Szakmailag többnyire súlytalan, a miniszterelnök politikai túlélése reményében előrántott káderekkel bővült Gyurcsány Ferenc - a koalíciós kormánynál is népesebb - egypárti kabinetje.

Mintha nem is a kispadról, hanem a megyei bajnokságok játékosaiból összeválogatott csapattal futna ki a pályára a kormányzati ciklus második félidejére Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök - aki őszödi vallomása szerint a 2006-os választások előtt egyszer már majdnem "beledöglött", hogy másfél-két évig úgy kellett tennie, mintha kormányozott volna - hétfőn bejelentett kormányátalakítási tervei alapján úgy tűnik, valami hasonlóra készül. A távozó szabaddemokrata miniszterek és államtitkárok helyére olyan másodvonalbeli kádereket, illetve civileket hívott meg, akik előtt a ciklus hátralévő részében lényegében semmilyen kifutási lehetőség nincs, reformokban pedig jobb, ha eleve nem gondolkodnak. Igaz, ilyen vagy bármi más szakmai ambíciójuk eddig nem is vált ismertté. Az ügyvezetői feladatok ellátására kárhoztatott miniszterek legjellemzőbb közös vonása, hogy bármikor mindenfajta politikai kockázat nélkül félreállíthatók; például ha a felek hirtelen támadt felindulásból újra életet lehelnének az április 30-ával hivatalosan is felbontott koalícióba. Vélhetően Gyurcsány nem is válogathatott a nagy nevek között az előrehozott választások baljós árnyékában.

Miniszterelnök még aligha mutatta be olyan rezignáltan kormánya új tagjait, mint tette azt Gyurcsány a hétfő déli sajtótájékoztatóján. Ezt még az a kommunikációs csomagolás sem tudta leplezni, hogy a kormányátalakítás valójában egy rég várt új világ kezdete, s ezt hivatott kifejezni a kabinet kötelező személycseréken túlmutató strukturális átalakítása. A megújulás jegyében a három távozó helyére mindjárt hat új minisztert hívott meg Gyurcsány az egypárti kabinetbe. Az uniós pénzek fölött diszponáló Bajnai Gordonra pedig új szerep vár: első lesz az egyenlők között, amennyiben a vezetésével létrehozandó csúcstárca, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium minden perspektivikus ügyet magához von. A mai Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gyakorlatias feladataival a régi-új közlekedési, hírközlési és energiaügyi tárca bajlódhat majd - immáron Szabó Pál vezetésével. A terhes örökségben ott van például a MÁV megoldatlan finanszírozása, a befuccsolt elektronikus útdíjfizetési rendszer és legfőképp az áram- és gázpiac liberalizálása. Kérdés, mennyire alkalmas a problémák megoldásával kapcsolatos - nem utolsósorban politikai támogatást is igénylő - döntések meghozatalára például az a Szabó Pál, aki a Magyar Posta Zrt. élén éppen hogy nem az ágazat liberalizálójának, mint inkább az erre irányuló uniós szándék halogatójának számított.

A településfejlesztési feladatoktól megszabadított önkormányzati minisztérium új vezetője, a független országgyűlési képviselő Gyenesei István régi motoros a témában. Miniszteri bársonyszékkel való megkínálása azonban sokkal inkább a kisebbségi kormányzással függhet össze, semmint a rá váró feladatokkal. Gyenesei révén egy biztos szavazata már van Gyurcsánynak a szocialista frakción kívülről is. Gyeneseit az MSZP-hez afféle kint is vagyok, bent is vagyok kapcsolat fűzi: tucatnyi éven át az MSZMP és a KISZ apparátusában dolgozott, megyei tanácselnökből közgyűlési elnökké lett, a 2002-es választásokon a Centrum Párt színeiben próbálkozott harmadikutas politikával. Lamperth Mónika belügyminisztersége idején, 2005-ben azonban már tanácsadói munkát is vállalt a szocialista politikus mellett, akivel egyébként - irodaszomszédként - már Kaposvárott is szakmai kapcsolatban állt (HVG, 2006. április 14.).

