Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
HÍRszerkesztők és HÍRolvasók közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
14 éve | B Klári | 1 hozzászólás
Szerencsétlen dolog volna, ha a politikai-gazdasági-közéleti zűrzavar alatt nem látnánk meg az élni akarás és tudás, a nyitott, toleráns, alkotó európai szellemiség erősödő fényeit. Farkasvakságban szenved az, aki csak a homályt látja. Egy osztrák kolléga sötét képet fest országunk állapotáról.
Most olvasom egy osztrák újságíró cikkét. (Die Magyaren-Misere - Der "kranke Mann an der Donau" und der Rechtsextremismus, azaz: A magyar-nyomorúság.-- A "dunamenti beteg ember" és a szélsőjobb.) Sok észrevételével egyetértek, de alapjában véve másképp látom az országot. Ő kívülről és felülről, az osztrák Alpok derűs magasából nézi ezt a mi nyomorúságos kis országunkat. Mi benne élünk. Nem tudom, melyikünk olvasata áll közelebb a valósághoz.
Igen, húsz év sok siker és sok kudarc; az utóbbi évek már megdöbbentő kudarcsorozat. Nincs mentség. A felelőtlen politika és gazdaságpolitika, az önző párt- és magánérdekek felburjánzása súlyos válságba sodorta az országot, szétzilálta a társadalmat, emberek millióit fosztotta meg a reménytől. Tengernyi a baj, a nyomorúság. Negyven év kommunizmus után gyorsabb kibontakozást reméltünk. Nem következett be, és az elmúlt nyolc év különösen katasztrofális volt. Súlyos problémákkal küszködik az ország. Az emberek feszültek, fáradtak, sokan reményvesztettek.
|
Hankiss Elemér Fotó: Molnár Anikó |
De azért nem úgy néz ki a ország, mint mondjuk a tatárjárás idején. És az indulatok se szabadultak el olyan féktelenül, mint ahogy osztrák kollégánk feltételezi. Vannak őrültek – mindenekelőtt a politikában –, de az emberek túlnyomó többsége nem táncolja fortyogó katlanok körül a gyűlölet táncát. Fáradt, zaklatott, de tisztességesen teszi a maga dolgát, és éli a maga életét. Nincs itt a világvége. (Egyébként, zárójelben jegyzem csak meg, hogy – más szempontból ugyan – de sok európai országról lehetne manapság nagyon szomorú és lehangoló képet festeni.)
Ki tagadhatná: fönt a közéletben általános a romlás. De bármennyire is hihetetlen, mindezek ellenére folyik az ország európaizálódása, európai országgá válása.
Ne értsenek félre. Nem a mindenkori kormányok győzelmi jelentéseire, és még csak nem is azokra a dolgokra gondolok, amelyekre a politikai osztály – mentséget keresve, de nem alaptalanul – gyakran hivatkozik. Arra, például, hogy kiépült a demokrácia és a piacgazdaság intézményrendszere, tagjai lettünk az Európai Uniónak, bekapcsolódtunk a világgazdaságba, emberi s polgári jogainkat törvények védik; és így tovább.
Nem, most nem ezekről az egyébként fontos folyamatokról akarok szólni. Hanem valami egészen másról, de nem kevésbé fontosról. Valamiről, amit a politikai ricsaj, a közéleti botrányok sora, a közélet és a közerkölcsök válsága, a sok gond és baj eltakar a szemünk elől.
Ha a mai Molotov elvtársak nem a Pravdát olvasnák, hanem járnák az országot, a sok baj és nyomorúság mellett mást is látnának. Olyan emberek és közösségek sokaságával találkoznának – orvosokkal, tanárokkal, szakmunkásokkal, mérnökökkel, gazdálkodókkal, óvónőkkel, civil szervezetekkel, polgármesterekkel, vállalkozókkal –, akik tettek és tesznek valamit a falujukért, városukért, közösségükért, vagy akár, közvetve, az országért. Hihetetlen, hogy mennyien vannak. Eldugott falvakban, kis- és nagyvárosokban felelősségteljes európai polgárok élnek. Vidéket járva, vonaton, autóbuszon, asztalosműhelyben, tanári szobában, kint a mezőn több értelmes szót, higgadt elemzést hall az ember, mint időnként, hetekig, ha nem hónapokig, a parlamentben.
Igen, fönt a közéletben szinte általános a romlás. De „alul” mintha megindult volna valami pezsgés. Ilyesmi 1956 (és talán 1988-89) óta nem történt, bár ez a mostani nem politikai, hanem inkább emberi-társadalmi valami. Semmi köze sincs a bal- és jobboldali ostoba szélsőségekhez, rosszabbikakhoz és jobbikakhoz. Akik részesei, aktív szereplői, nem gyűlölködnek, hanem dolgoznak és próbálnak együtt dolgozni, egymással szót érteni.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Ángyán- Elveszítjük a vidéket a bankár-oligarchia javára
Lépések a képviselőink és munkájának tőlünk való elszigetelésére vagy mégsem?
Merre jár a vonata, akit vársz. Nézd meg az interneten!
Pártok bokszmeccsei