Szinte napra pontosan egy éve keltett biztonságpolitikai vihart az a tény, hogy a helvét állam mintául szolgáló haderejét tönkreteszik. Bár a közelmúltban volt némi ellenállás, de a végeredmény rosszabb lett a vártnál. Svájc nincs egyedül, mert más európai államok is tovább csúsznak a lejtőn.

A svájci haderő mostanság igyekezett fejleszteni a harci repülőgépeinek állományát. Ueli Maurer, svájci védelmi miniszter arra kérte a kabinetet, hogy növelje a beszerzés értékét, legalább 5 milliárd svájci frankra. Tette mindezt annak ellenére, hogy a megtévesztett svájciak, egy korábbi népszavazás során, nem értettek egyet a hadsereg fejlesztésének szükségszerűségével. Bár a helvét állam maga is komoly repülőgépgyártó iparral rendelkezik, azonban nem képes korszerű és ütőképes harci vasmadarakat gyártani. Ennek hiánya pedig importra készteti a svájciakat.

A szóban forgó megrendelés keményen versenyt hozhatott volna a nemzetközi repülőgépipar tagjai számára. Mivel a meccsből a Boeing tavaly kiszállt, így három résztvevő küzdött a tenderért, az európai Eurofighter, a francia Rafale és a svéd JAS-39 Gripen. A svájci védelmi minisztérium szóvivője nemrég még arról nyilatkozott, hogy létezik az a dokumentum, amelyben a költségvetés növeléséről van szó, a részleteket azonban nem hozott nyilvánosságra. Később hozzátette, hogy júliusban az ügy még vizsgálati fázisban volt, és várhatóan szeptemberben terjesztik a létfontosságú programot a kormány elé.

Az Európa tetején fekvő állam eredeti célja az volt, hogy 33 modern gépre cserélje a már igencsak korosnak számító F-5E/F Tiger repülőgépeinek jelentős részét, melyeket még 1976 és 1981 között vásároltak az amerikaiaktól. A kezdeti állás szerint a beszerzés értéke mindössze csak 2,2 milliárd svájci frank, viszont ez csupán 20-22 új vadászgép megvásárlását jelentette volna. A biztonságpolitikai szempontból is kulcsfontosságú kérdés azonban érthetetlen módon hidegen hagyja, sőt felháborítja az ország lakóit. (Kérdés, hogy a szabadságukra oly büszke svájciak korszerű haderő nélkül vajon meddig lennének igazán szabadok? – a szerk.) Maurer, a korszerűsítés első fontos lépéseként a légierőt szerette volna „gatyába rázni”, így a finanszírozás érdekében szerette volna növelni a védelmi kiadásokat.

Az F-5-ös állomány lecserélésére szánt összeg növelése azonban igen kemény pártpolitikai kérdés lett, félredobva ezzel az ország alapvető érdekeit. A helyzet igencsak kritikus volt, ugyanis amennyiben az összeget megszavazták volna, akkor más beszerzéseket csaptak volna agyon. Bár tény, hogy egyszerre mindent nem lehet fejleszteni még Svájcban sem, de az eredmény szinte mindenkit megdöbbentett. A közelmúltban Ueli Maurer egy sajtótájékoztató alkalmával bejelentette, hogy a tendert több évre - legfeljebb 2015-ig - befagyasztják. A svájci kormány nyilatkozatában az áll, hogy a védelmi minisztérium javaslatára elhalasztották a kiöregedett gépek időszerű cseréjét.

Indoklásként azt hozták fel, hogy a vadászok cseréje előtt a meglévő összegből, más, katonai jellegű hiányosságokat akarnak kiküszöbölni, így egyetlen frank sem marad a tenderre. (A liberális rombolásnak az is célja, hogy a jelenlegi 135 ezer főről, 96 ezerre csökkentse a szárazföldi állomány létszámát.) Bár a kormány azt az ígéretet tette, hogy a következő évben igyekeznek megteremteni az anyagi keretet, de minden bizonnyal ez az évtized második felére is átcsúszik.

Az ámokfutás azonban itt még nem állt meg Svájcban. Történetesen egy erősen balos svájci mozgalom, a Hadseregmentes Svájcért Csoport (GSoA) aláírás-kampányt indított annak érdekében, hogy az országban töröljék el a hadkötelezettséget. Az agyatlan „békeaktivisták” közül sokan a hadkötelezettség megszüntetését a hadsereg felszámolása (!?) felé teendő első lépésként értelmezik. Mint a legtöbb svájci, a Hadseregmentes Svájcért Csoport támogatóinak java része is az ország semlegességének elszánt támogatója. Viszont a pacifista hadosztály azt képtelen felfogni, hogy a világszerte híres semlegességüket éppen az erős hadseregüknek köszönhetik.

