Timur Alijev, Csecsenföld elnökének tanácsadója. Az egyik legelismertebb, csecsen témával foglalkozó újságíró, jogvédő. Számos publikációja jelenik meg külföldön és belföldön egyaránt, írásait számos díjjal jutalmazták. Tevékenységével hozzájárul a csecsenföldi helyzet objektív megítéléséhez. A pontos és hiteles információt helyezi a központba internetes blogjában is.

Ön újságíró, jogvédő munkát végez, indult a parlamenti választásokon, Csecsenföld elnökének tanácsadója – hogyan határozná meg saját tevékenységét?

Mindezzel én különböző időben foglalkoztam, ezek a tevékenységek nem keresztezik egymást. Ez részben a körülményekből, részben ezirányú elképzeléseimből fakad.

Az állami hivatal és a társadalmi tevékenység – túlzottan különböznek egymástól. Még az olyan közelinek vélt foglalkozások, mint az újságírás és a jogvédelem is nagyban különböznek.

Nem lenne korrekt egyszerre több dologgal foglalkozni. Majdnem kétszínűség, ha valaki egyidejűleg állami alkalmazott és magát függetlennek tartó újságíró.

De, ahogy tartja a mondás: mindent a maga idejében. Mindig azt hittem – új tevékenységet kezdve – hogy ott a „helyemen leszek”. És nem azért, mert értenék ahhoz. Inkább amatőr maradtam. Nem voltam újságíró, de írtam cikkeket. Nem voltam jogvédő, de mindig is fontosnak tartottam az emberi jogokat.

Ezért nem is szeretem önmagamat újságírónak vagy jogvédőnek nevezni. Noha időnként használom ezeket a meghatározásokat, azok inkább csak címkék. Gyakran az egyszerűség kedvéért fogadom el ezeket a meghatározásokat, hiszen nem lehet mindenkinek elmagyarázni, hogy „nem vagyok újságíró, de …”

Mennyiben lehet ma Csecsenföldön sajtószabadságról beszélni?

Hogy egy példát mondjak: olvasni lehetett, hogy a sajtóügyi hivatal emberei ki akarták lakoltatni a Csecsen társadalom című lapot, melynek éppen Ön a főszerkesztője.

Mindez pedig rögtön azután történt, hogy Ramzan Kadirov csecsen elnök kritizálta az Ön, a parlamenti választásokon megjelent szavazók adatait kétségbe vonó szavait. (hivatalos adatok szerint majdnem a teljes lakosság szavazott). Sőt, hasonlóan jártak el az Ön felesége által vezetett lappal is. Ezek egyedi ügyek vagy mindennapos esetek?

Ez azért sem lehet mindennapos, mert a köztársaságban gyakorlatilag nincsen nem állami újság, akikkel szemben ilyen követeléseket lehessen megfogalmazni.A lapok többségét az állam alapította és finanszírozza.

Mint ahogy a lapok számára épült Sajtó háza is alig egy éve készült el (itt székelnek a szerkesztőségek).

Az esetem sem ilyen egyszerű: az elnök kritikája – mely a helyi TV-ben hangzott el – egybeesett a hivatal új vezetőjének kinevezésével, és valóban eljöttek hozzám és feleségemhez. Egy idő után azonban visszavonták követelésüket, ám mi akkor is elköltöztünk a Sajtó házából. De ennek már anyagi okai voltak.

Ön az ellenzéki Jobboldali Erők Szövetségének színeiben indult a parlamenti választásokon, hamarosan pedig a csecsen elnök adminisztrációjában kezdett el dolgozni.Ott kellett emiatt hagyni a pártot és miért fogadta el a posztot? Mik a céljai?

Nem hagytam ott a pártot. Nem is volt erről szó kinevezésemkor.

Jelenlegi főnökömet az én képességeim érdekelték, és hogy ebből fakadóan miben tudok segédkezni. Röviden azért lettem Ramzan Kadirov csapatának a tagja, mert magaménak vallom véleményét, meggyőződtem szándéka őszinteségében és tisztességében. A vele eddig eltöltött félév pedig csak megerősített ebben.

Ezen kívül meggyőződtem, hogy számos írás, mely Kadirovot, mint az ellenfeleit börtönökben kínzó véres diktátort ábrázolják, emocionálisak, de hamisak.

