...és a felvásárlási sorozatnak még nincsen vége.

A rendszerváltás után kialakult hazai nagyvállalkozói réteg sajátságosan készült az „új életre”, hosszú távra rendezkedik be az uniós taggá vált Magyarországon. Hazánk uniós tagságának első évében csak erősebbé vált az a korábbi években is zajló folyamat, amely a hazai húsipar koncentrálását célozta meg.

Mára Csányi Sándor, Mónos Péter és Román Gyula tulajdonosi köréhez tartozik a hazai húsipar közel 50 százaléka. Így válhatott a nagy nevű Pick, a Zalahús, a Hajdú-Bét vagy a Délhús és tucatnyi más húsipari nagyvállalat néhány hazai tőkés érdekkörébe. 

Nem aprózzák el Fotó: Somorjai László

A Hajdú-Bét, Délhús, Pick, Herz, Pápai húsüzem tulajdonosváltása után napjainkban a Zalahús Rt. megvásárlása van soron, és jól értesültek tudni vélik, a közeljövőben egy újabb kiszemelt cég - a Gyulai Húskombinát - is a célkeresztbe kerül. 

Az erőteljes mozgások már az elmúlt években is tetten érhetőek voltak, ám hazánk európai uniós tagsága csak ráerősít azokra a folyamatokra, átalakulásokra, amelyek eddig is „ott ültek az ablakban”. 

Darálók

A hazai húsiparban az idén felgyorsult a koncentráció. A húsipari befektetők között az egyik legnagyobb Csányi Sándor, az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatója, aki előbb a Délhús Rt. 32 százalékát vette meg, majd a Délhúson keresztül a Pick Rt. részvényeinek 33 százalékát is. A rendre egyharmados részesedés oka, hogy az ennél nagyobb arányú tulajdonszerzés esetén nyilvános vételi ajánlatot kell kérni a Gazdasági Versenyhivataltól, hiszen Csányi így is a hazai húsipar 13 százalékát birtokolja. A piac arra számít, hogy ez csupán egy eleme annak a folyamatnak, melynek végén Csányi Sándor venné meg az egész céget.

A Pick Rt. eladása előtt a cég lecsupaszításra került. Megszüntették az eddigi sertéstenyésztési integrációját, amivel a minőségi alapanyag előállítását biztosította. A Pick-birodalom többi részét - a Herz Szalámigyárat és a kapuvári Ringát - is értékesítette a tulajdonos Arago csoport. Csányi a Herz Szalámigyárral is licitált, de alulmaradt. (Egyes vélemények szerint azonban a céget megvásárló Jámbor János, a Formont Kft. vezetője, Csányi embere lehet.)

Információink szerint a bankvezért nem csak a pénzintézeti világ vonzza. Húsipari befektetése mellett van borászata (Csányi-pincészet), fegyvergyártó vállalata (Magyar Lőszergyártó Rt.), de belekóstolt a tejiparba is (Mizo Rt.), valamint a telekommunikációba (Atlas Telecom Kft.), sőt a légi szállítmányozásba is (Alexand-Air Kft.).

Csányinak ezenkívül van egy reklámipari (Multireklám Rt.), illetve egy olajipari cége is (Rotary Rt.). Legújabb „akciója” nem bizonyított ugyan, ám a húsipari szakértők szerint ő áll a csődbe jutott Zalahús Rt. megvásárlása mögött is. Papírforma szerint a vaduzi (lichtensteini) offshore paradicsomban bejegyzett Gibrela Ltd. a többségi tulajdonában levő RE-N. Kft. vásárolta meg a közelmúltban a Zalahús Rt. 71,8 százalékos részesedését, ám az akvizíciót kommentáló szövegből mindenki Csányi Sándort véli látni az események mögött. A sokáig titokban tartott vevő kilétének nyilvánosságra hozatalakor ugyanis „a legnagyobb hazai szakmai befektetőként” titulálták a céget, amiből egyből az egyébként legnagyobb piaci szereplőre, Csányi birodalmára gondoltak a szektorban járatos szakértők. A vásárlást követően az új tulajdonos a cég rendbetéte-lét és adósságrendezését ígérte.