A legmegdöbbentőbb, hogy a hadseregellenes szélsőliberális horda az ország jövőbeli veszélyeire a gyógyírt a NATO-ban és az EU-ban látja. Márpedig az szinte száz százalék, hogy a helvétek nemigen lépnek bele egyik csapdába sem. Az aláírás-gyűjtés végkimenetele viszont mindenképp érdekes lesz majd, mert sajnálatos módon Svájc is egyre jobban vergődik a túlzott „szabadság” vermében.

Megszűnt a sorozás Svédországban

Svédországban, 109 év után hivatalosan is megszüntették a katonai sorozást. A skandináv országban a XX. század első évében vezették be a sorozást, amely gyakorlatilag nem is volt kötelező. Volt ugyan egy kötelező katonai összeírás, de azt követően csupán azokat hívták be szolgálatra, akik azt önkéntesen vállalták. A második világégés után, a kommunizmus jelentette fenyegetettség miatt nőtt meg a sorozás jelentősége. Ebben az időszakban az egyes korosztályokba tartozó férfiak közel 85 százaléka, évente mintegy 50 ezer fő kapott alapos katonai kiképzést. Az 1980-as évektől ez a szám látványosan csökkent és évente mindössze ötezer főt soroztak be. Svédország katonai költségvetése a GDP 1,3 – 1,5 százaléka körül mozog. A sorozás alsó korhatára 19 év, a felső 49, bár kritikus helyzet esetén 16 éves kortól is behívhatnak lakosokat. A svédeknél a nőktől is megkövetelik a haza fegyveres védelmét, szintén 16-49 éves korig.

A sorozás eltörlése nemcsak a liberalizmus dicstelen győzelmét jelenti, de akár gazdasági visszaesést is jelenthet, mert a svédek igyekeztek a lehető legtöbb felszerelést a saját iparukra támaszkodva gyártani és rendszeresíteni. A saját út annyira sikeres lett, hogy az amerikai fegyveripari lobbi valóságos bojkottot hirdetett a svéd termékek ellen. Sokáig nem is tudták külföldön eladni termékeiket, az átok nemrég tört meg, a JAS-39-essel.

Németországban nagy a baj

A német védelmi miniszter még hajmeresztőbb játékba kezdett, ugyanis pártolja azt az elképzelést, hogy az ország több, mint egyharmaddal csökkentse hadseregének létszámát és megszüntesse a hadkötelezettséget. Németország az elmúlt időszakban nagy erőkkel vett részt a nemzetközi katonai küldetéseiben (Koszovó, Kongó, Afganisztán), most pedig öt különböző „megoldáson” munkálkodik annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben megszegényítse a védelmi költségeket. A „német” vezetés teszi mindezt a modernizáció hangzatos kijelentésének álcájával. Bár igaz, hogy az egykor dicsőséges Luftwaffe gépállománya valóban modernizációra szorul, de ez mégsem indok arra, hogy az egész haderő egyharmadát lebénítsák.

A Karl-Theodor Guttenberg, német védelmi miniszter által támogatott csonkítás szerint, a hadsereg létszámát a jelenlegi 296 ezerről 163 500-ra csökkentenék. Csaknem az összes katona hivatásos lenne, és csak 7500 önkéntes maradna abból a 60 ezer katonából, akik kötelező katonai szolgálatukat teljesítik. Németország a GDP 1,3 százalékát fordította eddig védelmére. Az aktív állománya 296 ezer fő, melynek egyharmadát teszi ki a sorozott állomány. A sorozottak szolgálati ideje 9 hónap. A német haderő tartalékos állománya közel négyszázezer fő, de háború idején több, mint tizenötmillió főt tudnak mozgósítani harctéri feladatok ellátására.

Guttenberg tervezete és a hadsereg jövője heves viták középpontjában áll a kormányzó jobbközép koalíción belül is. A konzervatívok közül sokan a hadkötelezettség megtartása mellett törtek lándzsát, míg az európai trendnek megfelelően a kommunizmus felé hajazó német szabaddemokraták egyértelműen eltörölni kívánják azt. A Guttenberg által kedvezőnek tartott modell szerint hivatalosan nem törölnék el a hadkötelezettséget, csak "felfüggesztenék", de ez mindössze csak előszobája a teljes felszámolásnak.