Még korábban mondta nekem: „Ha vannak javaslataid, mely a társadalom hasznára válna, szólj nekem. Nekem sokkal több lehetőségem van megoldásukra, mint neked. Hiszen egyetlen hívással el tudom azt intézni, ami neked hónapokig is eltarthat.”

Az Ön által vezetett Társadalmi fejlődés intézete alapította a Háború-díjat, melyet annak a politikusnak vagy társadalmi személynek ítélnek oda, aki „érdemeket” szerzett a csecsen háború kirobbantásában. Lapja pedig Fekete toll díjat hozott létre, a leginkább csecsen-ellenes sajtóorgánumnak.Kik lettek a díjazottak és hogyan fogadták azt?

Ez utóbbihoz már nem volt közöm, mivel a döntéskor már nem én vezettem a lapot, sőt a zsűriben a lap nem is képviselte magát. De tudom, hogy első helyen Konsztantyin Krilov, az APN hírügynökség internetes oldalának szerkesztője végzett. Sem tőle, sem a további helyezettektől nem érkezett visszajelzés. Lehet, hogy nem is tud „győzelméről”, maga az akció nem volt közismert. Feltételezésem szerint az antidíj kényessége és a téma fájdalmas aktualitása országszerte közrejátszhatott ebben.

A Háború díj pedig régebbi, azt orosz részről Borisz Jelcin, csecsen oldalról pedig Dzsohar Dudajev „nyerték.”

Magyarországon is ki lehetne osztani ilyen antidíjakat. A helyzet az, hogy tele vagyunk orosz és csecsen „szakértőkkel”, jelentős részük azonban csak a sajtóból tájékozódik. Mindennek következtében pedig – időnként céltudatosan – létrejön egy klisé a csecsenekről: mind lőnek és gyilkolnak…Nem is beszélve Csecsenföld elnökéről, Ramzan Kadirovról. Ő sokak számára, mint egy ifjú zsarnok jelenik meg: osztaga segítségével van hatalmon, Porschét kap ajándékba és mindenki fél tőle.Hogyan értékeli Ön Kadirov elnökségét és mit gondol a lakosság róla?

Ramzan Kadirov megítélése a csecsen társadalomban mintegy két és fél éve kezdett javulni, közvetlenül azután, hogy ő lett a megbízott miniszterelnök.

Akkor ezt írtam a Ramzan éve című írásomban:

„Ramzan már nem félelemkeltő a lakosság többsége számára, mint amilyen néhány éve volt, és ma már csak a jogvédők jelentéseiben szerepel így.   

Példaként szolgál a csecsen fiatalok számára, mivel korukbeliként nagy befolyásra tett szert köztársasági és összorosz szinten is.

És még az idősebb korosztály is egyetért azokkal a módszerekkel, mint amikor Groznij főutcáját, a Győzelem sugárutat újították fel: egyes adatok szerint akkor Ramzan emberei nemhivatalos „adót” szedtek a környékbeli kereskedőktől, hogy azt a pénzt a felújításra fordítsák.

A lakosság egy része feltétlen hisz benne –a számukra közérthető nyelven beszél, míg mások húzzák a szájukat és szégyellik szavait, de azért keresik oltalmát. A leleményesebbek meg úgy vélik, könnyebb pénzhez jutni.

Egy-két éve Ramzan Kadirov a többség számára aggodalmat keltett, mely gyűlölethez vagy személye el nem fogadásához vezetett. Ma már pedig a „félnek tőle, tehát tisztelik” érzés az uralkodó. Kadirov neve tehát továbbra is félelmet kelt, de már pozitív módon.”   

Az azóta eltelt időszak alatt Kadirov jelentős sikereket ért el. Már nem félnek tőle, de továbbra is tisztelik. Még a kisszámú ellenfelei is elismerik, hogy jelenleg nincs alternatívája, és még ők sem akarják távozását.  Kadirov hű követői a fiatalok, számukra ő egy sokat elért példakép. Teljesen hamis az a vélekedés, hogy „Kadirov csak a föderatív hadsereg és saját alakulatának támogatása miatt van hatalmon.” 

Ő népszerű a köztársaságban, mert egyfajta népi védelmező lett. Volt egy idő, amikor a csecsenek legfőbb ellensége az utakon felállított ellenőrző pontok voltak. Ott föderatív katonák álltak és bárkit letartóztathattak, vagy kirabolhattak. Kadirov elsőként lépett fele ez ellen és akkortól nőtt meg népszerűsége.

