Válaszolj meg a 88 kérdésre az alábbi linket a keresősávba másolva és ismerd meg a magyar társadalomban elfoglalt helyed.

 

http://www.politikaiterkep.hu/survey/

 

 

A többiek eredménye:

 

Az MSZP és a Fidesz szavazótábora igen közel áll egymáshoz: mindkét csoport inkább konzervatív értékeket képvisel, miközben baloldali gazdaságpolitikára fogékony – derül ki a Progresszív Intézet egy felmérésre alapozott, s a Figyelő rendelkezésére bocsátott kutatásából, amely azt igazolja, hogy egyik párt szavazótáborának sincs koherens értékrendszere, ezért a pártválasztást nem az értékválasztás határozza meg.

A felmérésről

ÉRTÉKTÉRKÉP. Számos kutatás vizsgálta már a pártok szavazóinak viselkedését, a törésvonalakat, amelyek mentén a választók erre vagy arra az oldalra szavaznak. Azonban arról, hogy az emberek – pártválasztásukon túl – milyen értékeket vallanak magukénak, és ez hogyan cseng egybe szavazási szokásaikkal, korábban nem voltak ismereteink. A mostani közvélemény-kutatás nyomán a Progresszív Intézet megbízásából egy olyan politikai térkép készült, amelyből kiderül, hogy az emberek kulturálisan inkább konzervatívok avagy liberálisak-e, illetve, hogy gazdaságilag jobb- vagy inkább baloldali politikát preferálnak-e.

MINTA ÉS MÓDSZER. A politikai térkép, amely elsősorban ideológiai értékmeghatározást nyújt, és nem az egyes pártokhoz vagy jelöltekhez való viszonyulásból indul ki, egy 1200 fős reprezentatív felmérés eredményei nyomán rajzolódott ki. Az értékválasztás komplex meghatározásának alapja egy 73 attitűdállításból álló kérdéssor, valamint az arra adott válaszok együttjárása.

KÉT DIMENZIÓ. Az állításokkal való egyetértés mintázatai két dimenzió, egy gazdasági és egy társadalmi-kulturális mentén szórták a válaszadókat. Az eredmény tehát egy koordináta-rendszer. A kétdimenziós felmérés azért lényeges, mert a szavazók nem simulnak bele a hagyományos bal–jobb felosztásba, mint ahogyan egyébként számos politikai párt sem. Az egyik dimenziót (vízszintes tengely) a gazdaságpolitika gyűjtőfogalmával jellemeznénk. Ide tartozik az állam gazdasági szerepe, a kapitalizmus zabolátlan vagy kontrollált működése, az egyenlőtlenség kérdése, de például a foglalkoztatás, valamint az egyéni kontra közösségi felelősség kérdése is. A másik dimenzió (függőleges tengely) a társadalmi közerkölccsel kapcsolatos tág kört firtatja, például hogyan látjuk a homoszexuális és egyéb kisebbségek jogait és társadalmi szerepét, a demokrácia fontosságát és működését, a nemzet iránti érzelmeket.

HÉT FORMÁCIÓ. A Progresszív Intézet a pártok programjainak, értékrendszerének beazonosításakor a jelenlegi öt parlamenti párt – az MSZP, a Fidesz, az MDF, az SZDSZ és a KDNP –, illetve a Jobbik 2006-os választási programjait, valamit az újonnan megalakult Lehet Más a Politika formáció krédóját vette alapul. Természetesen egy párt által meghirdetett program csak egy – ráadásul változó hatásfokú – elem azon tényezők közül, amelyek a választó döntését befolyásolják. Ugyanakkor fontos kiindulási alap, főként azért, mert ez az a pont, ami viszonylagos objektivitással összevethető, illetve minden párt esetében fellelhető.

KITÖLTHETŐ TESZT. A kutatás honlapján (www.politikaiterkep.hu) az összes kérdés, illetve maga a teszt is megtalálható. Ez utóbbit kitöltve, az eredmény birtokában mindenki képet kaphat arról, mely ideológiai mezőben helyezkedik el, mennyire van távol saját korcsoportja, az azonos lakóhellyel vagy iskolai végzettséggel rendelkezők, az azonos szavazótáborba tartozók koordinátáitól. E mellett kiderítheti azt is, értékalapon vajon tényleg az általa választott párt írott programja áll-e hozzá a legközelebb.

A PROGRESSZÍV INTÉZET. A Demos Magyarország Kft. 100 százalékos tulajdonában álló műhely 2008 februárjában, Budapesten alakult meg, kft. formában. A Progresszív Intézet (www.progresszivintezet.hu) politikai stratégiai és kommunikációs tanácsadásra, illetve politikai elemzésre és prognóziskészítésre szakosodott, ezen túl pedig részt vesz a magyar politikai élet nyilvános értékelésében is. Az intézet szakemberei azt vallják: mindenki valamely értékrend perspektívájából szemléli és értékeli a világot, ezért értékmentes ítélet nincs, legfeljebb az értékelő nem ismeri vagy nem fedi fel saját nézőpontját. Az intézet épp emiatt tartotta fontosnak, hogy elkészüljön Magyarország politikai térképe: missziójának tartja, hogy az ország tudatosabb legyen értékválasztásában.