A közelmúltban közzétett német sajtóértesülések szerint, a német kormány az elkövetkezendő években legalább 10 milliárd eurós összeget vesz ki a német fegyveres erők zsebéből, hogy ellensúlyozza fölösleges kiadásait. A védelmi minisztérium már ismertette terveit arra vonatkozóan, hogy melyik fegyvernemet milyen mértékben érintené ez a drasztikus skalpolás. A nyilvánosságra hozott adatok értelmében leginkább a német légierőnél várhatóak a legnagyobb változások. A fegyveres védelem szétverésének első hullámában a Luftwaffe szállítógép-flottáját csökkentik, melynek során körülbelül 15 darab C-160 Transall típust vonnak ki az aktív szolgálatból (jelenleg 80 darabot alkalmaznak). Azonban arra is megvan az esély, hogy ez nem a véglegesen szám. Az érthetetlen spórolás az új beszerzéseket is érinti, így a jelentős csúszással bajlódó A400M-programból sem veszik meg az előzetesen igényelt hatvan darabot.

Az viszont már el kellene gondolkodni minden germánnak, hogy a legnagyobb érvágást éppen az a vadászállomány szenvedi, amely az ország első védvonalát jelenti. A tervek szerint 100 darab Tornado típust vonnának ki hadrendből, mely típusból így 84 darab szolgálhatna tovább a légierőnél. A Luftwaffe gerincét jelentő típusból összesen 184 darabot vásároltak, a csapásmérő IDS változatból 150 darabot, amíg az elektronikus hadviselésre is alkalmas ECR-ből harmincnégyet. A kivont gépek egy része a műszaki kannibalizmus „áldozata” lesz majd a tervek szerint. A tényleges légvédelmet a már öregecske F-4 Phantom II típus jelenti (ötven darabot tartanak rendszerben). Ezek egy részét csak felderítésre használják, míg másik részüket a törökökhöz hasonlóan modernizálták, melyek legfőbb fegyvere a nagy hatótávolságú AMRAAM légiharc-rakéta. Ezek a típusok 2013-ig szolgálatban maradnak.

A váltótípusnak szánt Eurofighter újabb leszállítása is ugrott, mert a pénzügyi csonkítás miatt ezt sem valósítják meg. A 4+ generációs típusból összesen 140-et rendeltek a németek, és a jelek szerint többet nem is fognak. A tervek szerint a Eurofighter lesz majd a Luftwaffe csapásmérő, elektronikai zavaró és légvédelmi típusa egyszerre, ha kivonják a Phantom és a Tornado típusokat. Ehhez viszont az kellene, hogy a típus megkapja az összes lehetséges fejlesztési csomagot, amellyel igazi vadászbombázóvá válhat. Ez viszont ismét szükségszerű kiadásokat jelentene, amelyre nem biztos, hogy rábólintanak az elbutított németek.

A helikopterek tekintetében is hasonlóan rossz a helyzet, a megrendelt 122 darab NH90TTH típusból várhatóan csak 80 darabot rendszeresítenek, míg a szárazföldi csapatok támogatását végző Tiger típusok számát 80-ról 40 darabra csökkentik.

A haditengerészet állománya sem marad ki a „jóból”, mert több, kisebb felszíni egységük is kivonásra kerül, elsősorban az idősebbek közül, de arról hallgatnak, hogy ezeket milyen hajókkal váltják fel, ha felváltják egyáltalán. A haditengerészeti helikopterek közül az összes (21 darab) Sea King forgószárnyast nyugdíjba küldik. Egyelőre a szárazföldi erőket érintő megszorításokról nem érkeztek hírek, de erős a gyanú, hogy ezt a fegyvernemet sem kerüli el a hóhér pallosa.

A briteknél is rosszabbodik a helyzet

Nemcsak a németeknél, de a briteknél is igyekeznek szétverni a katonai védelmet. A BBC által kiszivárogtatott információk szerint a következő nagy, védelmi költségcsökkentés áldozata a szigetországban is a légierő, pontosabban a közel 130 repülőképes gépből álló Tornado GR4 és GR4/A flotta. A megszorító intézkedések alapját hivatalosan az adja, hogy a brit gazdaság egyre jobban elsüllyed a gazdasági válság okozta nehézségekben. Liam Fox, brit védelmi miniszter szerint „a Védelmi Minisztérium hamarosan megkezdi azt a nagyméretű költségcsökkentési programot, melynek köszönhetően a katonai kiadásokból 10-20 százalékot spórolhatnak”.

