Már az előző ciklusban is tanácsadói szerződéssel foglalkoztatta a városháza Mesterházyt, de ő a feladatok szaporodásával is ódzkodott attól, hogy szerves része legyen a hivatali gépezetnek. Nem is nagyon illett bele a képbe, ahogy színes ingekben, időnként rövidnadrágban feltűnt a folyosókon (azóta konszolidáltabb viseletre váltott, és egyre gyakrabban hord öltönyt). Kívülállására jellemző volt az is, hogy a tárgyalásait nem a Városházán, hanem a környékbeli kávézókban bonyolította le. "Beült reggel kilenckor a Gerlóczy Kávézóba, és ott volt délután háromig" - jegyezte meg egy fővárosi SZDSZ-es politikus. "Igaz, nem vagyok hivatalnok, inkább szeretek kávéházban egyeztetni" - reagált erre Mesterházy.

Egészen a ciklus végéig nem is keltett feltűnést a tevékenysége. 2005 decemberében azonban előbb a MIÉP-frakció, majd egy hónappal később a Fidesz-frakció akkori vezetője, Kupper András tette fel a kérdést a főpolgármesternek, hogy "ki az a Mesterházy Ernő, akivel hivatalában szűk körben tárgyalni szokott, illetve miért jár el ő a közműcégeknél?". A hivatalos tájékoztatás erre az volt, hogy Ikvai-Szabó Imre stábjának tagja tanácsadóként, díjazást pedig nem vesz fel. Nemcsak a jobboldalnak telt azonban évekbe, hogy észrevegye, új támasza van Demszky Gábornak, hanem sok SZDSZ-es is csak 2006-ban ismerkedett meg Mesterházy nevével. Egy neve elhallgatását kérő kerületi képviselő például úgy fogalmazott, hogy a főpolgármesteri tanácsadó "két évvel ezelőtt ment ki a napra, akkor vált egyértelművé, hogy fajsúlyos figura".

A vállalkozóból lett tanácsadó ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni politikával. 2006 tavaszán például ő tárgyalt a szocialistákkal arról, hogy támogassák Demszky indulását, és ne állítsanak vele szemben jelöltet. Az igazán komoly politikai feladat azonban nem is a kampányban, hanem a választási győzelem után várta, amikor ő képviselte Demszky Gábort a koalíciós tárgyalásokon.

"Ernő hozta a tutit"

A háromtagú küldöttségnek rajta kívül két kipróbált SZDSZ-es politikus, Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes és Lakos Imre akkori budapesti elnök volt a tagja, a tárgyalóasztal túloldalán ülők számára mégis hamar kiderült, hogy Mesterházy az, akivel legkomolyabban kell számolniuk. "Nyilván betartotta az etikett szabályait, de ő volt a meghatározó" - emlékezett vissza Danielisz Béla, aki Steiner Pállal és Molnár Gyulával együtt a szocialistákat képviselte. Danielisznek úgy tűnt, hogy a szereposztás a következőképp nézett ki: "Ikvai volt a megmondóember, Lakos a kompromisszumkereső, Ernő pedig hozta a tutit." Utóbbiról ugyanis tudták a szocialisták, hogy ő az, aki Demszkyt képviseli, vagyis ő határozza meg a tárgyalási alapot.

"Élvezet vele tárgyalni, rendkívül racionális a gondolkodásmódja" - mondta Mesterházyról Steiner, bár hozzátette, neki úgy tűnt, hogy a közjogi ismeretei hiányosak, az önkormányzati jogszabályalkotás körülményeiről például keveset tud. Danielisz is pozitív benyomásokat szerzett a tárgyalások során: "Korrekt és megbízható partner volt. Amit mondott, az úgy volt a következő alkalommal is." Nem mindenki volt ugyanakkor ennyire elégedett. Egy a tárgyalások menetét ismerő, névtelenséget kérő szocialista forrásunk szerint Molnár Gyula zokon vette, hogy Demszky csak egy tanácsadót küld maga helyett tárgyalni, és ezért néhány fordulót ő is kihagyott. (Molnárt kerestük, de nem kívánt válaszolni kérdéseinkre.) Demszkyt nem hatotta meg a duzzogás, Mesterházy pedig közben az Ikvai-Szabó irodájában folytatott hivatalos tárgyalások mellett tartott informális egyeztetéseket is. Steiner ezt megerősítette, megjegyezve, "modortalanság lett volna visszautasítani a főpolgármester tanácsadójának kérését, így többször kávéztunk együtt, és értékeltük a folyamatokat".

