„Én egy kedves fiú vagyok, de rémes, agresszív pitbull leszek, ha nem az van, amit szeretnék” – teszi helyre a 34 éves új kormányszóvivő azokat, akik csak a mosolygós, sármos férfit akarják meglátni benne.

Határozottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szakít a neves orvosdinasztia hagyományaival – Szent-Györgyi Albertig tartó felmenőkkel, a korábban a SOTE-n dékánkodó édesapával –, és kilép a sorból. Igaz, ebben a külkereskedést választó anyjának a példája is serkentheti. A kis Doma gyermekként többször is megjárja az Andrássy út 60.-at, azon egyszerű oknál fogva, hogy ott volt édesanyja irodája a Chemokomplexnél. „Fogalmam sem volt, miről híres az épület. ” A pályaválasztáskor az értelmiségi család pressziója nélkül dönthet.

© MTI - Soós Lajos

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szociológiát és történelmet hallgat. Diplomamunkájában azt kutatja, van-e közép-európai azonosságtudatuk az egyetemistáknak; és láss csudát, arra jut: nem sok. Mindenesetre ez is jó ajánlólevél ahhoz, hogy 2000-ben fölvegyék a Közép-Európai Kulturális Intézet munkatársának. Közben szerkeszt és publikál az Európai Utasban. 2004-ben azonban becsap a mennykő: a Medgyessy-kormány – az Európai Unióhoz való csatlakozásra hivatkozva – megszünteti az addig költségvetési intézményként működő munkahelyét. Szerencsére akad egy volt kolléganő, akinek révén bekerül a Budapest Airporthoz. Kommunikációs munkatárs, majd vezető lesz, de a felszállópályának ez csak az első szakasza: 2006-tól már ő a társaság szóvivője. Innen igazol a kormányhoz.

A korábban gyakran vitorlázó, szörföző szóvivőnek mára inkább csak az úszás és futás maradt a sportokból. Elfoglaltságai miatt két gyermekét – a hatéves Rozit és a négyéves Marcit – is leginkább felesége, a magyar–angol szakon végzett pedagógus, Borcsa teszi le esténként a család pár éve megvásárolt óbudai otthonában.

– Segítsen, kissé összezavarodtunk: csak az lehet mostanság kormányszóvivő, aki katolikus egyetemre járt? Elődje, Daróczi Dávid is a Pázmányon végzett.

– Ez merő véletlen. Én már csak azért sem lehetnék a beépített klerikális reakció, mert meg sem vagyok keresztelve. Szüleim sem nagyon gyakorolják a vallásukat, csak a vasárnapi ebéd készítésekor szólt a mise a rádióból.

– Mehetett volna az ELTE-re is; úgy tudjuk, épp a jelenlegi pénzügyminiszterhez, Oszkó Péterhez járt felkészítőkre...

– Talán épp azért nem vettek fel... De vicc nélkül: a pontszámom csak a Pázmányra volt elég, és épp akkor kaptam meg a katonai behívót. Gondoltam, annál még a katolikus egyetem is jobb. Ott jöttünk össze a feleségemmel. Igaz, eleinte nem őt, hanem a barátnőjét akartam felszedni, és csak aljas fondorlattól vezérelve igyekeztem behálózni Borcsát.

– A dumájára vagy inkább a küllemére buknak a nők?

– Sohasem a beszédemmel érdemeltem ki, hogy rám figyeljenek. Már tinédzserként is magas voltam és szőke – fiatalon ez számított, ez határozta meg az önazonosságomat is.

– De szóvivőként más titkos fegyverben is bízhat?

– Amikor Batiz Andrásék felkészítettek, azt mondták, hogy mosolyogjak sokat, mert akkor nem csak jobban nézek ki, jobban is artikulálok. Egyébként most is, amikor idejöttem az interjúra, elterveztem, milyen dörzsölt leszek, de amikor beléptem, elfelejtettem az összes trükkömet.

– És mi van, ha ez is trükk, amivel minket próbál zavarba hozni? Egyébként – ha nem titok – mi újat tanulhatott Batiztől többéves reptéri szóvivőség után egy másfél napos fejtágítón?

