Élt Budapesten egy 80 éven felüli ember, aki ha végigsétált a Körúton, vagy az Andrássy úton, senki nem ismerte volna fel. Talán még akadt is volna olyan járókelő, aki átsegítette az öregurat a nagy forgalomban az egyik oldalról a másikra. Az idő kegyetlen rohanása megváltoztatja az emberek arcát, megtöri a hajdan fiatal testet és szánalmat kelt, amikor valaki meggörnyedt háttal végigcsoszog az utcán.

Pedig, ha tudták volna a nevét, darabokra tépik, vagy agyonverik ott helyben. PÉTER GÁBOR – van valaki Magyarországon, aki ezt a nevet nem ismeri? 1945-től 1956-ig a legkegyetlenebb kommunista intézménynek állam az államban – ÁVH-nak volt a teljhatalmú ura.

Talán a középkori kegyetlenségek hóhérai említhetők egy sorban vele, amikor élő embereket daraboltak négyfelé, vagy tüzes rudakkal szurkálták, csipeszekkel szaggatták az áldozatok testét. Nem hiszem, hogy a magyar történelem sok szomorú lapját átforgatva találunk Péter Gáborokhoz hasonló kegyetlen és szadista hajlamú embert.

Mi késztette, ezt az egyébként jelentéktelen kinézetű, alacsony, kurtalábú gnómhoz hasonló élőlényt arra, hogy úgy vonuljon be a magyar történelem lapjaira, mint az egyik legnagyobb tömeggyilkosok egyike? Tudom, hogy saját két kezével ő talán egyetlen embert sem ölt meg, de ez nem mentség, amikor az általa altábornagyi rangban vezetett terrorintézmény szabadon ölt és pusztított ártatlan embereket.

A gaztettek és az áldozatok igazi száma soha nem fog kiderülni. Egyrészt, mert az iratokat régen megsemmisítették, másrészt semmi hajlandóság nem mutatkozik arra, hogy a kegyetlen múltat feltárva ismerje meg a magyar nép a kommunizmus valódi uralkodását Magyarországon. Az állítólagos ,,rendszerváltáskor” senkinek nem jutott eszébe, hogy a még életben lévő Péter Gábort letartóztassák, kihallgassák és elítéljék az elkövetett borzalmakért.
A művelt Nyugat gondoskodott róla, hogy a kommunizmus kegyetlen gyilkosai büntetlenül éljenek tovább, sőt a rendszer kiválasztott egykori figurái az átkeresztelt kommunista pártban megtartották hatalmukat, később újra a nép félrevezetésével, négy éven keresztül a kommunisták alakítottak kormányt és fosztották ki kopaszra az országot.

Időszerű felidézni, hogy ki volt ez a Péter Gábor, és hogyan válhatott belőle egy olyan szörny, aki vakbuzgón követte idegen (?) mestereinek a parancsát.
Péter Gábor egykori elvtársai még nagyon is jelen vannak a politikai életben, és talán nem lesz hiábavaló megismerni egykori elvtársuk működését azoknak, akik még ma is visszasírják Rákosi–Kádár uralmát, vagy hagyják magukat félrevezetni és becsapni a vörösből kékbe színesedett jelenlegi elvtársaktól.
Nem könnyű rá válaszolni indulatok nélkül. Péter Gábor nem tartozott soha a Moszkvai emigráns kommunistákhoz, akik egykor vagy kimenekültek elvtársaikhoz Magyarországról, vagy kicserélték őket Rákosival és Vassal egyetemben az 1848-as szabadság zászlókért.

A Péter Gábor név felvett név (eredetileg Eisenberger Benjámin volt) és foglalkozására nézve mellényszabó mesterséget tanult.

Már az 1920-as évek végén politizálni kezdett a szociáldemokrata pártban, majd bekapcsolódott a kommunista földalatti mozgalomba. 1932-ben járt először Moszkvában, mint illegális kongresszusi kiküldött.

A két világháború között Magyarországon a kommunista párt tiltva volt, ami érthető egy vérgőzös Kun Béla 133 napos kegyetlen uralkodása után. A trianoni csapástól meggyengült ország szegényen és kifosztottan kezdett újra talpra állni 1920 után és a lassan mozduló életszínvonalat használták ki azok a kommunista ügynökök, akik otthon lázították az elégedetlenkedőket. Könnyű az éhes embernek nagyobb falat kenyeret ígérni, amíg arra sor nem kerül, hogy az ígéretből tett legyen és valóság.