Mesterházy megküzdött Somlyódy pozicióiért

A tárgyalásokon az egyik vitás pontban furcsa helyzet alakult ki: az SZDSZ kezdett el kardoskodni egy MSZP-s politikus kinevezése mellett. A szocialisták ugyanis azt akarták, hogy a 2005-ben létrehozott kiemelt fejlesztések bizottsága élére új ember kerüljön Somlyódy Csaba helyett. Az ő elképzelésük az volt, hogy Somlyódy elégedjen meg a gazdasági bizottság elnöki székével, a kiemelt fejlesztésekért viszont feleljen más. Ez megbukott az SZDSZ ellenállásán, és Danielisz szerint ebben Mesterházy játszotta a főszerepet: "Kétségtelen, hogy Somlyódy a két bizottsági posztot az ő határozott fellépésének köszönheti."

Közös érdeklődés

Ahogy arról már korábban szó volt, Somlyódy és Mesterházy már régóta, közel tíz éve ismeri egymást. Somlyódy a párt fővárosi szervezetének gazdasági alelnökeként gyakorlatilag pénztárnoki szerepet töltött be, és a közgyűlésben is a nagy értékű fejlesztésekkel foglalkozott. Ha pénzügyekről, beruházásokról volt szó, és valaki az MSZP-vel akart tárgyalni ezekről, akkor őt mindenképp érdemes volt felkeresnie. A szocialista politikus az [origo]-nak azt mondta, mindig is érdekelte a keleti kultúra, Mesterházy pedig sokszor járt Ázsiában, így már az első pillanattól volt közös témájuk.

Mesterházyval már az előző ciklusban jól együtt tudott működni, Somlyódy szerint ketten bábáskodtak a kiemelt fejlesztések bizottság létrehozása körül is. Ez a testület foglalkozik olyan nagyobb beruházásokkal - például a Városháza-projekt vagy a közraktárak -, amelyekre nincs pénze a fővárosnak, és ezért magántőke bevonása szükséges. A bizottság létrehozásával együtt kialakítottak egy speciális eljárási rendet is, ami Somlyódy szerint azt jelentette, hogy a befektetőkkel neki kellett tárgyalnia sok fordulón keresztül. "Mivel ez egy bizalmi kérdés is, nem lehet csak úgy cserélgetni az embereket. Ezért nem lehetett ide mást ültetni" - indokolta Somlyódy, miért lett olyan sarkalatos kérdés a koalíciós tárgyalásokon, hogy ő mindenképpen a helyén maradhasson.

