Egy ország fuldoklik egy érthetetlenül nagy adóság szorításában! Beszéljenek a
számok:
1945-ben, a németek után az oroszok (szovjetek) szállták meg Magyarországot.
1956-ban a magyar nép megkísérelte visszaszerezni a hatalmat a megszállóktól és
a bábkormánytól.
1957 tavaszára, a „van másik” bábkormány megszilárdította rémuralmát.
1973-1989 között egymilliárd dollár érkezett be Magyarországra.
1973-1989 között kifizetett a bábkormány tizenegy milliárd dollár kamatot az
egymilliárd dollár után.
1989-ben: csődhelyzet, mert összegyűlt húsz milliárd adóság!
Tehát: kölcsön: 1 milliárd dollár!
Visszafizetve: 11 milliárd dollár!
Maradék adóság: 20 milliárd dollár!
Erre, mondta Antal József:
„Az adóságot vissza kell fizetni!”
„Ez becsületbeli ügy!”
Vajon kinek a „becsülete” múlott azon, hogy ezt a szélhámos pénzügyi műveletet
elismerjék?
1989-2010 között felvettünk 50 millárd dollárt.
1989-2010 között kifizettünk 150 milliárd dollár kamatot.
2010-ben tartozunk 132 milliárd dollárral plusz kamataival.
Orbán most tárgyal a hitelezőkkel, de mivel nem
őszinte a kommunikációja, kevés az esélye. Csak akkor vehetjük fel eséllyel a
harcot a saját pénzkicsbocsájtásért, ha nem azzal a porhintéssel foglalkozunk,
hogy mennyi a jegybankelnök fizetése, hanem azzal, hogy minden magyar tudja,
hogy miért nem nyomtathatunk forintot, miért kell kölcsönt felvenni kamatra.”
Kommentáld!