Azt viszont senki nem tudja eltagadni a Horthy rendszertől, hogy hibái mellett. fejlődött az ország és, ha nem jön közbe a második világháború, Hazánk kiheverte volna az első világháború hátrányait, kivéve Trianont.

A fejlődést hátráltatták olyan kommunista ügynökök, mint Péter Gábor és Csermanek (Kádár) János, valamint Rajk László, akik a hazai kommunista mozgalom vezetői voltak. A magyar nép nagy része elvetette és gyűlölte a kommunizmust, csupán egy félrevezetett kis réteg hitt benne, hogy jobb lesz, ha az eszmét megvalósítják Hazánkban, és a kommunisták veszik át a hatalmat.
Péter Gábor is ügybuzgó tevékenységében lebukott, amikor egyszer a Zsidókórház kertjében tartott és folytatott titkos szemináriumot. Egy bejelentés folytán ott letartóztatta őt két detektív. Az egyiket Tényi Mátyásnak hívták, aki még arról volt híres, hogy kihallgatás közben a szemtelenül válaszolgató Péter Gábornak adott egy pofont. Ezt Péter soha nem felejtette el, és amikor az AVO főnöke lett, első dolgai közé tartozott, hogy Tényit elfogassa, és miután az Andrássy út 60-ban parancsára összeverték, bíróság elé állították és az akkori Népbíróság 15 évi börtönre ítélte. Azóta is úgy emlegették, hogy ez volt a ,,világ legdrágább pofonja...”.

Az úgynevezett „felszabadulás” után Péter Gábor hamar a felszínre került és még Rákosi megérkezése előtt létrehozták az Államvédelmi Hivatalt. Helység keresés közben jutottak el az egykori ,,Hűség Házába”, az Andrássy út 60-ba, ami csakhamar kiérdemelte az emberek körében elterjedt ,,BORZALMAK HÁZA” elnevezést. A személyzetet nem válogatták meg, a fontos csupán az volt – ahogy ők mondták: felszámolni a hazai fasizmus maradványait, összeállítani a háborús bűnösök névsorát, hogy azokat mielőbb begyűjtsék az Andrássy út 60-ba. Ezáltal kezdetét vette a törvénytelen uralom ÁVO néven, Péter Gábor parancsnokságával.
Akikben élt valami bosszú, elfogultság vagy harag valakik iránt, azok csak egy. bejelentést tettek az Andrássy út 60-ban, és az áldozat 24 órán beül fogoly lett, ahol megkezdték a kihallgatását, de nem olyan törvényes módon, ahogy azt egy nyugaton élő állampolgár elképzeli.

Sok kivénhedt, régi és új kommunista ment be hívás nélkül az ÁVO-ba, sőt az elfogott nyilasokat is felhasználták piszkos munkájuk elvégzéséhez. Ezeknek megmondták: vagy együtt működtök velünk, vagy kinyírunk benneteket.
Ugyancsak tényként ismeretes, hogy az ÁVO tömve volt zsidó nyomozókkal és verőlegényekkel. A kezdeti apparátus nem rendelkezett szellemi tudású színvonallal, csak vak bosszúval volt telített.

Már az első hetekben ez megnyilatkozott abban, hogy a Horthy-korszakban elfogott és elítélt kommunisták, valamint azok, akiknek hozzátartozói elvesztek a náci táborokban – kíméletlenül és törvénytelenül álltak bosszút a legkisebb gyanúsítottal szemben. Nem várva meg a törvényes kihallgatást, bizonyítást, tárgyalást, ítéletet, vagy felmentést. Még annak idején hallottam otthon, hogy Kárpáti Károly (eredeti neve Kellner, a zsidó sportolók panteonjába is bekerült), aki 1936-ban Berlinben olimpiai bajnokságot nyert a könnyűsúlyú szabadfogású birkózásban, szintén az ÁVO nyomozók közé tartozott. Amikor tudomására jutott annak a csendőrnek a neve, aki szüleit állítólag bevagonírozta, elfogatta, majd saját kezűleg feszítette fel keresztre. (Kárpáti háborítatlanul halt meg Budapesten 1996-ban)

A névtelen bejelentéseket nem dobták a szemétkosárba, hanem rögtön tényként fogadták el, és addig verték, kínozták a szerencsétleneket, amíg azok bevallották azt, amit a névtelen levélíró állított.