Ügyel a függetlenségére

Utcabútor-tender

Az előző ciklus egyik nagy vihart kavaró fővárosi ügye az utcabútor-tender volt, amelynek lényege, hogy Budapesten az utcakép érdekében egységesíteni akarták a hirdetőoszlopokat, padokat, egyéb tárgyakat, és mindezt hirdetőcégeken keresztül fedezték volna, amelyeknek cserébe 25 évre felajánlották a hirdetések után járó hasznot. Az ötletgazda Somlyódy Csaba szerint ez azért jó megoldás, mert így vissza lehet szorítani az illegális köztéri reklámokat, Atkári Jánosnak azonban égnek állt a haja az elképzeléstől, mert másokkal együtt úgy gondolta, hogy barter-ügyletekbe nem bonyolódhat a főváros. Somlyódy úgy emlékszik, hogy Mesterházyval közösen beszélték meg, hogy Tóthfalusi György fogja vinni az ügyet, mert ha a szocialista politikus állt volna elő vele, akkor szerinte támadások érték volna már csak a személye miatt is. Mesterházy ugyanakkor azt mondta, hogy nem volt közvetlen szerepe Tóthfalusi kiválasztásában, és az ügyintézésben is csak félig-meddig vett részt. "Ha elakadtak valamivel, akkor beszéltek velem mint Demszky Gábor egyik tanácsadójával" - jegyezte meg. Az elképzelés egyelőre halódik, mert ugyan a szerződéseket megkötötték, de Somlyódy szerint a keretszabályok nem készültek el.

Mesterházy sikerként könyvelhette el a koalíciós tárgyalásokat, a legfontosabb vitákban sikerült meggyőznie a másik oldalt. (Még a szocialista Danielisz Béla is úgy értékelte, kétharmad-egyharmad lett az eredmény az SZDSZ javára.) A következő látványosabb politikai akciójának azonban már nem lett annyira egyértelmű a megítélése. 2007 tavaszán a liberális párt tisztújítási folyamatának része volt a budapesti elnökválasztás, és a posztot betöltő Lakos Imre hívei arra számítottak, hogy az újraválasztást nem fenyegeti veszély, miután nem jelentkezett kihívó. Demszky környezetében azonban másképp gondolták, és elkezdték kutatni olyan politikus után, aki vállalná a megmérettetést.

A budapesti elnök támogatói szerint a főpolgármesternek és szövetségeseinek az volt a gondjuk Lakossal, hogy túl önjárónak tartották. Mesterházy viszont azt mondta, csak az volt a baj, hogy szerintük túlvállalta magát. "Jó politikusnak tartom Lakos Imrét, de egyetértek azokkal, akik azt gondolták, hogy a budapesti elnöki poszt teljes embert kíván, ő pedig országgyűlési képviselő, alpolgármester Újbudán és bizottsági elnök a közgyűlésben" - fogalmazott a tanácsadó, aki azonban hiába keresett meg több fővárosi politikust is, senki nem vállalta, hogy elinduljon Lakossal szemben.

Elmérgesedett viszonyok

Végül a XIII. kerületi szervezet elnöke, Szabadai Viktor bejelentette, hogy elindul, de állítja, döntése előtt nem beszélt se Mesterházyval, se a főpolgármester más bizalmasával. A május elején tartott választmányi gyűlésen csak másodszorra tudtak eredményt hirdetni, az első szavazáson ugyanis mindkét jelölt ugyanannyi voksot kapott. Háttérbeszélgetéseken több SZDSZ-es politikus is kész tényként kezelte, hogy sok választmányi tagot pozíciók ígérgetésével győztek meg arról, hogy Lakos helyett Szabadait támogassák. Az elmérgesedett viszonyokra jellemző volt, hogy a választás után néhányan még azzal is megvádolták párttársaikat, pénzt fogadtak el, de erre bizonyítékkal senki nem tudott szolgálni.

Az állítólag beígért pozíciók a fővárosi közműcégek igazgatósági (it) és felügyelőbizottsági (fb) tagságait jelentették, amelyekről az elnökválasztással nagyjából egy időben, tavaly tavasszal született döntés az önkormányzatban. (Az 53 céges igazgatósági és felügyelőbizottsági helyen nagyobb részén - számításaink szerint 34 esetben - csere történt, tehát új ember került pozícióba. Igaz, az új tagok közöttük olyanok is vannak, akikről tudható, hogy nem Szabadait támogatták.) Az [origo] néhány kivétellel beszélt mindegyik kerületi pártszervezet vezetőjével, és ők mindannyian állították, hogy nem tapasztaltak nyomásgyakorlást, és nem hívta őket sem Mesterházy, sem más a főpolgármester környezetéből semmiféle ajánlattal.