– Teszteltük például azt, milyen egy ellenséges, provokáló újságíróval beszélgetni. A legjobb tanács, amit kaptam, hogy ne a kérdezőnek, hanem a hallgatónak, olvasónak válaszoljak.

– Mi ezt valószínűleg olcsóbban is megmondtuk volna. De mi lesz az a fogás, amivel el tudja adni mondjuk a megszorításokat? Olyanokkal, mint amiket a reptéri sztrájkolóknak üzent: örüljünk, hogy lyuk van a fenekünkön, meg hogy lepetézik a követeléseiktől?

– Nem borult el az agyam, tudatosan fogalmaztam keményen. Olyan időket élünk, amikor nem lehet trükközni, őszintén, hitelesen és kendőzetlenül kell elmondani az igazat.

– Gondolkodott már, hogy mit csinálna, ha nem azt, amit most? S ha már szóba hozta, hadd provokáljuk: van valami, amihez konkrétan ért is?

– Szerintem nincs ilyen. Pont erre jó a bölcsésztudás: ad egy adaptációs készséget. De sok mindent tudnék csinálni: például írhatnék újságot, és a kulturálisprogram-szervezés is menne.

– És az orvosi dinasztia mennyire adaptálódott már ahhoz, hogy kormányszóvivő lett? Hisz édesapja például tagja a Fidesz-programokba bedolgozó Professzorok Batthyány Körének...

– Zsigerből ellenezték. A családomban mindenki jobboldali, sőt a barátaim 70 százaléka is az. Bevallom: 2002-ben még én is rájuk szavaztam.

– Csak azt ne mondja, hogy kiábrándult belőlük!

– Mivel nem nagyon látom, hogy mit akarnának csinálni 2010-től, nagyon nehéz bármifajta viszonyt kialakítanom. De úgy általában is elegem lett a politikából.

– És a kormányszóvivőségben lelt semleges terepre – lelke rajta. Vagy netán önt is olyan erős érzelmi szálak fűzik Bajnai Gordon miniszterelnökhöz, mint elődjét Gyurcsányhoz?

– Nem akarom misztifikálni a kapcsolatunkat, de szerintem kell, hogy egy ilyen viszonyban működjön a kémia. Nagyon tisztelem a miniszterelnököt. Ha valaki találkozik vele, tíz perc után érzi, hogy egy normális ember. De ezt nem nyalásból mondom.

– Ja, úgy mindjárt más. És mondja, kölcsönös ez a tisztelet? Mennyire engedik beleszólni a kommunikációs stratégiába? Vagy csak kivitelezői szerepre szerződött?

– Kikövetelem a beleszólást. Az adócsomag kommunikációjánál például én javasoltam, hogy a pénzügyminiszter „Adócsökkentés” feliratú mappával vonuljon végig a Parlament folyosóján, az újságírók majd úgyis leszólítják. Ezzel meg is nyertünk egy kisebb csatát.

– Van már kedvenc minisztere, valaki, aki másoknál is közelebb áll a szívéhez?

– Varga Istvánnal szerintem jól ki fogunk jönni, mert ő az apámra emlékeztet. De ha már így rákérdeztek: egész máshogy néznek ki ezek az emberek élőben, nagyon kellemes benyomást tett rám például Draskovics Tibor vagy Lendvai Ildikó pártelnök.

– Ha már így a hatásuk alá került, még az is megtörténhet, hogy kolleginájához, Budai Bernadetthez hasonlóan ön is feltűnik az MSZP képviselőjelöltjeként?

– 34 éves vagyok, de szerintem 35-36 éves korában az ember már ne legyen szóvivő. Arról viszont szó sem lehet, hogy a politikában folytassam.

– És megeshet az a csúfság, hogy olyasmi történik a kormányzati munkában, amire már ön is azt mondja, köszöni szépen, de most akkor feláll?

– Simán. A miniszterelnöktől is annyit kértem, ne kelljen soha hazudni. Mire azt válaszolta, garantálja, hogy nem lesz olyan ügy, amire a gyanú árnyéka vetődne. Úgyhogy nekem csak patyolattiszta ügyeket kell kommunikálnom.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS  hvg.hu