A középkori barbárságok elevenedtek meg és a fantáziadús szadisták, mivel senki nem ellenőrizte tetteiket, kiélték magukat az áldozatok borzalmas megkínzásában. Egy ÁVO-s elvtársnő, aki vezetett kihallgatásokat, különös élvezettel vetette magát rá a férfiakra, és kedvenc szórakozásával avval kezdte a kihallgatást, hogy az áldozat hímvesszőjét ráhelyezte az íróasztal szélére és addig verte gumibottal, amíg nem vallotta azt, ami a vádiratban volt leírva. Az agyonvert emberek hulláit az alagsori kazánházban égették el, ruhájukkal együtt.
Erről sokat beszélt nekem Dr. Ispánky Béla, aki a Mindszenty-perben életfogytiglani börtönt kapott, 1956-ban szabadult és jött Angliába.

Ezek a kegyetlenségek eljutottak Péter Gábor fülébe is, de csak annyiban változott a helyzet, hogy a jövőben a kihallgatásoknak formai alakot adtak, de a hamis vallomások kierőszakolása tovább tartott. Ismert mondássá vált, hogy az Andrássy út 60-ban a foglyok nem azt mondhatták, ami az igazságnak megfelelt, hanem azt kellett vallani, amit a kegyetlen ÁVO-sok kivertek belőlük az előre elkészített jegyzőkönyvek alapján. Ha valaki megmakacsolta magát, vagy tovább bírta a kínzásokat, avval fenyegették meg, behozzák a családját, hozzátartozóit, gyerekeit, ha nem úgy vall, ahogy akarják. Ezekről a törvénytelen kihallgatásokról Péter Gábor tudott, sőt azokat segítette és megkövetelte. Aki az ÁVO-ról élve kikerült, egész életére emberi ronccsá vált.

Mellékesen megemlítve, az ÁVO méltó és törvénytelen társának nevezhető az úgy nevezett Katonapolitikai Osztály, melynek első főnöke Pálffy-Österreicher György volt. Ide a Horthy-rendszerben szolgált katonatiszteket hurcolták be és különböző kiagyalt vádakkal gondoskodtak arról, hogy súlyos büntetést vagy akasztófát kapjanak. A kémgyanúsak is itt fejezték be sokszor életüket, mert az elszenvedett kegyetlenségek következtében meghaltak.

Az egyik hírhedt ilyen verőlegény Berkesi András néven volt ismeretes, aki szintén zavartalanul élt tovább az 1990-es években haláláig. Ez a sötét figura még a Kádár-rendszerben híres íróvá nőtte ki magát, majd miután a ,,rendszerváltás” után nem gyűjtötték be még csak egy egyszerű kihallgatásra sem, az egyik Duna-parti presszónak volt a gyakori vendége.

Visszatérve az Andrássy út 60-ba, Péter Gábor közvetlen kapcsolatban állt Rákosi-val és kettőjük szoros együttműködése napi jelentésekben nyilvánult meg. Amikor a Kisgazdapárt váratlanul győzött az 1945-ös választásokon, új osztályokat nyitottak, bevezették a levélcenzurát és a telefonok lehallgatását. Leveleket nyitottak fel a két irányító főpostán (62 és 72-es), és az összegyűjtött anyagokat rögtön bevitték az Andrássy út 60-ba. A telefon lehallgatás bár minden kultúrállamban illegális, Magyarországon az ellenzéki politikusok telefonja megfigyelés alatt állt. Amikor ez nyílt titok lett, az illetékesek az utcán mondták el egymásnak mondanivalójukat.

Érdemes megemlíteni, hogy még az 1980-as években is működött az ilyen ellenőrző szolgálat (sőt, ma is működik – a szerk.) és annak egyik vezetője Tamáska Mária volt, civilben Kádár János felesége. Ô vezette a levélcenzúra kiértékelését, és még 1985-ben is ott ült a Parlament egyik termében, ahol a külföldről beérkező magyarnyelvű emigráns újságok cikkeit ellenőrizték, és ha nem tetsző tartalmúakat találtak, az illető neve bekerült a nagykönyvbe. Esetleges hazalátogatáskor vagy felelősségre vonták, vagy beutazási engedélyét elvették. Az alkalmazottaktól Tamáska Mária a legszigorúbb rendet követelte meg, és a vele egykorú vagy idősebb nők is ,,kezitcsókolom”-mal köszöntek neki, amit elvárt.
Péter Gábor még 1945-ben kéjelegve utazott ki Németország amerikai megszálló övezetébe Pálffy György és Farkas Mihály társaságában, ahol a rövidlátó amerikaiakat meggyőzték az átadott listával, hogy az azon szereplők mind háborús bűnösök. Így szállították később haza amerikai repülőgépeken az úgy nevezett ,,háborús bűnösöket” Budapestre. A repülőtéren Péter Gábor személyesen vette át a foglyokat és tette rá a bilincseket kezükre. Péter Gábor eszmei társa volt ebben a gaztettben Himmler Márton, „magyar” származású, amerikai tiszt.
Az egykori újságok közölték a fényképet, amikor a két gyilkos barátságos beszélgetésben merül el az Andrássy út 60, Péter Gábor luxusszobájának bőrkaros székeiben.