Persze a népszerűség múlékony, az emlékezet nem túl hosszúéletű a hálát illetően, szükség van új érdemekre. Kadirov érzi az aktuális helyzetet, szükségleteket, és felelni is tud rájuk. Terepen, az emberek közt érzi elemében magát, és arra buzdítja beosztottjait: menjenek, beszélgessenek el az emberekkel.

Mostani népszerűsége stratégiájának két pontja miatt nő: „a lakosság élvezetet kell, hogy kapjon az élettől” (életszínvonal emelése) és a „társadalom konszolidációja.”

Lehet ezt egy politikus taktikai lépésnek is tartani, de bármilyen kétségesnek is tűnjön az állítás, Kadirov őszintén igyekszik Csecsenföld érdekében cselekedni. Ő maga sem politikusnak tartja magát, hanem gazdaságisnak.

Fontos momentum a társadalom konszolidációja, amikor is az amúgy sem nagy csecsen etnoszt nem bontják szeparatistákra vagy Moszkva-pártiakra. Bármely csecsen, aki kész tenni népéért, automatikusan a hatalom szövetségesének tekinthető. Ennek része, hogy Kadirov együttműködést ajánlott összes politikai ellenfelének. És el elehet mondani, hogy ez bizonyos mértékben a konfliktus csecsenizációja tervének bukását jelenti.  

Ugyanakkor az elnök megítélése az orosz és a nemzetközi sajtóban nagyon-nagyon lassan változik. Gondolom, ebben a gondolkodásbeli fáziseltolódás a bűnös újságíróknál, olvasóknál egyaránt.

 Elmondom konkrétan, mire is gondolok. Vegyünk egy újságírót, aki havonta elutazik Csecsenföldre és ír a területről és az elnökről. Minden egyes útja alkalmából egyre több változást tapasztal és írásai is egyre pozitívabbak. De igazából ez csak úgy félév után észlelhető. Ekkor az olvasó kapja fel a fejét, hiszen ők nem érzékelték a változásokat, és levonják a következtetést, hogy az újságíró „eladta” magát és most Kadirovnak dolgozik. És még egy félév kell, hogy az olvasók véleménye is változzon. Ha a példabeli újságíró ritkábban utazik, akkor mindez még lassabban zajlik.

Van egy elterjedt vélemény, hogy a Kaukázus egyik legfőbb gondja a magas munkanélküliség és a lakosság alacsony jövedelme. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni az ezirányú változásokat, mint Groznij újjáépítését, vagy az arguni LADA összeszerelő üzemet. Ön szerint mi akadályozza leginkább Csecsenföld fejlődését: a nincstelenség, korrupció, netán a szeparatisták?

Mindaz amit felsorolt és még sok minden más is. Más kérdés, hogy a szociális problémák aránya nőtt, ahogy csökkent az életveszély, a harcok. Egyre több a mindennapos gond, a lakosságot egyre inkább ezek foglalkoztatják: alacsony bérek, magas árak, munkahelyek hiánya, oktatás színvonala, óvodai ellátás és sorolhatnám.

Megjegyzem, mindez ne tér el, más, oroszországi térségekben tapasztalható gondoktól, ami megint csak arról tanúskodik, hogy Csecsenföldön normalizálódik az élet.

Részben azért kijavítanám a magas munkanélküliség-alacsony bérek fogalmát. Ugyanis az általános munkanélküliség mellett hiány van magasan kvalifikált szakemberekből. Hiányoznak orvosok, tanárok, mérnökök. Sok viszont a képzetlen, akik leginkább az építkezéseken tudnak csak dolgozni. Amíg tart a régió feltámasztása, sikerül munkát találniuk. Számukra reményt jelenthet, hogy tapasztalatot gyűjtve talán közreműködhetnek az olimpiai létesítmények kivitelezésében Szocsiban.   

Azért a béreket se nevezném oly alacsonynak. Megfelelnek más térségekben élők jövedelmével. Más kérdés, hogy a csecsenek zömének „talpra kell állniuk”: házat vagy lakást venni, felújítani, berendezni. Mindez elveszett a háborúk során. Az ezirányú kompenzációk pedig nem elegendők, és nem is mindenkinek járnak. Így tehát az jön ki, hogy Csecsenföld lakóinak a megélhetéshez nagyobb jövedelemre van szükségük, mint Oroszország más részein élőknek.