Az eddigi kormányátalakításokat átvészelő Lamperth viszont ezúttal a rövidebbet húzta, a szociális miniszterséget pártfunkcionáriusi posztra kénytelen cserélni: a pártelnöki kabinet vezetőjeként a szervezetépítésért fog felelni. Utóda a miniszteri székben a pártelnök BAZ megyei hátországának biztosítékát jelentő - a miskolci MSZMP-vezérkarból az MSZP-be 1989-ben átzsilipelő - Szűcs Erika. Ő egyébként miniszterként nem csupán politikai múltja okán kerülhet majd a támadások tüzébe: a hírhedt olajcég, az Energol beszállítójaként emlegetett ETL Rt. felügyelőbizottsági tagja volt, és az általa 1996 és 1999 között irányított Rákóczi Regionális Fejlesztési Bank vezérigazgatójaként is meglehetősen zűrös ügyekkel hozták összefüggésbe (HVG, 2001. július 28.). Ha a támadások mégis elmaradnak, az alighanem annak lesz betudható: esélye sincs, hogy miniszterként például levezényelje a szociálpolitikai rendszer átalakítását.

A Pest megyei szocialisták becsatornázásában a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium új első embere siethet Gyurcsány segítségére. A miniszterelnök a zöld tárcánál javasolt személycserével, Szabó Imre meghívásával is jelzi: új hangsúlyokkal kívánja régi programját megvalósítani a kormány. A jelöléssel ugyanis elhárul az a veszély, hogy a zöld miniszter netán önálló programmal jelentkezik. Elődje, Fodor Gábor igyekezett eredményeivel alátámasztani pártelnöki ambícióit, Szabó viszont várhatóan katonásan teljesíti majd a miniszterelnök elvárásait. Nem kell visszafognia magát, eddig sem önálló környezetügyi kezdeményezéseiről volt ismert. A parlamenti munkában 1998 óta részt vevő, listán bejutott képviselő összesen 12 ügyben kért szót, utoljára hat éve. Környezeti témában tíz évvel ezelőtt volt - önmagához képest - aktív.

A zöld miniszteri jelölés is hű kifejezője a Gyurcsány által hétfőn meghirdetett új irányvonalnak. Az még csak-csak érthető, hogy a koalíciós szakítás után a "fejlesztéseknek" új tárcát kreáló kormányfő a globális problémákról - amelyek többsége környezetvédelmi gyökerű - említést sem tett. Az viszont már jelzésértékű, hogy Szabó bemutatásakor - "volt megyei közgyűlési elnök" - még azt a környezetügyhöz lazán kötődő egyetlen tényt sem említette meg, hogy a jelölt 1987-től kezdve megszakítás nélkül 16 éven át a Magyar Természetbarát Szövetség megválasztott főtitkára volt, jelenleg pedig az elnöke. A lényeg ugyanis nyilvánvalóan nem ez, hanem a - labdarúgó- edzői és testnevelő tanári diplomával rendelkező - Szabótól elvárt lojalitás.

Hálásabb szerephez juthat az új leosztásban a Magyar Rektori Konferencia tandíjhívő elnöke, Molnár Károly. A Budapesti Műszaki Egyetem rektorát a tudomány- és kutatás-fejlesztési politikát irányító miniszterséggel kínálta meg Gyurcsány, aki az új területet a kitörési pontok egyikeként aposztrofálta. Számszerűen tény, hogy a magyarországi K+F ráfordítások a hazai össztermék (GDP) alig 1 százalékára rúgnak, szemben a 2 százalékhoz közelítő uniós átlaggal, ráadásul ennek többségét az állami szektor adja. Molnártól azonban alighanem illúzió lenne azt várni, hogy rábeszélésére az üzleti szektor megnyissa a bukszát, és többet költsön innovációs célokra egy olyan környezetben, ahol a másik fél hosszú ideje csak ígérgeti a piaci klíma javítását. Az új miniszter tényleges súlya így leginkább akkor és abban mutatkozhat majd meg, ha kiderül, mennyi elosztható pénz jut e területre.

Keveseknek vagy tán senkinek nem volt vonzó az egészségügyi tárca miniszteri bársonyszéke, hiszen maga a koalíciós válság is ezen a területen robbant ki. Világossá vált, hogy az egészségügyi reform diktátumokkal nem folytatható, a törvénymódosításokhoz pedig új partnert kell keresni, hiszen az SZDSZ nem fogja támogatni a tisztán állami tulajdonú egészségbiztosítási pénztárak létrehozását. A jelenlegi helyzetben Székely Tamásra, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatójára vár a kedélyek lehiggasztása. A miniszterelnök megbízottjaként április utolsó két hetében neki legalább már sikerült szót értenie az orvosszakmai képviseletekkel. Nagy reformlépések persze Székelytől sem várhatók, az alapellátási gondok rövid és hosszabb távra szóló orvoslásával azonban ő még akár jó pontokat is szerezhet a szocialista frakción kívülről is, így rá talán majd a soron következő kormányátalakítás után sem vár a történelmi süllyesztő.

Forrás: HVG