2008-07-08

Motto: nem hiszünk a reprezentatív mintában.

A Szonda legutóbbi felmérése szerint félmilliónyi Fidesz szavazó tűnt el az elmúlt hónapban. A baloldal reményei újraéledtek, a ballib sajtó pedig arról cikkez, hogy Orbán bukta a kétharmadot. Ez érthető is, így lehet felgyorsítani a Fidesz tábor erózióját.

(A jegyzőkönyv kedvéért megemlítjük, hogy mi szóltunk előre. És lám...)

Kezdjük ott, hogy tényleg eltűnt félmillió ember a Fidesz táborából, ezek azonban nem feltétlenül voltak szavazók. A hárommillió Fideszes országa futóhomokra épített légvár volt, amelyet a népszavazás eredményeiből kalkuláltak. A Fidesz támogatói bázisa most kb. akkora, vagy egy kicsivel nagyobb, mint a 2006-os választásokon volt.

Azt tudjuk, hogy hol nincsenek az eltűnt támogatók: a többi parlamenti pártnál. Az MSZP támogatottsága emelkedett ugyan egy cseppet, de majdnem biztos, hogy az emelkedést a saját tábor produkálta. De akkor kik ezek az elpártolók és hol vannak?

A népek két ok miatt vonták meg a támogatásukat a Fidesztől: az egyik rész azért, mert eleve sem volt Fidesz szavazó, csak a népszavazáson úgy voksolt, ahogyan a jobboldali párt szerette volna. Nem tudni, hogy ők mennyien lehetnek, de 100 000-nél valószínüleg nem többen. A másik pedig azért, mert elégedetlen a FIdesz középre húzó politikájával. Már Orbán sem elég nemzeti. Nem tudni, hogy ezek az emberek hányan vannak, de 100 000-nél valószínüleg többen.

Akik a Fidesszel elégedetlenek, azok nyilván még jobbra állnak tőle. Balrább más pártok vannak, sőt, egyes esetekben már nem is lehet a Fiatal Demokratákat balról megelőzni. Ha nagyjából helytállóak a sejtéseink, akkor azt lehet mondani, hogy van úgy 300-400 ezer potenciális szavazója a szélsőjobbnak.

A szélsőjobbot ugyan szokták egyesek csürhének nevezni, ám ez egy ostobaság. A mai magyar szélsőjobb egy szervezett, politikai célokkal, képességekkel felvértezett, taktikus vezetéssel létrehozott politikai formáció. Szépen csendben mennek előre, hiszen semmi sem akadályozza meg őket. Szerveződnek és egyben be is ágyazódnak a magyar társadalomba, de immár nem pusztán ideológiai, hanem választási szempontból.

A Fidesz táborából hiányzó szavazók nagy része ugyanis nem jelent meg egyik párt táborában sem. Az is teljességgel hihetetlen, hogy hirtelen bizonytalanná váltak volna. Radikális szavazó nem szokott elbizonytalanodni. A szélsőjobb szavazói rejtőzködnek, ezért mérhetetlenek.

Pedig csak annyi történik, hogy ezek az emberek tudják, hogy még nem vállalhatják nyíltan a szélsőjobb meggyőződésüket. Eközben a radikális politikai alakulatok nekik és ertük masíroznak. A Gárda és a többiek menetei nekik szólnak, mintegy bíztatásképpen: jövünk! Nem kell már sokáig titkolnod a meggyőződésedet, lám, velünk sem történik semmi. Nincs aki megállítson bennünket!

És tényleg nincs. A magyar politika kompletten alkalmatlannak bizonyult ennek a jelenségnek a kezelésére. Mindezért roppant árat fog fizetni a magyar demokrácia. Vagyis mi. Az MSZP-nek és a Fidesznek már el is kellett kezdenie (meg)fizetni az ostobaság árát.

Az MSZP-nek azzal kell szembesülnie, hogy az ő kormányzása alatt kapott erőre a széljobb, a homofóbia, a zsidó- és cigánygyűlölet, meg a többi. Az MSZP volt képtelen megállítani az utcai erőszakot, s ugyancsak ő volt képtelen megvédeni az állampolgárokat. Gyenge volt, tehetetlen, engedte erodálódni a demokráciát, elrothadni a közállapotokat ésegyébként is minden rossz miatta van.

Attól a hírtől, hogy a Fidesz tábora félmillióval zsugorodott, immár a valódi Fidesz szavazók tábora is kopni kezdett. De ennél is nagyobb veszély az ellenzéki párt számára - különösen Orbán nyilaspofozós megjegyzése után - hogy a következő választáson a Jobbikkal is meg kell majd küzdenie.

A dolgok jelenlegi állása szerint következő választásokon a Jobbik bejut a Parlamentbe és ott 12-25 fős frakciót fog alakítani. A Jobbik szavazói bázisa napról napra nő, s ezt a növekedést éppen a Fidesz kommunikációs gépezete támogatja amikor bizonytalanságot szít. Meg persze a kormányzati teszetoszaság, amelyet megsokszoroz a média. Minden egyes képkocka, amely a Gárda vonulásáról, illetve általában a szélsőjobb megmozdulásairól szól, a rejtőzködő szélsőjobbos szavazókat erősíti.

A már nem is olyan fiatal demokraták dilemmája a következő: ha középre tartanak (mint mostanában Orbán), akkor elveszítik a jobbszél szavazóit (akik a Jobbikot választják), de nem tudni, hogy mennyit. Ha keménykednek, hogy a szélnek kedvezzenek, a mérsékeltek közül veszítenek szavazókat (akik az MDF-et válsztják), ismét csak nem tudni, hogy mennyit. És a kértfrontos választási harcot (MSZP és Jobbik) úgy kell majd megvívnia a Fidesznek, hogy a pártvezetés nem tudhatja biztosan, mekkora a Jobbik támogatottsága magán a Fideszen belül.

A Fidesz nemigen tud a széljobbról szavazókat nyerni, akármit is csinál. Hiszen mi oka lenne egy szélsőjobb érzelmű polgárnak a Fideszre szavazni, amikor immár van neki saját politikai ereje? Ezért aztán két lehetőség van: a) a Jobbik üti el Orbánt a kormányalakítástól azzal, hogy elegendő szavazatot szerez és bejut a Parlamentbe, vagy b) a Fidesz csak a Jobbikkal együtt lesz képes kormányt alakítani.

Egyik változat kecsegtetőbb, mint a másik. Ha Fidesz-Jobbik kormány lesz, kiírjuk magunkat Európából, ahogyan Meciar tette. Ha MSZP-s kormányunk lesz, még tehetetlenebb lesz, mint most.Hiszen a parlamenti képviselettel rendelkező, állami pénzekből gazdálkodó, megerősödött szélsőjobb ellen sokkal nehezebb lesz fellépni, mint most. A második forgatókönyv ráadásul azt is jelenti, hogy maximum két év után bukik a kormány, de addig felszámolódik a Fidesz.

Lehet mondani, hogy rémeket látok. Én mindenesetre szóltam.