Évente több tízmilliárdra rúgnak az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága által titkosított közbeszerzési beruházások. Ám a honatyáknak ma sem jogkörük, sem eszközük nincs a sokszor gyanúsan drága ajánlatok kivizsgálására.

Kormányzati obstrukció, sok milliárd forintnyi közpénz elköltése nyilvános kontroll nélkül, nyugdíjas titokszolgák üzletelése. Ilyen és ehhez hasonló tények és feltételezések lengik körül azokat az állami beruházásokat, amelyeknél nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a nyilvánosság kizárásával, korlátozott formában hajtanak végre közbeszerzéseket.

Rajz: Dániel András

A 143/2004-es kormányrendeletben szabályozott eljárás elviekben jogos és érthető. A nemzetbiztonsági szolgálatok beszerzései, vagy a hozzájuk, illetve más biztonsági szervhez tartozó telepek, épületek területén végzett építési, kertészeti munkák esetében nem lehet nyilvános pályázatot kiírni. Képzeljük el például, hogy bármely külföldi titkosszolgálat cége milyen szívesen adna kedvező ajánlatot a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) központi számítógép-beszerzési tenderére. Minden valószínűség szerint már a hardverben el tudnának rejteni olyan eszközöket, amelyeken keresztül hozzáférhetnének a magyar nemzetbiztonság adataihoz. A szakmai berkekben csak „143-asnak” hívott rendelet éppen ezért írja elő, hogy az NBH vezessen egy „irányadó jegyzéket”, ahol a biztonsági szempontból átvilágított cégeket sorolják fel. Ha pedig az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága (NBB) jóváhagyja az illetékes minisztérium kérelmét, akkor a beruházónak erről a listáról kell legalább három szereplőt versenyeztetnie. Eddig az elmélet.

Lapunk korábban már foglalkozott a Nemzeti Közlekedési Hatóság ily módon titkosított szoftverbeszerzéseivel (Titkosan drágább – Figyelő, 2009/32. szám). A korábbi, még nyilvános beruházások és a Gazdasági Versenyhivatal jelentése alapján valószínűsíteni lehetett, hogy a nyertes Eclipse Informatikai Zrt. egy százmilliós nagyságrendű beruházást végzett el több milliárd forintért. Az Eclipse különböző volt nemzetbiztonsági dolgozókhoz köthető, a titkosítás tehát egykori NBH-sokat, vagy a környezetüket juttatta zsíros üzlethez.

Úgy fest azonban, hogy az Eclipse nincs egyedül. A titkosszolgálati intézményekből, mint minden fegyveres testületből, a szokásosnál korábban nyugdíjba mehetnek a dolgozók, aminek az a következménye, hogy akár a harmincas éveik végén járó, erejük teljében lévő és kapcsolatokkal jól felszerelt tisztek válhatnak nyugdíjassá és indíthatják el „második karrierjüket”. Ahogyan Tóth Károly, az NBB szocialista alelnöke fogalmazott, többségük néhány tipikus pályát választ: „Vagy elmennek nagykövetnek, vagy biztonsági vezetők lesznek nagyobb cégeknél, vagy valamilyen, a szolgálatoknak beszállító céget alapítanak.”

Demeter Ervin szerint a biztonsági szempontból átvilágított cégeket felsoroló „irányadó jegyzék” tartalma közérdekű, amelyet nyilvánosságra lehetne hozni.

