Erőteljesen lehűtötte a ma kezdődő koppenhágai klímacsúccsal szembeni várakozásokat, amikor november közepére egyértelművé vált, hogy nem lesz kötelező érvényű, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését konkrét számokkal előíró klímaszerződés - azóta azonban mégis úgy tűnik, sikerülhet kölcsönös engedményeket kiharcolniuk a tárgyalóknak.

A múlt héten ugyanis a csúcstalálkozó eredményét várhatóan leginkább befolyásoló nagyhatalmak - az Egyesült Államok, Kína és India - ígéretet tettek az üvegházhatású gázkibocsátásuk megfékezésére. A mostani, 192 ország 15 ezer képviselője, több mint ötezer újságíró részvételével zajló és a környezetvédő aktivisták "ellenrendezvényével" kísért csúcs valódi jelentősége azonban így is inkább egy lehetséges jövő évi szerződés előkészítése lehet.

A szerződés kisiklását okozó vita középpontjában az eddigiekhez hasonlóan a fejlett és a fejlődő országok birkózása áll. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki milyen elvek szerint fékezze meg szén-dioxid-kibocsátását. A fejlődő országok igazságtalannak tartanák, ha az egyre főre eső kibocsátás szempontjából még mindig sokszorosan rosszabbul teljesítő fejlett országokhoz hasonlóan kellene korlátozniuk a saját üvegházhatású gázuk emisszióit. Kína és India gazdasági bővülése elképzelhetetlen a szennyezés növekedése nélkül.

A kínai állami tanács által a múlt héten bejelentett önkéntes korlátozás szerint a 2005-ös szint 40-45 százalékával csökkentenék 2020-ra az úgynevezett szén-dioxid-intenzitást (ez az egy főre jutó GDP-re eső kibocsátott szén-dioxid mennyisége), ami a kínai fejlődés jelenlegi üteme mellett nominálisan növekedést jelenthet. A szén-dioxid-kibocsátását gyors ütemben növelő, ám az egy főre eső kibocsátás tekintetében Kínánál jobban álló India a szén-dioxid-intenzitás 25 százalékos csökkentését ígérte 2020-ra.

Ezek az ígéretek azért is fontosak, mert segíthetik eladni a klímatörvényt az Egyesült Államok szenátusában (a képviselőház már júniusban elfogadta, azóta azonban a szenátus bizottságainak útvesztőit járja). A 2020-ig nominálisan 20 százalékos, majd 2050-ig ennél drasztikusabb emissziócsökkentést előíró törvény elfogadásához 67 szenátor hozzájárulása szükséges. Az 1997-es kiotói egyezmény azért nem ment át a kongresszuson, mert nem írt elő kötelező korlátozásokat a fejlődő országok számára.

Barack Obama, az USA elnöke korábban úgy tervezte, hogy december 9-én, Nobel-békedíja oslói átvétele előtt látogat Koppenhágába, de mostanra megváltozott a terv: Obama is a csúcs záró hétvégéjére, mintegy 100 államfővel együtt érkezik meg. Megfigyelők szerint ez azt jelentheti, hogy nagyobb esély látszik valamilyen nemzetközi egyezségre (Washingtontól sokan rossz néven vették, hogy nem az ENSZ keretein belül, hanem bilaterális tárgyalásokon egyezkedett Indiával és Kínával). Az EU erőteljesebb vállalásokat sürget, de az unión e tekintetben lényegesen kevesebb múlik, mint az USA és Kína lépésein - mondják szakértők.

A koppenhágai tárgyalások egyik fő kérdése a legrégebbi vitatémák egyike: ki fizessen a jelentős befektetéseket igénylő tisztább technológiák elterjesztéséért és az éghajlatváltozásból eredő károk aránytalan globális eloszlásának jóvátételéért. Az Európai Unió országai hajlanak egy évi 100 milliárd dolláros, 2020-ban induló globális klímaprogram elfogadására, a környezetvédő civil szervezetek szerint ez azonban a negyede a szükségesnek - az USA viszont ezt az összeget is sokallná. A klímatárgyalások legérdekesebb - ám annál kisebb befolyást képviselő - szereplői, a létükben fenyegetett kis szigetállamok szövetsége (AOSIS) közleményük szerint máris elégedetlenek a klímacsúcs kilátásaival.

Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi titkárságának (UNFCC) vezetője három pontban határozta meg a koppenhágai csúcs sikerének feltételeit: szükség van a fejlett és a fejlődő országok ígéreteire, hogy jelentősen csökkentik, illetve lassítják szén-dioxid-kibocsátásuk növekedését; létre kell hozni olyan programokat és intézményeket, amelyek segítik a kevésbé szennyező technológiák elterjedését; fel kell állítani egy tízmilliárd dolláros alapot, amely a legszegényebb országoknak segítene az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Megfigyelők szerint ezeket a mérsékelt célokat elérheti a csúcstalálkozó, ennél nagyságrendileg jelentősebb eredményekhez azonban csodára lenne szükség.

Internetes tiltakozás vagy utcai erőszak?
A korábbi klímacsúcsokhoz hasonlóan Koppenhágában sem csak a kormányok és a nemzetközi szervezetek képviselői vesznek részt: környezetvédő és civil szervezetek több ezer aktivistája is jelen lesz. A Climate Justice Action nevű hálózatban összekapcsolódó zöldszervezetek a tárgyalások egész ideje alatt fórumokat, előadásokat és műhelybeszélgetéseket szerveznek, ahol a „hivatalos” csúcstalálkozón uralkodó felfogást kritizálják. A neves globalizációkritikus szerző, Naomi Klein a Nationben megjelent cikke szerint a Koppenhágában a „seattle-i generáció” - tehát a legnagyobb sikerét éppen tíz éve, Seattle-ben elérő antiglobalizációs mozgalom - tapasztaltabb, felnőttebb szárnya fog kísérletet tenni arra, hogy különböző eszközökkel alakítsa a csúcs napirendjét.

A legbotrányosabb akciók a december 12-13-ai hétvégén várhatók: szombaton több tízezres felvonuláson tüntetnek a civilek, többek között a hírhedt anarchista Fekete Blokk részvételével, míg vasárnap megkísérlik elvágni a külvilágtól a koppenhágai kikötőt. A dán rendőrség ennek ellenére nem számít túlzott mértékű erőszakra. Ezúttal a tiltakozás internetes formái is előtérbe kerülhetnek, hiszen egyes, aktivisták között elterjedt vélemények szerint a koppenhágai utazás hozzájárulna a szén-dioxid-kibocsátás további növekedéséhez.

napi.hu