Szintén van egy népszerű vélekedés, hogy a hatalom ellen fegyveresen harcoló szeparatisták sorai leginkább a helyzetükkel elégedetlen fiatalokkal gyarapodnak. Így van ez valóban, és mekkora befolyásuk van a szeparatistáknak ma?

Teljes mértékben igaz. Ez kiderül a belügyi, katonai jelentésekből is, ahol szerepel az összecsapásokban megsebesültek, elhunytak életkora.

Gyakran tinédzserekről van szó.Őket a korukra jellemző lázadó romantika és a szociális elégedetlenség löki a fegyveresek közé.  Éppen ezért történnek jelentős erőfeszítések a fiatalsággal való foglalkozás terén. Ez jelenti a karrier lehetőségét a különböző hivatalokban vagy ifjúsági szervezeteknél. Ez különböző oktatási programokat jelent, és nemcsak a Grozniji egyetemet, hanem európai tanintézményeket is értek ezalatt. De ide sorolható a versenyszerű vagy szabadidős sport. És ide tartozik az ideológiai foglalkozások a veszélyeztetett csoportban a vallási vezetők és a sajtó segítségével. Így láthatnak agitációs filmeket olyan fiatalokról, akik előbb az erdőbe vonultak (harcolni), majd csalódottan távoztak onnan  Kadirov elnök a lázadók aktivitását válaszlépésnek tartja a hatalom információs erőfeszítéseire.

Ön aláírta a Vlagyimir Putyinnak címzett nyílt levelet, melyben Csecsenföld korábbi elnöke, Aszlan Maszhadov holttestének kiadatását kérték, hogy rokonai eltemethessék. Mit válaszolt Putyin?

A holttestet nem adták ki. A terrorizmus elleni harcról szóló törvényre hivatkoztak, mely szerint a terroristák holttesteit nem adják ki.

Hogyan értékeli most a lakosság (és különösen a fiatalság) a 90-es évek eseményeit és mit gondol Ön erről? Mi volt ez: a csecsen nép felszabadító harca, polgárháború, esetleg a Kreml, vagy éppen Washington ravasz politikai játszmája?

Amennyire tudom, nincsen pontos értékelése a történteknek. Még a hivatalos álláspont is többször változott, mit mondjunk hát a közvéleményről. Így hát, mind a négy elmélet helyénvaló.

Mit tesz a hatalom a csecsen társadalom önképének fejlesztése érdekében: anyanyelv, történelem, kultúra, hagyományok oktatás? És ez mennyire számít prioritásnak?

Egyike a prioritásoknak. A nyelv, a tradíciók az az alap, melyre épül egy társadalom.

Olyan multikultúrális társadalomban, mint amilyen az orosz, megvan a veszélye a kisebb etnoszok asszimilációjának. Ezért különösen fontos megőrizni a kulturális örökséget, hagyományokat.

De ezért nem kevés erőfeszítést kell tenni.

Ennek megfelelően a csecsen iskolákban fokozatosan bevezetik az anyanyelv oktatását. Ez egyelőre kísérlet, hogy a jövőben, összeállítva a tankönyveket és felkészítve a szakembereket, az általános iskolákat teljesen át lehessen alakítani csecsen nyelven történő oktatásra.

Ez fontos a csecseneknek. A szovjet érában az anyanyelv oktatása csak falusi iskolákban zajlott, így felnőtt majd egy teljes városi generáció, akik alig ismerik saját nyelvüket.

Jelenleg létezik a „Társadalom morális-etikai feltámasztása” nevet viselő program. Az legfőképpen a fiataloknak szól és a hagyományos csecsen értékek kultiválását szolgálja, ami vonatkozik a viseletre, magatartási normákra, nyelvhasználatra.  

A sajtó egy része hibásan úgy értékelték ezt, mint a csecsen társadalom iszlamizációjának a szándékát, nyílván a nők ruházkodásából kiindulva. Itt vélhetően rosszul vannak informálódva. A csecsen elnök éppen nemrég beszélt erről egy szlovén delegációval. „Nem kötelezzük asszonyainkat, hogy hordjanak hidzsábot, ez idegen tőlünk, mi azt mondjuk, hogy hordjanak kendőt, mely elfedi hajukat”, mondta akkor Ramzan Kadirov.

Az orosz lakosság „fehér” részében növekvő idegengyűlöletnek, pogromoknak (mint Kondopoga) van-e hatása a csecsen társadalomra?