KÖZÉRDEKŰ ADAT? Az irányadó jegyzéken szereplő társaságok egy része feltételezhetően volt NBH-sokhoz köthető – ismerték el az NBB háttérbeszélgetésre hajlandó, volt vagy jelenlegi tagjai. Mindez azért csak feltételezés, mert a hivatal – nemzetbiztonsági okokra hivatkozva – megtagadta a jegyzék kiadását. Sőt, jogi osztályuk második levelében már azt is jelezték, hogy a vonatkozó törvények értelmében a témával kapcsolatos további kérdésekre már nem kell válaszolniuk. „Az irányadó jegyzék közérdekű adat, meglátásom szerint nem helyes, hogy az NBH ezt nem hozta nyilvánosságra” – fogalmazott a Figyelőnek Demeter Ervin, az NBB fideszes tagja, a titkosszolgálatokat az Orbán-kormány alatt felügyelő egykori miniszter. Ő úgy véli, a jegyzékből kiderülhetne, pontosan milyen szereplők közötti versenyben dőlnek el az évente akár 35 milliárd forintra is rúgó „143-as” közbeszerzések.
Az elmúlt három évben hivatalosan elköltött 34 milliárd forint ugyanis csak a felszín, ebbe a körbe csupán az NBB nyilvános ülésein meghozott döntések tartoznak. Tóth Károly azonban úgy tájékoztatta lapunkat, hogy a mentesítések többségét zárt ülésen szavazzák meg, s az ily módon jóváhagyott tételek akár a kétszeresére-háromszorosára is rúghatnak az eddig becsült összegnek. „Alaposan feltételezhető, hogy az előírt három versenyző sokszor csak arra kell, hogy két szereplő beállítsa az árat, a harmadik pedig elvigye a megrendelést” – nyilatkozott kritikusan Demeter Ervin.

Az irányadó jegyzéken keresztül zárt körben tartott – és a nyilvánosság kontrollját nélkülöző – beruházások közül leginkább az informatikai közbeszerzéseket érdemes górcső alá venni. Miként az Eclipse esetében, ezeknél az üzleteknél általában is felmerül, hogy irreálisan magas árat adnak meg. Érdekes történet zajlott le például az idén május 19-én, amikor a Baja Ferenc vezette Infokommunikációs Államtitkárság szeretett volna nemzetbiztonsági okokra hivatkozva felmentést kérni egy 10,4 milliárdos informatikai fejlesztéshez. Amikor a kormányzati oldal honatyái látták, hogy az SZDSZ-es Gulyás József nem jelent meg az ülésen, az ellenzék pedig nem fogja megszavazni az előterjesztést, különös eszközhöz, a kormányzati obstrukcióhoz folyamodtak – és kivonultak.

A kérelem aztán nem is tért vissza az NBB elé, viszont megtalálta az útját a parlamenti döntéshozatali gépezetben. Az előterjesztés egy új változatát (két évre bontva, összességében már az eredeti összegnél is nagyobb, két 6,5-6,5 milliárdos részletben) a parlament gazdasági és informatikai bizottsága tárgyalta meg, immár szolgálati titokként. Utóbbi testületben – az NBB-vel ellentétben – szocialista többség van. Mindezek után az Elektronikus Kormányzati Központ (EKK) összefoglalójában már szerepel a titkosított beruházás, beszállítójának a kiválasztása még folyamatban van.

 

 

MSZP–FIDESZ „NAGYKOALÍCIÓ”. A fentihez hasonló ellenzéki elutasítás azonban ritka. A legtöbb esetben – különösen a közvetlenül a szolgálatokhoz kapcsolható invesztícióknál – ellenzéki szavazatokkal megtámogatva mennek át a kérelmek. Ez a tény csak erősíti azt a feltételezést, amelyet egy, a Figyelőnek név nélkül nyilatkozó kormányzati bennfentes is oszt. Jelesül, hogy sok esetben a közbeszerzések alóli felmentésekkel megtámogatott üzletek mindkét nagy párt érdekeit szolgálhatják. Hasonló felvetéseket hangoztattak sokan az Eclipse-szel foglalkozó korábbi cikkünk előkészületei közben is.

Az NBB-n belül – az elmúlt három év nyilvános jegyzőkönyvei alapján – az ex-SZDSZ-es, de ma a szocialista padsorban ülő, és meglehetősen „önjáró” Mécs Imre kelt ki a leghatározottabban a sokmilliárdos beruházásokra adott felmentések ellen. Rendszeresen jelezte, hogy a megadott költségkeretek túlzónak tűnnek, és az előterjesztések feleslegesen terjesztik ki a titkosságot a teljes beruházásra.