Bár a vitatott SZDSZ-es budapesti elnökválasztás tavaly májusban zajlott le, a tüskék sokakban megmaradtak. Október elején Kóka János pártelnök kerületi vezetőkkel egyeztetett, és ezen - több résztvevő egybehangzó beszámolója alapján - szóba került Mesterházy Ernő tevékenysége is. "Vérmérsékletüktől függően jelezték néhányan, zavarja őket, hogy Demszky Gábor tanácsadója beleszól szervezési ügyekbe, és felhívogat kerületi embereket" - fogalmazott az ülés egyik, névtelenséget kérő résztvevője. Akadtak azonban néhányan, akik Mesterházy védelmére keltek, például Szabadai Viktor, aki az [origo]-nak azt mondta, a megbeszélés egyébként sem a főpolgármesteri tanácsadóról szólt elsősorban, hanem a fővárosi szervezési ügyekről. Az októberi értekezleten megegyeztek abban, hogy összehoznak egy olyan megbeszélést, amelyen jelen lesz a kerületi elnökök mellett Kóka János és Demszky Gábor is, erre azonban még nem került sor.

Új szelek fújnak az SZDSZ-frakcióban is - előtérben John Emese frakcióvezető

Több SZDSZ-es politikust az zavar, hogy Mesterházy úgy vesz részt aktív szereplőként politikai játszmákban, hogy nincs semmilyen választott tisztsége, így nem számon kérhető, ráadásul még a pártnak sem tagja. Erre ő azt mondja, hogy soha nem magát képviseli, hanem Demszky Gábor nevében jár el. "Tanácsokért nem lehet valaki felelősségre vonni, márpedig nálam nincs végrehajtó hatalom" - jegyezte meg, az SZDSZ-tagságra vonatkozó felvetésekre pedig így reagált: "A párt holdudvarához tartozom, de eddig nem éreztem, hogy ezt a kapcsolatot formalizálnom kellene. Az SZDSZ céljaival viszont egyetértek, és a frakciónak is voltak és vannak olyan tagjai, akik nem párttagok."

Értékes helyek

A sokat emlegetett it- és fb-tagok, valamint fővárosi közműcég-vezetők kiválasztásában Mesterházy is szerepet játszott. Hivatalosan ez nagyrészt a két illetékes főpolgármester-helyetteshez, Ikvai-Szabó Imréhez és Hagyó Miklóshoz tartozott, majd a közgyűlés gazdasági bizottsága hagyta jóvá, míg az fb-tagokra a frakciók tettek javaslatot. Mesterházy állítja, hogy ő csak egyike volt annak a húsz-harminc fős körnek, akiknek kikérték a véleményét. Ezt több SZDSZ-es forrásunk is kétli, Somlyódy Csaba szerint pedig a cégvezetők jelölésénél "az egyeztetések folyamán kulcsfigura volt Mesterházy".

Az egyik legértékesebb helyet, a BKV igazgatótanácsának elnöki posztját az a Tóthfalusi György kapta, aki Mesterházy közvetítésével jutott fel 2002-ben az SZDSZ választási listájára, és akivel együtt szerepelt korábban több cégben is. Mesterházy szerint nem volt szükség az ő befolyására ahhoz, hogy Tóthfalusi bekerüljön a BKV-hoz, de megjegyezte: "Egyetértettem vele, hogy ő legyen a BKV igazgatótanácsának elnöke." Vannak más Mesterházyhoz köthető nevek, például a Főtáv igazgatótanácsában helyet foglaló Rákosi Ferenc, aki Szilvásy György titokminiszternek a közvetlen munkatársa. "Jól ismerem, dolgoztam vele együtt. Valószínűleg én javasoltam, de ne felejtsük el, hogy egy embert többen is ajánlottak" - mondta Rákosival kapcsolatban a tanácsadó.