A Nemzetközi Valutaalap (angolul International Monetary Fund, IMF) az ENSZ 1945-ben, az 1944-es Bretton Woods-i konferencia határozatai alapján hozták létre. Működését 1947-ben kezdte meg. Washingtoni székhelyű szervezete jelenleg (2010) 187 tagországot számlál.

A megalapításának fő oka a nemzetközi valutarendszer stabilitásának megteremtése volt, valamint a tagállamok gazdasági fejlődésének elősegítése.
A segítség főként kölcsönök formájában valósul meg, amely kiegészül az adott gazdaság reformjára irányuló szigorú feltételekkel. Emellett technikai segítséget is ad a szervezet.

Az IMF a Világbankkal karöltve fontos szerepet játszik az alacsonyjövedelmű országok életszínvonalának emelésében, illetve a szegénység visszaszorításában.

A Valutaalap szervezeti felépítésének élén a Kormányzótanács áll, amelynek valamennyi tagország kormányzója a tagja (Magyarországon az MNB elnöke). Ők évente egyszer, az IMF-Világbank éves közgyűlésén ülnek össze, míg a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság (IMFC) és a Fejlesztési Bizottság (DC) évente kétszer ülésezik. A Valutaalap napi munkáját a 25 tagú ügyvezető igazgatóság irányítja, őket segíti a szakértői stáb, melynek élén a vezérigazgató és három helyettese áll.

A belépő tagoknak egy meghatározott kvótával kell hozzájárulni az alaphoz. Ezt a kvótát a gazdasági súly alapján határozzák meg.

A Valutaalap kedvezményes hitelt nyújt a legszegényebb országoknak az ún. Szegénységcsökkentő és Növekedést Támogató (PRGT) alapjából; adósság elengedésben részesíti a Súlyosan Eladósodott, Legszegényebb Országok (HIPC) programban résztvevő országokat, és kiveszi részét a multilaterális adósság-elengedésben.

Az IMF 1996-ban hozta létre az ún. Különleges Adat-közzétételi Szabványokat (SDDS), melynek célja, hogy növelje az átfogó, megbízható statisztikai mutatók számát és ezzel hozzájáruljon ahhoz, hogy a kormányok ésszerű, egészséges gazdaságpolitikára törekedjenek, illetve elősegítse a pénzügyi piacok jobb működését. Ennek keretében a tagországok vállalják, hogy a monetáris, költségvetési, külgazdasági és reálszektorokra vonatkozó 22 adatkategóriában biztosítják az adatközlés tartalmának, gyakoriságának és határidejének szabványban meghatározottak szerinti teljesítését.

A válságmegelőző tevékenység és a nemzetközi pénzügyi rendszer megerősítése keretében került előtérbe az IMF tevékenységének áttekinthetőbbé tétele, illetve a helyes gyakorlat elvei és szabványai kidolgozása és alkalmazásának felmérése a tagországokban.

A Valutaalap ma már 12 területre hagyott jóvá ilyen szabványokat, így az adatközlésen túl a költségvetési transzparencia, a monetáris és pénzügyi áttekinthetőség terén is. Ezek alapján - részben a Világbankkal közösen - az egyes területek helyes gyakorlatát, elveit tartalmazó szabványoknak történő megfelelést bemutató jelentéseket készít a Valutaalap.

Hazánk és az IMF

Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, részvételi kvótája 1038,4 millió SDR. Az IMF-hez történt csatlakozás óta hazánk többször is igénybe vette a Valutaalap forrásait ún. készenléti hitelmegállapodás formájában. 1996 márciusában kötött Magyarország elővigyázatossági hitelmegállapodást az IMF-fel az 1995-ös stabilizációs program támogatására, a program sikeres teljesítését követően 1998-ban a szervezettől felvett hiteleket teljes egészében visszafizette az ország.

Legutóbb hazánknak az IMF 2008. november 6-án 10 537 millió SDR értékű – a magyar kvóta 1015 %-a ‑ , 23 hónap futamidejű készenléti megállapodást hozott létre, melynek terhére az akkori magyar kormány 2008-ban 4,2 milliárd, míg 2009-ben 3,4 milliárd SDR-t hívott le. (IMF hitel-megállapodás)

Az adatközlést érintő 1996-os SDDS kezdeményezéshez - amelyben 64 ország (2010) vesz részt - Magyarország az elsők között csatlakozott, és teljes mértékben teljesíti is a követelményeket.

A magyar gyakorlat a következő területekre vonatkozó helyes gyakorlat és szabványok alapján került átvilágításra:

• adatközlés (Data ROSC),
• monetáris és pénzügypolitika áttekinthetősége (Code of Good Practices on Transparency in Monetary and Financial Policies),
• bankfelügyelet (Basel Core Principles for Effective Banking Supervision),
• értékpapír-felügyelet (IOSCO Objectives and Principles of Securities Regulations),
• biztosítás-felügyelet (IAIS Insurance Supervisory Principles),
• fizetési rendszerek (CPSS Core Principles for Systemically Important Payment Systems),
• vállalatirányítás (OECD Principles of Corporate Governance), és
• költségvetés áttekinthetősége (Fiscal Transparency).
• pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni küzdelem (AML/CFT)

Az átvilágításról készült jelentések megtalálhatók az IMF és a Világbank honlapján, illetve a pénzügyi szektort érintő összefoglalók megtekinthetők itt, az MNB honlapon is. Ezenkívül elérhetőek itt is a Magyarországról készült legutóbbi gazdaságpolitikai konzultációs jelentéssel és a hitel-megállapodással kapcsolatos anyagok, és a nyilvános tájékoztatók (Public Information Notices)