevetségessé váló
holo-tantételt kell nevesítenünk: holokamu, hollókoszt, kamukauszt,
holohiedelem, stb. A hatalmas ellenszélben pedig mindig édes a küzdelem.
A holokauszt eszme több évtizednyi hódító hadjárata után 1974-ben szenvedte el az első komolyabb csapást. Ekkor jelent meg ugyanis Richard E. Harwood: Did six million really die? című könyve. Amit kisebb hibái ellenére is bátran ajánlhatunk a téma iránt érdeklődőknek. Magyarországon A hatmilliós zsidó mítosz nyomában
címmel került forgalomba. A pénzdiktatúrát üzemeltető háttérhatalom
szolgálatában álló könyvhálózatokban hiába is keresnénk, honlapunkon
azonban természetesen megrendelhető.
A holo-monstrum
tartópilléreinek megrogyására a 80-as évek közepétől a 90-es évek
elejéig tartó időszakban kerül sor. Köszönhetően Fred Leuchter
gázkamra-kutatónak/szakértőnek,
Fred Leuchterés
Germar Rudolf vegyésznek (az Isten áldja meg!), valamint az olyan bátor
és kitűnő revizionistáknak (értsd: másként gondolkodó, a hivatalostól
eltérő álláspontot képviselő), mint a német Ernst Zündel; a francia
professzor, Robert Faurisson; a zsidó(!) származású David Cole; vagy a
brit történész, David Irving.
Ki kell térnünk a holo-hazugság leleplezésében érdemeket szerzők neveire, a teljesség igénye
nélkül: az úttörő francia, Paul Rassinier, aki politikus, tanár és
meggyőződéses pacifista volt; George Lincoln Rockwell, amerikai
politikus; a szintén amerikai Arthur Butz, az elektromérnöki tudomány
professzora; Carlo Mattogno, olasz publicista; a svájci tudós és
kutató, Jürgen Gráf; Horst Mahler, német ügyvéd; a francia agrármérnök,
Henri Roques(valódi neve Henri Jalin); Richard Krege, ausztrál mérnök;
Sylvia Stolz, német ügyvédnő; Günter Deckert, weinhemi gimnáziumi
tanár; Gerd Honsik osztrák író, költő (gyakran nevezik Európa
legüldözöttebb költőjének); a német bíró, Wilhelm Staeglich; Léon
Degrelle, belga háborús hős; a francia publicista Serge Thion; a
német-amerikai publicista és történész, Walter N. Sanning; az amerikai
David Duke, író, Lousiana állam egykori képviselője; Siegfried Verbeke,
belga, ő volt a főszerkesztője 1998-ig a „Vierteljahreshefte für freie
Geschichtsforschung“ (negyedévi folyóirat a szabad
történelemkutatásért) című talán legszínvonalasabb revizionista
kiadványnak; a francia illetőségű Roger Garaudy, aki tulajdonképpen
baloldali marxista politikai gondolkodó, de mivel szintén cáfolja a
holokausztot, ezért nemes egyszerűséggel szélsőjobboldalinak titulálják
a zsidók; Gaston-Armand Amaudruz, svájci publicista; Fredrick Töben,
ausztrál történész; Mahmúd Ahmadinezsád, Irán elnöke.
A multinacionális érdek- hazugsággyárral szembeni küzdelem harcosai ők, munkájuk nyomán az igazság szép lassan utat tör a fény felé.
Korunk hősei ők, akik előtt valamikor,
remélhetőleg a közeljövőben a kultúrateremtő, gondolkodó fehér ember
zászlóhordozó örökösei egy hírességek csarnokának felhúzásával, és az
abban tiszteletükre felállított szobraikkal hajthatnak majd fejet.
Többségük az igazság kimondása miatt már
elszenvedte vagy jelenleg is szenvedi börtönbüntetését. Nekik
köszönhetően ma már súlyos tájékozatlanság, műveletlenség, vagy aljas
történelem-hamisítás szükségeltetik az olyan feslettnek bizonyult
dogmák hangoztatásához, mint pl.: "a nácik ki akarták irtani a
zsidókat" vagy "a nácik tömegesen gázosítottak el zsidókat".
Az ő munkájuknak és példamutatóan bátor,
önfeláldozó kiállásuknak gyümölcse, hogy napjainkban a hivatalos
holokauszt-elmélet szekértolói folyamatosan kénytelenek engedményeket
tenni, hónapról-hónapra változik az a verzió, amit feltétel nélkül el
kell fogadnunk "történelmi igazságként", a hazugság zsoldjában álló
"történészeik", megmondóembereik elénk rakott bizonyítékai pedig nem
bírnak ki egyetlen független tudományos vizsgálatot sem,
életbenmaradásukat kizárólag megfélemlítő törvényekkel megtámogatva
lehet még ideig-óráig biztosítani. Bírálóit, kritizálóit, cáfolóit csak
a nevetséges holokauszt-tagadás vádjával tudják bíróság elé állítani.
Germar
Rudolf mintát vesz a falakból hidrogén-cionid után kutatva, ami a
Cyklon B hatóanyaga, a laborvizsgálatok csak minimális mértékben
mutatták ki, ezzel a gigahazugság mattot kapott
Kommentáld!