Amikor 1938-ban a Magyarok Világszövetségét megalapították az volt a létrehozók célja, hogy „Támogatni minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élõ magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megõrizze és fejlessze, az összetartást ápolja az óhaza és a külföldi magyarság között kapcsolatokat erõsbítse, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kísérje”.

A Szövetség elsõsorban a tengerentúlra – népiesen: Amerikába – kivándorolt magyarok nyelvi kultúrájának megtartásában jelölte meg a célját. De alig kezdte meg tevékenységét az akkori Magyarok Világszövetsége, amikor a derék magyar kormány egy-kettõre hadat üzent Amerikának. A világháború pedig sok más dologgal egyetemben ezt a kiváló kezdeményezést is befagyasztotta, mûködése lehetetlenné vált.

Nem sokkal a háború után a Világszövetséget megszüntették, de pár évvel késõbb létrehoztak hasonló név alatt egy szervezetet azzal a céllal, hogy a nyugati világban élõ magyarokat és egyesületeiket semlegesítsék. Majd a Magyarok Világszövetsége a Kádár-korszak kirakat-termékévé vált. A szervezetet propaganda célokra használták, a magyarországi életrõl hamis képet festve a rendszer és a szocializmus nagyszerûségét próbálták népszerûsíteni, de sok esetben a hírszerzés is egyik feladata volt.

Így közeledett el a rendszerváltás.

Az akkori kormánypárt vezetése és a miniszterelnök úgy döntött, hogy az MDF alapítója és mások számára - akik joggal érezték, hogy mellõzöttek - szükség van egy „elfekvõ“ részlegre. Így lett az MVSZ elnöke Csoóri Sándor, akinek elnöksége ideje alatt csak a káosz, kisebb-nagyobb botrányok tették közismertté az MVSZ-t, melynek mûködése során szinte semmilyen érdemi tevékenység nem volt észlelhetõ. Az Alapszabály gyakori változtatása is mutatta, hogy valami alapvetõ baj van a Szövetség belsõ életében. Az átalakított szervezetben általában olyan egyének jutottak vezetõ szerephez, akik politikailag is sikertelen emberek voltak, akik itt próbálták ambíciójukat kielégíteni. A vezetõi szerephez jutottak olyan kapcsolati rendszert alakítottak ki, amelyek segítségével megakadályozható volt az, hogy a tõlük eltérõ gondolkodásúak, de a politikában eredményt felmutató egyének a Magyarok Világszövetségének tagjává válhassanak.

A Magyarok Világszövetsége életében jelentõs volt a 2000. év, mert májusban a botrányos küldöttgyûlés során új vezetõséget vélasztottak, és ekkor mondtak le igen sokan – tiltakozássul a szerintük furcsa körülmények között megtartott választás miatt - a tagságukról. Voltak olyanok, akik a „küldöttközgyûlés“ határozatai ellen bírósághoz fordultak. A pereskedés oka az volt, hogy az újonnan megválasztott elnökségbõl 12 tag nem tudta elfogadni Patrubány Miklós elnökségét, mert szerintük õk a Világszövetség megújulásában gondolkodnak, az újonnan megválasztott elnök pedig a hatalom megszállottja.

A 2002. évi közgyûlés egyik legfontosabb döntése volt az ún. Anyaországi Régió beolvasztása a Kárpát-medencei Régióba, és a Nyugati Régiót képviselõ tagot pedig, akit a Régió nem akart visszahívni, a közgyûlés kizárta. Ezért a nyugat-európai országok nagy része nem volt hajlandó a közgyûlésre küldötteket küldeni, és emiatt a két határozat miatt a nyugati elnökségi tagok egy része lemondott, mások pedig jelezték, hogy meg kívánják szüntetni a közremûködést a vezetõséggel. Duray Miklós úgy nyilatkozott, hogy a Világszövetség jelenlegi vezetõsége nemcsak kizárja, hanem kiutálja azokat a tagokat, akik nem Patrubány Miklós szekerét tolják. Ugyanekkor mondta Kardos Béla ausztráliai magyar MVSZ-tag a következõket: „A mostani Magyarok Világszövetsége állam akar lenni az államban“. Fekete Gyula író, visszahívott anyaországi elnökségi tag megfogalmazása szerint az MVSZ-bõl sikerült eltávolítani az írókat is. Úgy vélekedett, hogy noha mindenki erdélyi túlsúlyról beszél, az MVSZ-en belüli erdélyi tanács csak egy szûk csoportérdeket képvisel, kifejtette, hogy nem mûködhet egy olyan szervezet, amelynek nincs teljes regisztrációja a tagságáról. De figyelmet érdemel Peti András véleménye is, aki Patrubányról a következõket írja: „törtetõ karrieristának, erõszakos, diktatórikus személynek tartom, aki méltatlan az MVSZ elnöki tisztségének betöltésére és ez vonatkozik az MVSZ-elnökségben megbúvó, az RMDSZ-bõl átigazolt akarnokokra, akik hasonló erkölcsi tõkével igyekeznek megreformálni a Magyarok Világszövetségét.”

