Négyszázan imádkoztak Magyarországért a versailles-i székesegyház előtt

            2010. június 4-én, a francia rendőrség nagyvonalú és rokonszenvező felvezetésével vonultak a magyar tüntetők a versailles-i kastélykertbe, a Magyarok Világszövetsége által a trianoni békeparancs 90. évfordulóján szervezett összmagyar megmozdulásra. Közel kétezer magyar érkezett a megcsonkított Magyarországról, és a világ minden sarkából, még a távoli Ausztráliából is, nemzeti színű, Árpád-házi, székely nemzeti lobogókkal. Az előzetes riogatásokra rácáfolva, a magyar tüntetők fegyelmezetten, méltósággal és kellő eltökéltséggel emlékeztek meg, kivívva a francia rendőrség és a hatóságok elismerését. A Nagy Trianon palota falai beleremegtek az ismétlődően felzúgó Vesszen Trianon! kiáltásokba. Délután mintegy négyszázan mondtak imát Magyarországért a Saint Louis székesegyház előtti téren. A magyar tüntetők megfogadták, hogy addig, amíg az oka fogyottá nem válik, évente találkoznak Trianonban június 4-én, hogy tiltakozzanak. A 90. évforduló alkalmából szervezett összmagyar megmozdulás iránt tanúsított odafigyelésével a francia állam elismerte azt a történelmi felelősséget, amely Trianon-ért terheli – mondta újságírói kérdésre válaszolva a csíki székely népviseletben megjelenő Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Versailles városa és a francia állam fejet hajtott a megemlékező magyarok előtt.

            Meghaladottá vált Juhász Gyula Trianon-intelme – „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá” – vallotta egymástól függetlenül a Nagy Trianon palota előtti téren mondott beszédében dr. Léh Tibor az MVSZ Kárpát-medencén Kívüli Régiójának alelnöke és Patrubány Miklós. A Magyarok Világszövetségének elnöke különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy Trianon 90. évfordulóján egyaránt megemlékezik a magyar nemzeti tragédiáról Budapesten az Országgyűlés és Trianonban a Magyarok Világszövetsége. Miután az Országgyűlés által elfogadott törvény mindörökre emléket állít a trianoni ország- és nemzetcsonkításnak Trianonról ezután beszélni, kötelező – mondta az elnök.

            Trianon 90. évfordulóján az MVSZ elnöke a békeparancsot Magyarországra kényszerítő tárgyalások helyszínén felolvasta az első két oldalát az Igazságot Európának! című petíciónak, amelyet az egyetemes magyar népet képviselő Magyarok Világkongresszusának kezdeményezésére fogadott el egy évvel korábban a Magyarok Világszövetségének Küldöttgyűlése, és amely a trianoni (1920. június 4.) valamint a párizsi (1947. február 10.) békeparancsok fölülvizsgálatát kéri, majd átadta a félszáz oldalas dokumentum magyar és angol nyelvű szövegét a versailles-i kastélyelnökség számára.

A Magyarok Világszövetsége által életre hívott Duna Televízió nem vállalta a versailles-i tüntetés közvetítését. Így az érdeklődő magyarok az MVSZ honlapján nyújtott közvetítésből értesülhettek róla. Köszönet illeti ezért a Bálint Béla iskolaigazgató vezette sárospataki 8KOR SZÍNHÁZ együttesét, amely nem csak az alkalomhoz illő hangulatú és színvonalú zenés, irodalmi összeállítással szerzett a világ magyarjainak maradandó élményt, de maga biztosította a rendezvény hangosítását és közvetítését is.

            Jeszenszky Sándor, a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetője elmondta, hogy előző napon Brüsszelben, az Európai Parlament épületének átriumában több EP képviselőnek, közöttük dr. Morvai Krisztinának, átadták saját petíciójukat, amelyben Igazságot! követelnek Magyarország számára. A tüntetők nagy tapssal fogadták a bejelentést, miként a trianoni megmozduláson megjelenő európai parlamenti képviselő asszonyt is.

            A magyar nép nevében Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke mondott tömör, magvas, gyújtó erejű beszédet.

            Jelen volt, és nagy elégtétellel nyugtázta az emelkedett lelkületű megmozdulást Sujánszki Jenő, a magyar szabadságharcosok párizsi vezetője, aki korábban azt a szélsőségesként való megbélyegzéstől féltette és óvta.

            Nagy taps fogadta dr. Gaudi Nagy Tamás országgyűlés képviselő, az MVSZ Elnökségének korábbi tagjának felszólalását, aki meghatottan beszélt erdélyi gyökereiről, és határozott parlamenti magyarság-politikát ígért.

            Bernard le Calloc’h professzor és Henry Bogdan francia történész levélben köszöntötte az összmagyar megmozdulást, amelyből egyértelművé vált, hogy Trianon egész Európa ügye, hogy nem csak a magyaroknak fáj Trianon! Üzenetüknek teljes szövegét sajtószolgálatunk közzé teszi.