Mécs Imre javaslatára az elmúlt három évben háromszor igényeltek utólagos tájékoztatást a titkosítást kérvényezőktől, ám egyik kérést sem teljesítették.Fotók:MTI

 

 

Tavaly szeptemberben Mécs a Kossuth térre tervezett 6 milliárdos költségvetésű mélygarázs építésének közbeszerzés alóli mentesítését kritizálta. Mint elmondta, állandóan felmerül, hogy nem bontják részletekre a projektet, s így olyan hatalmas munka- és pénztömegek is a felmentés alá kerülnek, amelyek – például a betonozási és a földmunkák – minden további nélkül megversenyeztethetők lennének. Ennek következtében viszont azok a részek – arányuk esetleg 20, 15 vagy 5 százalék –, amelyek valóban titkosak, kényesek és védendőek, nem különülnek el. Utólag már Gulyás József is úgy látja, nem voltak elég kritikusak az elmúlt években a közbeszerzési törvény alóli mentesítéssel. „Jobban is lehetett volna figyelni ezekre, a bizottság túlságosan is bizalmi alapon szavazott” – jelentette ki a képviselő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ELLENŐRIZETLEN ÖSSZEGEK.

 

Mécs Imre még 2007-ben javasolta, hogy dolgozzanak ki irányelveket arra vonatkozóan, mégis milyen feltételekkel adhat felmentést a bizottság. Vállalta, hogy ennek vázlatát előkészíti. Ez azonban tájékoztatása szerint a mai napig nem született meg, mert nem érezte sem a jobboldali, sem a baloldali képviselőtársainak a kellő támogatását. Ezzel együtt továbbra is arra készül, hogy elkészíti a megvitatásra alapul szolgáló koncepciót.

Tóth Károly szerint ugyanakkor, ha nem is hivatalosan, de már kialakították az irányelveket. Ezek egyik fontos eleme, hogy a beadványban szerepelni kell a beruházás összegének. Igaz, az NBB-nek csupán az a feladata, hogy a nemzetbiztonsági kockázat felől döntsön, azt nem vizsgálja, hogy a beadványban szereplő – sokszor milliárdos – összeg valós-e. „A bizottságban erre sem idő, sem kompetencia nincsen” – húzta alá Tóth.

Egyfelől nem kérdés, hogy a bizottság részéről önfelmentés és önnyugtatgatás annak hangsúlyozása, hogy ők a keretösszegeket nem vizsgálhatják. Másrészt viszont, ha egy képviselő ilyen igénnyel lépne fel, nem könnyen felelne meg saját elvárásainak. A bizottságnak csupán egy titkára van, állandó szakértő nem dolgozik mellette – ilyen hátországuk sincsen –, és a képviselők maximum a frakcióiktól várhatják, hogy fizessenek szakértőt melléjük. Így aztán képviselő legyen a talpán, aki ellenőrizni tudja a számtalan mentesítési kérelem megalapozottságát. Mindez természetesen nem menti fel a testületet azon felelőssége alól, hogy civil kontrolt gyakoroljon a nemzetbiztonsági szolgálatok felett, de árnyalja a képet.

A titkosításra javasolt üzlet összegének mértéke tehát kizárólag a benyújtó felelőssége, legalábbis az NBB mostani értelmezése szerint. Innentől kezdve viszont csak az Állami Számvevőszék, illetve a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal nézhet rá, vajon a nyilvánosságtól elzárt beruházások mennyire voltak tisztességesek.

Egy biztosíték elvileg még volna. Mécs Imre javaslatára a bizottság nyilvános ülésein az elmúlt három évben háromszor kértek utólagos tájékoztatást a titkosítást kérvényezőktől. Információink szerint azonban ilyen beszámolóra egyik esetben sem került sor, s ezt Gulyás József is megerősítette: „Ilyen tájékoztatásokat nem kaptunk. A legutóbbi felmentési kérelemnél, melyet egyelőre nem engedett át a bizottság, ismételten szorgalmaztuk Mécs Imrével együtt a beszámolók továbbítását.”

 

FN