Természetesen. Ez egy fájdalmas kérdés a csecsenek számára.

Akár hivatalos, akár társadalmi szervezetek érkeznének Csecsenföldre, mindig van helybéli, aki panaszt tesz az Oroszországban meglevő csecsenellenes hangulat miatt.

A xenofóbia növekedésében nem kis részben ludasak azok az orosz televízióban vetített filmek, melyekben az összes csecsen, mint bandita vagy terrorista szerepel. Régebben ezek megjelenése az információs-propaganda háború miatt váltak szükségessé.

Később, mikor a Csecsenföldi katonai akciót már nem kellett ideológiailag „megtámogatni”, nem is rendeltek ilyen filmeket. De már késő volt, a szellem kiszabadult a palackból, és a csecsen bűnöző alakja már sorra jelent meg mindenhol, politikai megrendelés nélkül is.

Sőt, ma már inkább fordított megrendelések vannak- a pozitív csecsenek, kaukázusiak ábrázolására. De ez a visszatérés az internacionalizmushoz már nem segít. Ma már az idegengyűlölet terjedésének legfőbb terepe ugyanis az internet, a különböző fórumok és blogok.

A hangulat azért is aggasztó, mert bumeránghatást válthat ki a csecsen-orosz kapcsolatokban, melyek – az internet tanúsága szerint – amúgy sem túl rózsásak.  A csecsenek álláspontja igen egyszerű – „minek legyek egy olyan ország állampolgára, ahol engem üldöznek, vagy ahol előítéletek vannak velem szemben?”  

Mindez magában hordozza az oroszellenes, és a csecsen szeparatista hangulat növekedését.

Mit várnak Csecsenföldön Medvegyev elnökségétől?

Változásokat nem, az biztos. Habár még beiktatása előtt sok pletyka volt, hogy Csecsenföld élén is váltás lesz. De ezek csak szóbeszédek, habár nem véletlenek, vélhetően a jelenlegi területi vezetők elleni információs hadjárat részei politikai ellenfeleiktől.

A helyzet az, hogy egy hagyományos társadalomban a szóbeszédek szerepe, mint információforrás, igen nagy. Így a forrás célja az lehetett, hogy megossza a társadalmat, elhitesse, hogy változás lehet, és így közvetve hatni a Kremlre, a térségben uralkodó közhangulat változására hivatkozva.  Ezen túl bármely társadalomban vannak konjunktúra emberek, akik féltik posztjukat vagy karrierjüket, és akik készek bármikor „átállni” a lehetséges „győztes” oldalára. Őket is célozza ez a taktika.

A provokáció azonban nem sikerült. Medvegyev beiktatása után nem sokkal Groznijban járt az elnöki adminisztráció vezetője és első helyettese. A választásokkal kapcsolatos gyakorlati célokon túl, látogatásuk azt a szükségletet is szolgálta, hogy demonstrálják Moszkva és Groznij vezetésének baráti kapcsolatát és azt a tényt, hogy Dmitrij Medvegyev támogatja Ramzan Kadirovot.

Az orosz elnökválasztások előtt több sajtó is arról írt, hogy „Medvegyev hatalomra kerülése esetén Csecsenföld kontrollálhatatlan lesz, mivel Ramzan Kadirov többször is kihangsúlyozta, hogy < Putyin embere vagyok > , tehát, nem fog szolgálni az új elnöknek.”

Az idő megmutatta, hogy ez egy hamis vélekedés volt.

Kettejük kapcsolatának stabilitását a hivatalos és nemhivatalos találkozások gyakoriság is mutatja.  Ezzel együtt Kadirov megőrizte Putyin támogatását, aki most a miniszterelnöki posztot tölti be. A csecsen kormány tanácsülésén Ramzan Kadirov, Csecsenföld elnöke kiemelte, hogy Moszkvában – Vlagyimir Putyin hatására – mint senki másnak, sietnek a segítségünkre. „Bármely miniszterrel tudunk találkozni. Nyitva áll az összes hivatal ajtaja”- mondta.

Milyennek képzeli Csecsenföld jövőjét?

Gazdaságilag önálló, virágzó Csecsenföldöt látok, mely megtalálta helyét a globális tőke és munkaerő megosztásban. Politikailag, legvalószínűbb, egy föderatív orosz államban, mivel nem látok olyan erőt, mely képes lenne a közeljövőben szétbomlasztani Oroszországot.

forrás: posztinfo

2008. október