Az idei év egy ikon megrogyásával indult. A Pesti Est-csoport majdnem két évtizeden át a magyar vállalkozószellem egyik legjobb példája volt. Fiatal tulajdonosai egy eredeti ötletet valósítottak meg, majd építettek ki milliárdos birodalommá. 2006 végére azonban a végtelennek tűnő pénzforrás elapadt, és a céget csak – a Sziget Szervező Iroda vezetője, Gerendai Károly közreműködésével – az Econet.hu köré épült csoport tudta megmenteni. Erről a cégről az év végén még hallottunk, egy másik kitűnő márka megvásárlása révén.

Februárban azon keseregtünk, hogy a Magyar Rádió reformlelkű elnöke megszűnésre ítélte a Szabó családot. Eközben az RTL és a TV2 amiatt háborúzott egymással, hogy nem tudták eldönteni, melyikük szerez több bevételt magának. A TV2 rendszere ugyanis több jövedelmet hozott, pedig az RTL műsorát nézték többen. Szóba került sok minden, a hirdetők átverésétől kezdve az ügynökségek megkenéséig.

Mindez alig csillapodott le, amikor a Marketing&Média egyik cikkében azt írta: nem fizet az autóreklámokról híressé vált Il Ferro. A történetet az egész magyar sajtó felkapta, a cég működése pedig a bíróságon ért véget, noha a póruljárt autósok még azóta sem jutottak pénzükhöz.

Márciusban újabb tüntetések voltak Budapest utcáin, ez médiaszempontból azért volt érdekes, mert a rendőrség bizonyíték gyanánt lefoglalta több tévétársaság felvételeit. Később azonban több rendőr – néhány erre szakosodott ügyvéd hathatós segítéségével – beperelte a tévéket, mondván, hogy nem adták beleegyezésüket ahhoz, hogy arcukról felvétel készüljön.

Ugyanebben a hónapban indult a fővárosi Lánchíd Rádió. A vállaltan jobboldali műsort készítő társaság élére egy pécsi médiavállalkozó, Belénessy Csaba került. Az év végén még róla is hallottunk, mert az élet – és a parlamenti pártok háttéralkuja – a Magyar Távirati Iroda alelnöki székébe repítette.

Áprilisban a Nemzetbiztonsági Hivatal vegzálta a Magyar Nemzet újságíróit, akik Szilvásy György kancelláriaminiszter építkezéséről érdeklődtek. A köztársaság kormánya pedig új kezekbe adta a kommunikációs feladatokat: a reklámszakembereknek az lett az elsődleges feladatuk, hogyfényezzék a kabinetet. Az MTV nyereséges lett, és felröppent, hogy megválnának a Nap TV-től. Nem tették.

Májusban Orbán Viktor tévét indított a maga szerény módján, az MTA pedig tudományos tévécsatornára vágyott. Mindeközben az ORTT egyik tagja arról beszélt, hogy jövőre megszűnik a szervezet – a bejelentés után lapunk újságíróját sok médiapotentát zargatta, de végül kiderült, hogy a szervezet már tényleg nem fog úgy működni, mint fénykorában.

Júniusban Nobilis Kristóf megvette a Napi Gazdaságot, miközben a szakértők azt rebesgették, hogy melyik magyar bankár melyik médiumotszerezte meg. Később meg úgy tűnt, mintha az OTP leköszönő alvezére tette volna nemcsak az Indexre, de az InfoRádióra is a kezét.

Kicsivel később pedig az olajügyekben otthonosan mozgó újságíró, Kármán Irén megverése miatt aggódott a szakma. Azóta sem tudni, hogy mi történt: a rendőrség kétségbe vonta, hogy a nőt ott és akkor verték meg.

Júliusban éhségsztrájkba torkollott a közrádió karcsúsítása, és másoknak is kiderült, hogy igazat írtunk: megcsonkították az Országos Rádió és Televízió Testületet. Később tovább csonkították.

Szeptember elején Havas Henrik élő adásban kritizálta kenyéradó gazdáit, ezért kirúgták a TV2-től, a Hankook-szerződés pedig nyilvánossá vált – elméletben. Sváby András pedig – sokak örömére – elhagyta nemcsak a TV2-t, hanem az Interaktívot is, miután egy balul sikerült Orbán-interjú után végleg nehéz helyzetbe került. Egy radikális honlap pedig közölte egy újságíró fotóját, nevét és telefonszámát, mondván, hogy az MTI-nek dolgozó zsurnaliszta „áruló”. Később kiderült, hogy a vád alaptalan, de akkor már késő volt.

Október elején egy napra hazánk a divatos világ részének érezhette magát: elindult a Music Television magyar adása. A MÁV-nál pedig kirúgták a sajtóosztály dolgozóit, és helyükre politikai múlttal rendelkezőket ültettek. A Klubrádió vezérigazgatója pedig besokallt, és lemondott.

November elején Borókai Gábor azt mondta, hogy pénzt kínáltak a hallgatásáért, de ő ellenállt. Néhány nappal később a Csiszár Jenő nevével fémjelzett Radio Q magától elhallgatott. Állítólag rossz minőségben sugározta az adó jelét az Antenna Hungária.

Orbán Viktor tévéje újra jelentkezett, a pártelnök ekkor a magyar Jack Bauerként szerepelt. Csányi Sándor neve pedig újra felmerült miniszterelnök-aspiránsként, de igazán nagy üzletnek egy reklámcége eladása tűnt: állítólag húszmilliárdot kapott egy osztrák cégtől.

A hónap végén pedig a korábban a Pesti Est-csoport megmentésén dolgozó Sziget Irodát vásárolták fel: a vevő ezúttal maga az Estmédia lett, de ezúttal is az Econet.hu pénzéből. És még egy hír Csányiről: az OTP-t 200 millió forintra büntette a Gazdasági Versenyhivatal a félrevezető hitelkártyareklámok miatt. Mivel a cég nem változtatott, a GVH decemberben újabb rekordot döntött a kirótt bírság tekintetében.

Az év végi hajtásban pedig két dologra lettünk figyelmesek: az Országgyűlés egyrészt újra adott néhány jogot az ORTT-nek, miközben tovább halogatta a digitális tévézés indulását. A hónap végén a GVH ugyanis a TV2 és az RTL Klub ügyeiről faggatta a reklámügynökségeket, a rendőrség pedig békejobbot nyújtott a sajtónak. Miután novemberben két újságírót is előállítottak munkájuk miatt, decemberben közös kódex kidolgozására hívták a sajtó képviselőit. Talán jövőre kevesebb újságírót vernek meg. Ezt az elképzelést– legalábbis fenyegetésként – ugyanis a Magyar Önvédelmi Mozgalom magáévá tette. Közleményükben ugyanis az „állami pénzen élősködő” hivatalnokok és újságírók elleni „igazságosztásra” hívtak fel. Reméljük, jövőre nem lesz se verés, se korrupció.