Ennek ellenére a felhalmozott adósság miatt felszámolás indult a Zalahús Rt. ellen. A vállalat meglévő vagyona nyomott áron értékesítésre kerül. A felszámolóbiztos szerint a Zalahús Rt. korábbi vezetői vagy nem gondolkodtak, vagy rossz döntéseket hoztak, s január elsején leállt a termelés. A cég több mint 2,7 milliárdos veszteséget halmozott fel (a bankok követelése mintegy másfél milliárd forint), az év eleji leállás miatt pedig rövid idő alatt elveszítette az üzleteit, és szinte teljesen kiszorult a piacról. Több száz embert elbocsátottak, az utolsó csepp a pohárban pedig a APEH inkasszója volt. A piacvesztés és a felhalmozódott adósságok lehetetlenné tették a Zalahús reorganizációját. Az április 7-én megkezdődött felszámolási eljárás, ezen kívül sikkasztási és munkaügyi per is folyamatban van a cég ellen.

 
Csányi cégbirodalma mellett a második legnagyobb Mónos Péteré, aki a Száz leggazdagabb magyar listája szerint 10 milliárdos vagyonnal rendelkezik.

Mónos a Carnex-csoport 50 százalékos tulajdonosaként dinamikus és céltudatos terjeszkedési politikát folytat. A Hajdú-Bét Rt. megvásárlása révén stabil pozíciót szerzett a libamáj-feldolgozás piacán, megvásárolta a Pápai Hús, majd a Bábolna Rt. felszámolása kapcsán a békéscsabai részleget. Birtokába került a Mifrovit miskolci hűtőipari gyára. Megvásárolta a Falcotrade, illetve a miskolci Borsi Húsipari Rt.-t, de a tejiparban is szerepet vállal az M+M Kft. által. 

A harmadik számú húsipari „óriás” a közel 6 milliárd forint vagyonnal bíró Román Gyula. A tulajdonába tartozó R-Co-N-csoportjába a Debreceni Húsipari Rt., a Csabahús Kft., a Sole-meat Kft. és a Kapuvári Húsipari Rt. tartozik. De a Kapuvári Húskombinát, illetve a Gyulai Húskombinát Nagisz-Hage-érdekeltséggel is büszkélkedik. Korábban részese volt a Pick Rt.-nek is. 

Szalámitaktika

A terjeszkedés és a cégek felszalámizása mögött két alapvető érdek húzódik meg. Egyrészt fokozatosan lezajlik a használható húsipari technológiák kiválogatása, megvásárlása másrészt a piacon jelenlévő márkák segítségével a cégek jelentősen növelhetik a húsimportot. A növekvő húsimport mögött egyrészt a multinacionális hipermarketek, másrészt a hazai húsipar áll, amelyek a termékeikbe az olcsóbb import alapanyagokat használják fel.

Az egész mögött egy régi probléma, a koncentráció alacsony foka, a szervezetlen, elaprózódott üzemi struktúra, illetve a technológia hiányossága húzódik meg. De jelentős a lemaradásunk az EU jelentős sertéstermelő és feldolgozó tagországaihoz képest is. A csatlakozással minimálisra csökkentek a sertéságazat közvetlen nemzeti támogatásai, miközben erősödött a hazai termelők versenyhelyzete. Ennek következménye, hogy felgyorsul az ágazatban a racionalizálódási folyamat. Az ehhez kapcsolódó szelekció keretében egyes állattartók pedig kiszorulnak az árutermelésből.

A hazai nagytőkés felvásárlások következtében, a termelői tulajdon hiányában megsemmisülni látszik a termelők lehetséges ráhatása a hazai húsipar döntéseire.

A hazai termelőket az EU, közte például a dán technológia színvonalától, több évi fejlesztés választja el. Ennek hiányában jelentősen csökkenhet a hazai húsiparba történő beszállításuk. A dán példa ezzel szemben a teljes húsipari vertikumot a termelők tulajdonában, szövetkezésében tartja.

A hazai kormányok sara tehát, hogy a kárpótlás kapcsán, a „barátok” helyett  nem a termelők tulajdonlását biztosították az élelmiszeriparban és a húsfeldolgozásban. Az egész ágazatot legyengítették ezzel a hazai termelésnek káros politikával.