            Bár egy István Anna (?!) nevű szlovák által vezetett békéscsabai szlovák csoport  megpróbálta megzavarni a trianoni összmagyar megmozdulást, bár a Magyarok Világszövetségével kapcsolatos félretájékoztatásra mindig kapható Magyar Hírlap nemzetközi botrányt jósolt, nem lett botrány, és elhárult a provokáció. A francia rendőrség ezúttal nevéhez méltóan a rend és az igazság őre volt.

            A Himnusz és a Székely Himnusz éneklésével kezdődő, és a Szózattal záródó rendezvényt Hadady László párizsi oboaművész és Erdő Zoltán tárogatóművész muzsikája tette még emelkedettebbé.

            A közösség ereje, igazságunk elpusztíthatatlansága sugárzott a rendezvényből, és ez hangolta a gyász, a fájdalom megemlékezését hittel, bizakodással, élettel telivé.

            Versailles városa fejet hajtott a megemlékező magyarok előtt. Járókelők integettek az elvonuló kocsisornak, motoros rendőrök fényképezkedtek ostorpattogtató csikósokkal és fogadták el mosollyal arcukon az ajándékba kapott Árpád-házi zászlókat. A város több elöljárója együtt imádkozott a magyarokkal a Saint Louis székesegyház előtt a délutáni fohász során.

            Nem csak Versailles, de maga a francia állam is elismerte történelmi felelősségét Trianon miatt – olvassuk ki a hatóságok és a sajtó viszonyulásából, mely egy héttel korábban még fasizmust emlegetett, a rendezvény után pedig elismeréssel tudósított arról.

2010. június 7.             MVSZ Sajtószolgálat

BERNARD LE CALLOC’H

RUE DE MONTREUIL, PARIS

Üzenet Trianon 90. évfordulóján

 a Magyarok Világszövetségének

1923-ban, amikor Aurélien Sauvageot-t (a későbbi híres nyelvészt, az első magyar-francia és francia-magyar nagyszótár szerzőjét – a fordító megjegyzése), amikor tehát Aurélien Sauvageot-t az Eötvös Kollégiumba küldik, hogy ott francia nyelvet tanítson és elsajátítsa a magyart, szomorúan állapítja meg, hogy Magyarország „Trianon kórtól szenved”, betege annak a  szerződésnek, amely a „béke” nevében született, de amelyik olyan vadállati kegyetlenséggel tépte szét Magyarországot, mint a barbárság legsötétebb korában.

1947-ben, amikor engem küldtek Gödöllőre, hogy ott francia nyelvet tanítsak és elsajátítsam a magyart, kénytelen voltam megállapítani, hogy Magyarország ugyanúgy Trianontól szenved, az igazságtalanságnak ettől a borzasztó emlékművétől, amelyet egy második, ugyancsak a „béke” nevében született szerződés egyszerűen felújított 1947-ben, alig néhány hónappal Magyarországra jövetelem előtt.

Emlékszem, hogy akkoriban a diplomaták azzal mentegetőztek, hogy a Szovjetunió bénító katonai ereje miatt nem áll módjukban változtatni Trianon rendjén, mivel az nem akarja kockáztatni, hogy az esetleges tárgyalásokon szóba kerüljön az a felháborító zsivány eljárás, amelyhez a Szovjetunió szomszédai rovására folyamodott.

90 év elteltével és négy évtizeddel a kommunista diktatúra, terror és visszaesés után az 1920-ban Trianonban hidegvérrel elkövetett és 1947-ben megismételt mészárlás ma is vérrel festett betűkkel áll Európa térképén.

Pedig ez a világ már nem is hasonlít az akkorihoz. Trianon vérfertőzött gyermekei azóta hajótörést szenvedtek. Csehszlovákia szétesett. Nem létezik. Jugoszlávia darabokra tört. Már nem létezik.

Nyugaton az Európai Unió szerencsére már az együttműködésre épít az évszázados ellentétek helyett. De Trianon még most is itt van abszurd határaival, kisebbségeivel, lakóhelyükről elűzött tömegeivel, felkavaró és diszkriminatív intézkedéseivel.

Elkerülhetetlen, hogy az egyesült Európa egy napon szembenézzen azzal a drámával, amely itt, Versailles-ban játszódott le az első világháborút követően. Mert a múló idő nem megoldás. Nem változtat az igazság megcsúfolásán, amit annak idején a koncért való undorító tülekedésben elkövettek.

Aláírás: Bernard Le Calloc’h

            A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének kitüntetettje

            A Magyarok Világszövetsége Magyar Nemzetért Ezüstérmének kitüntetettje

            A Pro Cultura Hungarica díj birtokosa, stb.