Péter Gábor szadizmusára jellemző, amikor egymást kezdték felfalni, azok kihallgatásánál az Altábornagy elvtárs mindig személyesen vett részt.
Így történt ez Rajk László, Sólyom László, Szakasits Árrpád és más ismert kommunisták esetében. Mindszenty hercegprímást dr. Décsi Gyula tartóztatta le, de annak megkínzásáról, megveretéséről Péter Gábor tudott, és azt helyeselte. Décsi is még élt az 1990-es év után, egy budai villában töltötte nyugdíjas napjait, senki nem zavarta, nem idézték meg, nem kellett félnie a felelősségre vonástól.

Péter Gábor mindig büszke volt arra, hogy a kommunizmus szülőhazájában hatszor fordult meg és baráti társaságban többször elújságolta, hogy Sztalin elvtárssal kétszer is találkozott személyesen, aki őt szeretettel ölelte meg.

Szadizmusára jellemző az is, amikor magasrangú katonatiszteket végeztek ki, nagyszámú társasággal, feleségekkel együtt jelentek meg a kivégzésen és mosolyogva nézték végig az akasztásokat. Majd utána bementek a különterembe és ettek, ittak, boldogan csevegtek egymással.

A Rajk-pert közösen készítették el Rákosival és egy szovjet tábornokkal. A per utolsó előtti napján Rákosi áthivatta Pétert a dolgozószobájába, és ott egy fecni-papíron nyújtotta át Rajk László és társainak az ítéletét, amit másnap, a később öngyilkossá lett Jankó Péter hirdetett ki.

A tárgyalás után Rákosi felszólította Pétert, hogy a jó munkájáért adjon ajándékot a végrehajtóknak, akik kivitelezték Rákosi ötletét a Rajk-perben. Így kapott luxusautót a szovjet Belkin, a többiek meg állami kitüntetéseket. Erre mondta később Rákosi a Sportcsarnokban elmondott beszédében: –,,Az ÁVH (később átvedlett ÁVÓ-ból ÁVH-ra) Péter Gábor elvtárs vezetése alatt nem végzett rossz munkát... „
Ha más nem, ez is fényes bizonyítéka annak, hogy Péter Gábor milyen bűnöket követett el. Igaz, hogy volt elvtársait juttatta bitóra, akiket később látványosan rehabilitálták, de nem szabad elfelejteni, hogy a sok más, nem kommunista mártír, akik szintén akasztófán haltak meg – pár kivétellel – még ma sem kaptak rehabilitálást, teljes felmentést.

Az biztos, ha valaki még az 1990-es évek elején szólásra bírta volna Péter Gábort, az elmondottakból elkészített könyv ,,bestseller” lett volna Magyarországon, talán külföldön is. Az érte járó szerzői díj és az eladott könyvek után befolyt pénzekből sok ártatlanul kivégzett mártír még életben lévő hozzátartozójának anyagi megsegítését is jelenthette volna. Hiszen addig csak a Marosán könyvek milliókat hoztak az illusztris szerzőnek, aki a Szociáldemokrata Párt árulója néven vált gyűlölt figurává Magyarországon. Ô is ágyban, párnák között halt meg az 1990-es években és senki nem vonta felelősségre az elkövetett bűnökért.
Ahogy tucatszámra készültek filmek Hollywoodban a náci kegyetlenségekről, talán Péter Gábor és bandája, valamint a kommunizmus Magyarországon elkövetett bűntettei is hoztak volna ,,kasszasikert” a rendezőknek.
Vagy talán ennek még most sem jött el az ideje?!

Magyar Jelen