Három csoport
Bár a magyar társadalom jellemzően baloldali és konzervatív értékeket vall, a kép azért nem ennyire homogén. A kapott adatok elemzése nyomán karakterében három, viszonylag jól azonosítható csoportra oszthatók az emberek:
Nyitott-alkalmazkodó-etatista E csoport tagjai gazdasági értelemben ugyan erősen baloldaliak (például elutasítják az öngondoskodást), ugyanakkor más téren inkább liberálisak, még ha nem is szélsőséges mértékben: kevésbé ragaszkodnak a családban betöltött hagyományos szerepekhez, mérsékeltebben tekintélyelvűek és elfogadók a cigánysággal szemben, míg az egyház állami szerepvállalását inkább elutasítják.

Bezárkózó-tekintélyelvű-paternalista
Ez a csoport messze a leginkább tekintélyelvű, a legelutasítóbb a társadalmi különbözőségekkel szemben, ezzel párhuzamosan a kemény büntetés híve. Tagjai globalizációellenesek, etnocentristák és cigányellenesek, és a leginkább fogékonyak arra, hogy higgyenek az összeesküvés-elméletekben. Ők azok, akik a leginkább igényt tartanak az állami segítségre.

Tradicionalista-piacpárti
E csoport a társadalmi-kulturális értékeit tekintve a legellentmondásosabb: nagyon liberális és nagyon konzervatív is egyben. A globalizációt illetően például a három tábor közül ők a legelfogadóbbak, és rájuk jellemző legkevésbé az etnocentrizmus, azaz a magyarság különlegességébe vetett hit, ugyanakkor konzervatívok is, például a nők családban betöltött szerepét illetően, valamint elutasítják a homoszexualitást és halálbüntetés-pártiak. Gazdasági dimenzióban viszont egyértelműen jobboldaliak: az egykulcsos adót pártolják (azaz nem értenek egyet azzal, hogy azok, akiknek több van, arányaiban többet is adózzanak), és nem kérnek az állami segítségből, illetve a magántulajdon elsőbbségét vallják.

Lánczi András, a Corvinus Egyetem Politika-tudományi Intézetének igazgatója.
Fotó: Szigeti Tamás

A fő üzenetek azért célba érnek
Szigetvári Viktort, az MSZP volt kampányfőnökét nem lepte meg a felmérés eredménye. „Ilyen a magyar társadalom. A rendszerváltás óta sokféle vizsgálattal járták körbe a kérdést, mindannyiszor ez az eredmény született” – mondja. Véleménye szerint a magyarországihoz hasonló ideológiai keveredés tapasztalható a volt szocialista államok szinte mindegyikében. A lassan fejlődő polgári demokráciákban a lakosságnak magas elvárásai vannak az állammal szemben. „Romániában, ahol volt szerencsém több választási kampányt is végigkövetni az elmúlt másfél évben, szintén azt tapasztaltam, hogy előkelő helyen áll a szociális újraelosztás, pedig ott a gazdaságpolitikai liberalizmus hozzánk képest jobban elfogadott.”

Szigetvári úgy látja, hogy bár a kis pártoknak is maradtak még lehetőségeik, a magyar politikai élet a kétpárti berendezkedés felé halad. „Ugyanakkor egy domináns kétpárti rendszer önmagában semmivel sem kevésbé demokratikus, mint egy fragmentáltabb” – teszi hozzá. Azt sem gondolja, hogy önmagában az feszültséget kelt, ha a pártok egyik-másik kérdésben a szimbolikus értékrendszerüktől idegen elvek megvalósítására törekszenek. A kérdés az összkép hitelessége. Mint fogalmaz, a szavazók nem „hand made” módon választanak pártot, hanem konfekcióból „öltözködnek”, amikor voksolnak. „Lehet, hosszú a zakó, fel kell hajtani, s igazítani kell a nadrágon is, de összességében mégis megfelel az egyiknek vagy a másiknak a kétpólusúvá váló rendszerben. Még ha vannak is fenntartásaik a választóknak, a csomag sokszor összességében elfogadható, mert azt a kulturális, ideológiai, történelmi beidegződési mintát nyújtja számukra, amit keresnek.” A volt kampányfőnök szerint a szavazótábor látványos zsugorodásához az kell, hogy az egész történet hitelessége megbillenjen, és ezt külső elemek is erősítsék, egy korrupciós vádtól a kormányzati működés ingadozó színvonaláig, avagy akár egy ellenzéki párt alternatívaállítási képtelenségéig bezárólag.