Ezek után került sor több „küldöttközgyûlésre“ is, ami visszont azért volt érdekes, mert olyan helyrõl is jöttek „küldöttek“ ahol nem is mûködik MVSZ szervezet, de a „küldött“ a jelenlegi elnök gyerekkori barátja vagy jó ismerõse volt. Ezért inkább indokolt „hívottközgyûlésrõl“ beszélni, mint küldöttközgyûlésrõl.

Patrubány 2001. június 28-i keltezéssel elkészítette tanulmányát, melyben megfogalmazta a Magyarok Világszövetsége nevével takarodzó saját „nemzetstratégiáját”. Ebben a tanulmányban „hirdette” meg a MVSZ új irányát: hagyomány - tudás – újjászületés. Hogy mi ennek az új iránynak a lényege, arra ebbõl a tanulmányból nem kapunk választ, ellenben az MVSZ szerepét így fogalmazta meg: „Ha képes lesz az itt megfogalmazott feltételeknek megfelelni, akkor a Magyarok Világszövetsége ugyanazt a szerepet töltheti be a magyar emberek világméretû szabad szervezõdésében mint a himnusz, vagy a nemzeti színû zászló a szimbólumok világában, és a Szent Korona a magyar államiság megjelenítésében.” Magyarul, a Szent Koronával megkoronázott Magyarok Világszövetsége lesz a magyar emberek lobogó zászlaja és himnusza, ahogy ezt Patrubány szépen kifejti. De ebben a tanulmányban más zavaros dolgok is vannak, melyekkel felesleges foglalkozni. Ám egy figyelemre méltó mondat is található: „Az itt megfogalmazott feltételek sorában, különös súlyt kap az a szerencsés örökségünk, hogy ezidáig, több mint hat évtizede, sikerült az MVSZ egységét és egyediségét megõrizni.“ Ez azt jelenti, hogy Patrubány azonosulni tud és vállalni tudja az MVSZ pártállami mûködését? Ez elgondolkoztató.

Ismereteim szerint mai napig nincs meg az oly régóta emlegetett számítógépes „magyarságkataszter”. Ez látszik is Patrubány tevékenységében is, mert szinte kizárólag az erdélyi kapcsolatait és erdélyi ill. erdélyi származású barátait hozza „helyzetbe”, így joggal feltételezhetjük, hogy Patrubány Miklósnak nem is érdeke a „magyarságregiszter” elkészítése. Az évek során a jelenlegi elnök pozícióját a maga mögé felépített „erdélyi klikkel“ megerõsítette - Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) - és egyre inkább eltérve a Világszövetség eredeti céljától kalandor politizálásban leli kedvenc idõtöltését. Ùgy tûnik, hogy a valamikor ellene megfogalmazott régi vádak beigazolódni látszanak, mégpedig az, hogy Patrubány Miklós csak a politikai ambícióit kívánja érvényesíteni és valóban nem a Világszövetség megújulása érdekli, hanem a hatalom. A hatalmat mindenáron birtokolni akaró és magát karizmatikusnak tartó elnök felismerte, hogy médiát kell teremtenie.

Újraindította Kolozsvárott a Visszhang rádiót (1993), ennek internetes változatát is, és 1996-ban újraindította a két világháború közötti, Jakabffy Elemér nevéhez fûzõdõ kisebbségvédelmi szemlét, a Magyar Kisebbséget, s az internetes hírközlés számos formáját teremtette meg. Ezek között találjuk a „VET Sajtószolgálat” címû elektronikus tájékoztató hálózatot, amelyen naponta küldik a világ minden tájára, szerkesztõségekbe, magyar politikai pártoknak, politikai és a társadalmi élet jelentõsnek vélt képviselõinek az MVSZ, Patrubány Miklós és a hozzá kapcsolódó szûk kör állásfoglalásait, vitaanyagát.

