Budapest a rémálmok fővárosa címmel közölt riportot a Der Spiegel Budapestről, egy új antiszemitizmus központjának nevezve a magyar fővárost.

Erich Follath emlékeztet arra, hogy a The New York Times "Duna menti Hollywoodnak" nevezte Budapestet, ahol számtalan külföldi filmet forgattak és forgatnak. A valódi Budapestről érkező hírek között említi a német újságíró újfasiszta verőlegények roma családok ellen intézett gyilkos támadásait. A jobboldali populista Fidesz kétharmados győzelmet arat a parlamenti választásokon, az antiszemita Jobbik pedig a harmadik legerősebb frakcióval kerül be az Országgyűlésbe. Ismeretlen elkövetők meggyalázzák a holokauszt-emlékművet.

Egy új törvény révén a kormány közvetett vagy közvetlen ellenőrzése alá kerül a média 80 százaléka. Az Echo tv az Auschwitzot megjárt Kertész Imre Nobel-díjas író képét mutatja, miközben patkányokról szóló szöveget olvas be. Kényelmetlen köztisztviselőket indoklás nélkül el lehet bocsátani. Morvai Krisztina (Jobbik) azt ajánlja a "liberál-bolsevista cionistáknak", hogy gondolkozzanak el azon, "hová meneküljenek és hol bújjanak el" - írja a szerző.

Follath találkozik Konrád Györggyel, aki elmondja: nem tartja lehetetlennek, hogy tartósan Magyarország elhagyására kényszerülhet "Két diktatúrát túléltem, talán most jön a harmadik" - fogalmaz a 77 éves író. A Jobbik elnökének nyilaskeresztes viseletre emlékeztető mellényben történt parlamenti bevonulásakor megvetést érzett - megvetést, mert gúnyt űztek a parlamentből. A weimari köztársaság bukását is a parlament kigúnyolása vezette be - mondta Konrád. A szemére veti Orbán Viktor kormányfőnek, hogy a választók megnyerése érdekében tudatosan nem határolódik el az ultrajobboldal szóhasználatától. "Kiengedte a fasiszta szellemet a palackból, az pedig nem lesz hajlandó visszatérni oda."

A német újságíró találkozik Várkonyi Zsolttal, a Jobbik 54 éves ideológusával. Az önjelölt "lánglelkű hazafi" elmagyarázza neki a Jobbik tanítását, amely Follath szerint kisebbrendűségi komplexus és nagyzási mánia nyers keveréke, amelyhez világos ellenségképek járulnak: zsidók, cigányok, globalizáció, Európai Unió, Nemzetközi Valutaalap. A Jobbik gyűlöl mindent, ami béklyóba veri az országot, megakadályozva, hogy Magyarország elfoglalhassa "méltó helyét" Európa vezető nemzetei között. A párt Nagy-Magyarországról álmodik, Várkonyi aggódik az alacsony születésszám miatt. Számításai szerint 2050-re a magyar lakosság felét cigányok fogják alkotni.

Tamás Gáspár Miklós a német tudósítóval beszélgetve azon töpreng, mi romlott el Budapesten. Kitér a nehézségekre, amelyeket kihasznált a jobboldal, a magas munkanélküliségre, a gyakran a rendszerváltás haszonélvezőivé lett posztkommunisták általi kizsákmányolásra, a diákok esélytelenségére. Ám mindez mégsem magyarázat - teszi hozzá a filozófus, "a rendszer szegénységi bizonyítványának" nevezve a Fidesz és a Jobbik szemhunyorító egyetértését.

Follath riportja végén idézi Kertész Imrét, aki évek óta Berlinben él.

A riport idézi az írót, aki szerint ma "szélsőjobboldaliak és antiszemiták váltak hangadóvá. A magyarok régi káros szenvedélyei - a hazugság, a dolgok elfojtására való hajlam - ma is virulnak. Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: semmi nem kerül feldolgozásra, mindent csak megszépítenek. Budapest olyan város, amelynek nincs emlékezete" - zárult a Der Spiegel riportja a magyar fővárosról.

Úgy látszik Tamás Gáspár Miklós hol ide csap, hol oda suhint le írásaival. Az előbb az antiszemitizmusról írt, alább pedig Izráelt bírálja. Komolyan lehet venni?

Az ember azt hiszi, egy Rejtő-regényben jár. Tamás Gáspár Miklós Piszkos Fred szerepét játssza, ha jól emlékszem, Fülig Jimmy értelmezésében... Olyan sommás, egyoldalú állításokat fogalmaz meg Izrael-bírálatában a Népszabadságban, amelyek nem méltók egy magára adó filozófushoz. Argumentálhatna is, forrásokat idézhetne, de nem teszi.

Annyira sommás a bekezdésnyi vélemény, hogy az embernek az az érzése, felületes vádjai nem is szolgáltak más célt, mint felrázni a zsidó, vagy az Izraellel szembeni egyoldalúságot nem viselő tollforgatókat, hogy fogalmazzák meg világosan és egyértelműen, miért valótlanok az Izraellel szemben szélsőjobbról és szélsőbalról gyakran hangoztatott, a körülményeket nem mérlegelő vádak.

Heller Ágnes, Gadó János és Vári György a Népszabadságban, Buda Péter, Gábor György és Vásárhelyi Mária az Élet és Irodalomban meg is teszi, tényleges válaszképpen, Vágvölgyi B. András pedig ugyancsak az ÉS-ben helyszíni benyomásait teszi közzé, melyek részben szintén semlegesítik TGM éles megjegyzéseit.

TGM fejében persze bizonyára nem fordult meg, hogy írásával kipiszkálja az átgondolt érveket és a bő tényanyagot, mellyel vitapartnerei szolgáltak, mégis olyan hatást gyakorolt, mint a legyengített vírus, mellyel beoltják a szervezetet, hogy kellő ellenanyagot termeljen, és szükség esetén megvédhesse magát.

TGM kivételes műveltségű esszéista, vibráló elme, kellemetlenül éles debatter, provokatív és radikális gondolkodó, aki olykor alaposan túloz vagy mellélő, mint például Izrael esetében nem először, néhány nyugat-európai baloldali kollégájához hasonlóan, akik baloldaliságuk emblematikus terepeként tekintenek a palesztin nép harcának támogatására. Ám amikor TGM épp nem népfelszabadít, akkor remekbe szabott esszét is tud írni. Mint például a Szombat Erdély-számában, amely írása rövidesen a Szombat honlapján is olvasható lesz.