Oroszországban jobb nem bolygatni a háborús bűnösök tetteit, mert az ember könnyen úgy járhat, mint Sztaniszlav Markelov és Anasztazija Baburova, akiket tavaly januárban Moszkvában a nyílt utcán lőttek le.

Markelov közismert ügyvéd volt Oroszországban, és éppen a nagy feltűnést keltő Budanov-üggyel foglalkozott, melyben az áldozat családjának a jogi védelmét látta el. Jurij Budanovot, az orosz hadsereg ezredesét 2003-ban 10 év fegyházra ítélték, amiért a második csecsen háború során 2000-ben megerőszakolt és megfojtott egy 18 éves csecsen lányt. Budanov - aki az első magas rangú orosz tiszt volt, akit csecsenföldi jogsértés miatt elítéltek - múlt csütörtökön, büntetése felének letöltése után feltételesen szabadlábra helyeztek.

Markelov, aki megfellebbezte Budanov börtönből val elengedését, az utóbbi hetekben számos életveszélyes fenyegetést kapott, amelyet tegnap valóra is váltottak. A merényletben szintén életét vesztő Baburova - aki a Kreml-kritikus Novaja Gazeta újságnak dolgozott - éppen az ügyvédet kísérte az utcán, amikor a lövések eldördültek. A megsebesült újságírónő a kórházban halt bele sérüléseibe. Egyelőre nem biztos, hogy őt is szántszándékkal lőtték -e le.

Budanov mellett a Novaja Gazetának dolgozott a Csecsenföldről tudósító és 2006-ban meggyilkolt Anna Politkovszkaja is, akinek a gyilkosa a mai napig nem került kézre. Az újságírónő évekkel ezelőtt elismerően nyilatkozott a ma meggyilkolt ügyvédről. Politkovszkaja szerint "Markelov az első ügyvéd, aki Csecsenföldön dolgozik, és aki az ottani lakosok jogait védi."     

Az 1994-96 között dúló első, és az 1999-ben kirobbant és 2001-ig (egyesek szerint a mai napig) tartó második csecsen háború a közös pont a fenti gyilkosságokban. A mindkét fél részéről rendkívüli kegyetlenséggel vívott háborúkban a a csecsenek az Orosz Föderációtól való elszakadásért küzdöttek, míg Moszkva ezt meg akarta akadályozni - sikerrel, hisz ma Csecsenföld a mindenható hadúr, Ramzan Kadirov diktatúrája alatt Oroszország része. (Kadirov egykor maga is Oroszország ellen harcolt, ma azonban már Putyin jó barátja és a félautonóm Csecsen Köztársaság elnöke.) A háborúkban becslések szerint 20 ezer orosz katona, 10 ezer csecsen harcos és 100 ezer csecsen és egyéb civil halt meg.  

Jobb nem firtatni

Nincs könnyű helyzetben az, aki az orosz részről a háborúk során elkövetett bűntényeket (gyilkosságok etnikai tisztogatások, civilek bombázása) vizsgálja és azokról ír. Oroszországban ezt ugyanúgy a hazafiasság elleni bűntényként értékeli a társadalom nagy része, mint ha valaki az orosz hadseregen belüli erőszakról és bánásmódról mer írni. Egy nemrég magyarul is megjelent könyv, Arkagyij Babcsenko Jelenetek egy háborúból című műve ötvözi a két "bűnt" hisz a szerző mind a hadseregen belüli, mind a csecsenek ellen elkövetett szörnyűségekről is beszámol.

Babcsenkót 1995-ben, 18 évesen soroztak be a hadseregbe, és küldték rendes kiképzés nélkül Csecsenföldre harcolni. A szerző - aki ma a Politkovszkaja- és Baburova-féle Novaja Gazetának dolgozik - egyszerű és szenzációmentes nyelvezettel megírt könyve megdöbbentő és sokkoló történeteken keresztül számol be az orosz hadsereg viszonyairól, ahol a frissen besorozott kiskatonákat minden este agyba-főbe verik az idősebbek, és ahol gátlástalan módon megy a "seftelés", a bárminemű kincstári felszerelés, fegyverek, bakancsok, járműalkatrészek lopása és - akár az ellenségnek történő - eladása. (A könyv talán legtragikomikusabb fejezetében a ma 31 éves szerző leírja, hogy egy időben az egész század a gránátokban található trotil kinyerésével foglalkozott, mert azt állítólag szívesen vették a szomszédos csecsenföldi piacokon. A gránátokból kiolvasztott harminc kilónyi trotilt egy kenyereszsákban tartják a katonák, melyet a csapatszállító járműben, a századparancsnok ülése alá rejtenek el.)       

Csecsenföld hatszor kisebb mint Magyarország

Nem csoda ezek után, hogy Babcsenko könyvét mély hallgatás övezte Oroszországban. "Az orosz társadalom jelenleg teljesen közönyös és nem foglalkozik ilyen dolgokkal. Politkovszkaja éveken át írt a Csecsenföldön elkövetett bűnökről és mi történt? Semmi!" - mondta a szerző az angol Guardiannak. Babcsenko mégis folytatni akarja újságírói tevékenységét, "elmondani, hogy létezek, hogy ott voltam ebben a háborúban és hogy mit láttam." A mai Oroszországban ez egy meglehetősen veszélyes hitvallás.

Hettyey András