Török Gábor szerint a Lehet Más A Politika (LMP) sokkal esélyesebb annál, mint amit sokan gondolnak róla. A szerző úgy gondolja, hogy az LMP valami olyannal bír, amivel a Jobbikon kívül más pártok ma nem: az újdonság erejével és ezzel összefüggésben a még ki nem próbáltak furcsa hitelességével.

Egy olyan választás előtt, amikor a kiábrándultság, az apátia és az ismert politikától és politikusoktól való elfordulás döbbenetes mértéket mutat, e tulajdonságok kiváló dobbantónak tűnnek - olvasható a törökgáborelemez blogon. Az LMP mindezek ellenére a kampány eddigi szakaszában úgy politizált, mintha nem lenne tudatában annak, hogy történelmi lehetőség előtt áll. A párt szinte láthatatlannak tűnt, nem kapcsolódott be a főcímeket uraló vitákba, nem próbálta támadni a hasonló politikai piacon vadászó parlamenti pártokat, s nem állt elő érdekes és új arcokkal - vélekedik a politológus.

A hozzászólásokban többen megfedtek már amiatt, hogy - próbálom idézni - túl sokat foglalkozom egy „nem létező” párttal. A Lehet Más A Politika (LMP) nevű formációról azért írtam többször, mert meggyőződésem, hogy ez a politikai alakulat sokkal esélyesebb annál, mint amit sokan gondolnak róla – s különösen, mint amilyen módon a párt eddig politizált. Mindezzel arra próbálok utalni, hogy az LMP – nagyrészt függetlenül valódi tartalmától, egyelőre számomra nem teljesen világos politikai irányvonalától – valami olyannal rendelkezik, amivel a Jobbikon kívül más pártok ma nem: az újdonság erejével és ezzel összefüggésben a még ki nem próbáltak furcsa hitelességével. Márpedig egy olyan választás előtt, amikor a kiábrándultság, az apátia és az ismert politikától és politikusoktól való elfordulás döbbenetes mértéket mutat, ezek a tulajdonságok (pontosabban ezek a percepciók) kiváló dobbantónak tűnnek.

Az LMP mindezek ellenére a kampány eddigi szakaszában úgy politizált, mintha nem lenne tudatában annak, hogy történelmi lehetőség előtt áll. A párt szinte láthatatlannak tűnt, nem kapcsolódott be a főcímeket uraló vitákba, nem próbálta támadni – hitelteleníteni - a hasonló politikai piacon vadászó parlamenti pártokat (elsősorban a potenciális szavazóira leginkább veszélyes MDF-et), s nem állt elő érdekes és új arcokkal. Aki a lehetmas.hu-t használja nyitólapként, bizonyára mást gondol ugyanerről, feltehetően lát témákat, politikusokat és megszólalásokat, ezek azonban alig-alig lépték át a média ingerküszöbét. Úgy tűnt, hogy az LMP-t nem is annyira az elutasítás, hanem az ismeretlenség (a láthatatlanság) fenyegeti leginkább a választás előtt.

Most azonban mintha valami változna. Schiffer András mai sajtótájékoztatóján szokatlanul keményen bírálta az MDF-et és Bokros Lajost, ráadásul mondatai átgondolt, tudatos stratégiáról árulkodtak. Amit erről egy szorgalmas kampányblog írt, az szerintem is helytálló. Talán csak a viccesnek szánt újabb performance tűnt fárasztónak, de bizonyára a videómegosztón így több érdeklődő jut el a szóvivő kevésbé ingergazdag beszédéhez. S már itt van egy új arc is: a párt kampányfőnöke – aki nem mellesleg munka- és szobatársam a Corvinuson, ráadásul az egyik legfelkészültebb honi közvélemény-kutató – a most megjelenő HVG-ben hosszú cikkben beszél arról, hogy miért vállalta el a feladatot, s miért csatlakozott az LMP-hez (ma reggel a tévében is elmondta).

Érdekes küzdelem lesz az öt százalékért: az egyik oldalon Karácsony Gergely, a másikon Somogyi Zoltán írja a kottát. Tényleg nehezen megjósolható, hogy a szociológus párbajból – nem mintha számítana, de: minden ellenkező híradással szemben egyikük sem politológusként végzett – ki kerül ki győztesen. S hogy ezt ma - használhatatlan elemzőként - miért nem "tudom" megmondani? Többek között azért, mert a kampány hátralévő része ebből a szempontból valóban döntő jelentőségű lehet.