A fokozatosságot követve, minden haderőnemet megcsonkítanak. Egyelőre konkrét adatokat nem hoztak nyilvánosságra.

A Védelmi Minisztérium nem hivatalos információi már arról szóltak, hogy a szárazföldi erőknél több páncélos alakulatot, dandárt és tüzérségi egységet is felszámolnak. A brit légierő azt fontolgatja, hogy felhagy a tenger feletti járőrbevetésekkel és kivonja azon feladatkörű repülőgépeit, mely a szigetország védelme szempontjából az egyik fontos oszlopot jelentik. A csapásmérő Tornado és Harrier vadászbombázók közül is sokat tesznek hidegre. A legendás haditengerészetüket is satuba fogják, mert a nukleáris tölteteket hordozó tengeralattjárók számát négyről háromra csökkentik, a kétéltű partraszálló hajókból is szép számmal selejteznek, valamint erős a gyanú, hogy megszüntetik a Királyi Tengerészgyalogságot.

A különböző sajtóforrások szerint a brit politikai felsőbb körökben igencsak heves viták zajlanak a kérdésről. Az illetékeseknek legelőször arról kell dönteniük, hogy a jövőben az ország milyen stratégiát választ. Vagy egy független, a saját védelmét ellátni képes haderővel rendelkező ország lesz, mely nem bocsátkozik külföldi kalandokba, vagy egy olyan állam, mely globális méretű erődemonstrációkban vesz részt és szükség esetén mindenféle konfliktusba bekapcsolódik.

Háromféle elképzelés született eddig. Az első az ún. „Védekező-Nagy-Britannia”, melynek hadereje arra törekszik, hogy mindig legyen elegendő ereje saját légterének és felségvizeinek védelmére, valamint harcot vív a belföldi „terrorizmus” ellen. Emellett fenntartja a lehetőségét az esetleges szövetségi feladatokban való részvételre, ám nem küldd nagyszámú erőt a világ különböző pontjaira és azt is kétszer meggondolják, hogy hová.

A második megoldás, a „Kompromittált-Nagy-Britannia”. Ez hozzávetőlegesen a jelenlegi hozzáállásnak felel meg. Ez gyakorlatilag a világóceán bármely pontján bevethető haditengerészet, erős csapásmérő képességekkel rendelkező légierő és jelentős létszámú, külföldre telepíthető expedíciós hadsereg, mely képes távoli helyeken is komolyabb háborúkat megvívni. Ez természetesen azzal járna, hogy a honi védelem kritikusan meggyengülne, így a vezetők egy része inkább az arany középútként is felfogható „Alkalmazható-Nagy-Britannia” koncepciót tartja helyesnek, mely papíron mindkét előbbi megoldás pozitív tulajdonságaival rendelkezik.

Az elmélet erről szól, viszont a gyakorlat és a kivitelezés már lényegesebben árnyaltabb képet mutat. Bármelyik megoldás mellett is döntenek a britek, az biztos, hogy irdatlan mennyiségű pénzre lesz szükségük az átszervezés végrehajtásához. Viszont e lényegi kérdés egyetlen szépséghibája, hogy most pontosan ennek vannak szűkében. Ennek keretében a teljes átalakításról folyó vita tovább csúcsosodik. A vihar most amiatt tombol, hogy a szükséges pénzt melyik haderőnem megskalpolásából nyerjék.

A kérdés még itt is rejt egy csavart, mert e kérdésben a légierő és a haditengerészet illetékesei komoly kakaskodásba kezdtek.

A flotta prominensei azzal kardoskodnak, hogy a globális kereskedelmi érdekek megkívánják folyamatos minőségi és mennyiségi erejüket, míg a légierő illetékesei azzal védik magukat, hogy Nagy-Britannia védelmének érdekében inkább a vasmadarakat kellene fejleszteni és fenntartani. A kérdés egyelőre még nyitott, de mindenképpen villámgyorsan kell majd dönteniük, mert az afganisztáni kiruccanásuk terhe egyre komolyabb súllyal nehezedik rájuk, mindenféle téren.

(Jetfly, Háború Művészete, HTKA, Glóbusz nyomán Szent Korona Rádió)