„Nekem még senki nem bizonyította, hogy a modern polgári demokráciák közül éppen a magyarban a legkevésbé programorientáltak a választók, s nem olvasnak pártprogramot – mivel szerintem igazán sehol sem olvasnak. Tény, nincsenek ott az emberek zsebében a programfüzetek, nem úgy tanulmányozzák, mint a sajtót vagy a szépirodalmat. A politikai erők fő üzenetei és így a programjai azonban eljutnak hozzájuk.” A különbség szerinte más országokhoz képest ott van, hogy a nyilvános politikai diskurzus mennyi programelemet és szakpolitikai tényezőt tartalmaz. Meggyőződése, hogy nálunk is eljön majd az az idő, amikor ha a politikus adócsökkentésről beszél, akkor részletesen el kell magyaráznia, azt milyen forrásból tartja megvalósíthatónak. Ha pedig adóemelést hirdet, akkor azt kell részleteznie, hogy a bevételeket mire kívánja fordítani. „Mindez a politikai kultúra alakulásának a függvénye” – teszi hozzá az MSZP volt kampányfőnöke.

Szigetvári Viktor, az MSZP volt kampányfőnöke. Fotó: Hartyányi Norbert

Szigetvári Viktor, az MSZP volt kampányfőnöke
A változástól való félelem a legerősebb
Materiális ügyek foglalkoztatják elsődlegesen a magyar szavazókat, az, hogy mit kapnak az államtól, milyen módon valósul meg az állami újraelosztás; spirituális, vallási, erkölcsi kérdések kevéssé befolyásolják őket – nyilatkozta a Figyelőnek Lánczi András filozófus, egyetemi tanár. A Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója szerint az államközpontú gondolkodás ugyanakkor nem kizárólag a volt kommunista berendezkedésű államok problémája, jellemző az egész XX. századra. Jól ismert, hogy Magyarországon – miközben a választópolgárok bizalmatlanok az állammal szemben, önkényes hatalomnak látják, amely képtelen a saját törvényeit betartani és betartatni – paradox módon mégis az államot „használnák”, az államtól várnak segítséget.

„Ilyen értelemben az állampárti időkhöz képest nem sokat változott a közgondolkozás” – húzta alá Lánczi András. Magyarázata szerint ennek az az oka, hogy viszonylag gyorsan leraktuk a demokratikus rendszer alapjait, létrejött az új alkotmányos berendezkedés, azonban nem ment végbe az a morális, szellemi, kulturális magatartásbeli változás, amelynek a jogállamiság társadalmi „szövetét” kell alkotnia – ez csak lassú folyamat lehet. A rendszerváltó politikai elit abban gondolkodott, hogy az új intézményrendszer majd magával hoz egy új politikai kultúrát, új magatartás mintát, ami el is indult, ám 2002-ben megtorpant. Olyan politikai kultúra alakult ki, amelyben a két oldal nem tekinti egymást egyenrangúnak. Demokráciaellenesnek, kirekesztőnek látják és láttatják egymást, s üzeneteikben is ezt fogalmazzák meg. Lánczi álláspontja szerint a tömegeket az a politikai erő nyeri meg, amelyik kevésbé látszik fenyegetőnek.

A tömegek ugyanis mindig konzervatívok, félnek a változástól, s ahhoz húznak, akitől a legkevésbé kell tartaniuk. „A tömegek mozgását a változástól való félelem irányítja, ami megelőz minden jobb- és baloldali szimpátiát” – hangsúlyozta a szakember. Szerinte nem ez az első felmérés, amely abba az irányba mutat, hogy a bal- és jobboldali szavazók között csekély az értékválasztásból fakadó eltérés, ugyanakkor a választói magatartásban mégis éles határvonal húzható meg. A választókat kevéssé befolyásolják a pártprogramok, nem is igen ismerik azok tartalmát, még kevésbé a pártok belső életét. A szerint döntenek, hogy a kirakatba állított „figurák”, pártvezetők személyisége mennyire elfogadhatóak számukra. Nem véletlen, hogy a környező országokhoz képest nálunk dívik a legerőteljesebben a lejárató kampány, már-már művészi fokra fejlesztették, holott hosszú távon egyik fél sem jön ki jól a befeketítésből.

Lánczi András szerint a magyar választói lélekre a változástól való félelem mellett az is hat, hogy mióta ismeri az adott politikai erőt, s annak vezetőit. „Meg lehet nézni, hogy a több évtized óta reflektorfényben lévő vezetők iránt nagy a bizalom, s ugyanez jellemzi a média szereplőit is.” Lánczi úgy látja, a kétosztatú berendezkedés felé halad a magyar politikai élet. „Nincs esélye annak, hogy egy harmadik erő előtörjön a semmiből, mert ez egyik nagy pártnak sem érdeke. Erről még csak egyeztetniük sem kell.”