Az emlékezetes ún. „kettõs állampolgársági” népszavazás értelmetlen és káros következményekkel járó végighajszolása, majd a nevetséges szavazatújraszámlálási tragikomédia sikeresen járatta le a határon túli magyarság ügyét itthon és külföldön egyaránt. Sõt, a népszavazást támogató Fideszt is kellemetlen helyzetbe hozta, melynek következtében a Magyarok Világszövetsége a magyar politikai életben szalonképtelenné vált. Az MVSZ elnöke nem vette észre, hogy a népszavazás eleve balszerencsére volt ítélve, és a leadott NEM szavazatok a nemzeti demagóg Patrubány által kiagyalt, és Orbán Viktor részérõl felkarolt belpolitikai aktusra, az érzelmi zsarolásra és alkotmányos aggályokra mondott nemet, ahogy ezt nagyon pontosan fogalmazta meg Balla D. Károly. A Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) pedig Patrubány nyomására egymás után íratta az erdélyi írástudókkal a rosszindulatú cikkeket, megnyilvánulásokat, ezzel is inkább a gyûlölködés fáját locsolgatva. Többek között így írt Sylvester Lajos a sepsiszentgyörgyi lapban, Dante Isteni színjátékának sorait parafrazálva: „Vasárnap este próbáltam elképzelni, mit érezhet az a lelenc, aki a törvényszéki tárgyaláson döbben rá, hogy anyja, akit csak a fizikai-szellemi leépülés korában ismert meg, közönséges lotyó, utca rongya volt.” Nyílvánvaló az író állásfoglalása, Magyarország egy lotyó, egy ribanc, mely szellemi leépülésben is szenved. Ne merüljünk bele ennek a beteges kijelentésnek az elemzésébe, csak annyit jegyeznék meg, mégis ennek a lotyónak anyaságát ajánlja újra és újra az MVSZ elnöke például Erdély magyar etnikumú román állampolgárainak.

De miért is karolta fel a Fidesz az MVSZ elnökének agyament ötletét a „kettõs állampolgárságról”? Erre Mikola István adott félre nem érthetõ választ: „Mert ha négy évre nyerni tudunk, és utána, mondjuk, az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és õk szavazhatnának - 20 évre minden eldõlne ebben az országban.” Bizony, ez méretes elszólás volt, nem is kapott ezért dícséretet a „nemzet orvosa.”

A Magyarok Világszövetségét a demokratikus pártok és józan gondolkodású személyek nem is tekintették és nem is tekintik többé partnernek. De ez nem zavarja Patrubány Miklóst, aki olyan akciózó politikát folytat, mely az üzemi KISZ-titkárokra volt jellemzõ, csak azt nem veszi észre az Elnök úr, hogy azok az idõk már eljártak. Arról nem is beszélve, hogy Patrubány Miklós, az MVSZ nevében beavatkozik a Magyar Köztársaság politikai belügyeibe.

A Magyarok Világszövetsége ma már politikai- és tömegtámasz nélkül maradt Magyarországon. Így az MVSZ elnöke számára csak egyetlen út maradt, a szélsõjobb jól kitaposott hungarista útja. Patrubány Miklós a saját nacionalista demagógiáját vegyíti a fasisztoid szervezetek hungarista szellemiségével és láthatólag kiválóan érzi magát ezen a tragikus úton. Együttmûködést köt a szélsõséges „Magyar Nemzeti Bizottság 2006” szervezettel, mely együttmûködési megállapodást a náci szellemiségû Lelkiismeret 88 honlapján olvashatunk, uszitó beszédet mond szeptember 20-án a Kossuth téren, duplafenekû mondatokban buzdít fegyveres harcra, akciózik Kárpátalján, mely során MVSZ vezetõket rúg ki, majd sámándobbal, árpádsávos zászlókkal a Szent Korona birtokába veszi a makói földgázmezõt. Hogy a pogánykodás hogyan fér össze a kereszténységgel ez még rejtély marad - lángot gyújt, zászlót oszt, mint egy középkori földesúr. Patrubány politikai jellegû akciózása olyan, mintha egy buta elefánt székelytáncot járna egy porcelán boltban.

Szeretném az MVSZ elnökének és baráti körének Széchenyi István egyik megállapítását figyelmébe ajánlani:

„A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiaság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán.”

Aszalós Sándor

közíró