Kadhafi 1969-ben bevezetett rendszerét az arab nacionalizmusra épülő közvetlen, népi demokratikus jóléti államnak képzelte el. Az általa „iszlám szocializmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Kiemelt helyen szerepelt a szabadság, a jólét és az oktatás. Új iszlamista törvényeket hozott, betiltva az alkoholt és a szerencsejátékokat.

1975 és 1979 között jelent meg három kötetben az eszméit összefoglaló A zöld könyv. (Magyarul: Muammar al-Kaddáfi: A Zöld könyv, a Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamáhirijja Népi Irodája kiadásában)

Kadhafi támogatta a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (PFSZ) és jó volt a politikai-gazdasági viszonya a Szovjetunióval és a Kelet-európai országokkal, köztük hazánkkal is. Sok magyar dolgozott a 80-as években Líbiában. Kadhafi országa lett az első, a keleti blokkon kívüli ország, amely MiG-25-ös szuperszonikus repülőgépeket kapott.

Az 1990-es évek közepétől Kadhafi közel-keleti kapcsolatépítésbe kezdett, mára az arab világ politikailag mérsékeltebb vezetői között tartják számon. A palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban egy kétnemzetiségű állam mellett állt ki („Izratina”).

Egyben Kadhafi népszerű afrikai vezetőnek is számít, a kontinens egyik legrégebben hatalmon lévő személyiségeként nagy megbecsülésnek örvend az afrikai országok körében, mint „régi és bölcs, törekvő vezető”. Jó kapcsolatot ápol Nelson Mandelával és más jelentős személyiségekkel, több pán-afrikai szervezet vezető személyiségének számít (például Afrikai Unió, a korábbi Afrikai Egységszervezet). Sok afrikai a szubszaharai térség államainak nyújtott nagyösszegű támogatása, humanitárius tevékenysége révén ismeri.

Kadhafi szerette a népét. Óriási, évtizedekig tartó beruházással ivóvizet biztosított a déli Szaharából a Földközi-tenger mentén sűrűsödő 6 millió líbiainak. Ebben a projektben mi magyarok is szép számmal részt vettünk. Eltörölte az analfabetizmust, ingyenes orvosi ellátást biztosított (itt is voltak magyarok), támogatta a fiatalok taníttatását, autót tervezett és olajat biztosított a népnek, elítélte az iraki háborút és segítette a többi afrikai országot.
Igazi nemzeti érzelmű uralkodó volt.

Egy-két, a külföldi sajtó által felfújt kisebb ügyei voltak, különösen a 40 éves kormányzása második szakaszában, melyet meglovagolt a nemzetközi média és a külföldi közvéleményt élesen szembeállította Kadhafival és a líbiai rendszerrel. A nemzetéért való kiállása, saját nemzetének és kontinensének gyarapítása nem szimpatikus ma sem a világ hatalmai szemében.