1. Nem újrakezdeni, nem is, visszacsinálni, hanem folytatni és befejezni szeretnénk a rendszerváltást, a demokrácia kiteljesítését Magyarországon!

Ehhez új, valóban alulról építkező, demokratikus baloldalra van szükség, élén a munkavállalók és a kisemberek pártjával, a baloldali értékek védelmére leginkább hivatott, értékteremtő, idén 120 éves Szociáldemokrata Párttal.

Fel kell számolni a parlamenti pártok egyeduralmát, a mindent elsöprő korrupciót és bürokráciát. A párturalom megfékezése érdekében állítsunk fel új, a párt és kampányfinanszírozást ellenőrző, szankciók meghozatalára is feljogosított szervezetet. Ennek első emberének, akárcsak a közszolgálati média és a médiahatóság vezetőinek kinevezésében a köztársasági elnök kapjon az eddigieknél nagyobb hatáskört! A választási kampány svéd mintára legyen egy éves időtartamú,  az ajánlócédula-rendszert el kell törölni, a szavazólapok előállítása és kiszállítása a szavazás helyszínére legyen a pártok feladata.

A közéletben szükség van radikális változásra, erkölcsi megújulásra és strukturális átalakításokra! Azonban nem indulatokkal, gyűlölködéssel, bűnbakkereséssel, a mindenkori kisebbség vagy többség elleni hangulatkeltéssel, az indulatok szabadjára engedésével, és nem is a bürokratikus hatalomgyakorlást erősítő újabb törvényi korlátozásokkal, hanem közös gondolkozással, szellemi erőfeszítéssel, állandó párbeszéddel és munkával kell elérni a változást. A kisebbségeket integrálni, nem pedig asszimilálni és beolvasztani kell!

Számoljuk fel a bürokráciát: számos közhivatalt meg kell szüntetni, az ügyintézést, a könyvelési szabályokat, a számlákat jelentősen egyszerűsíteni szükséges. Kisebb parlamentet, megyei helyett regionális, kerületi helyett körzeti önkormányzatokat szeretnénk! Lehallgatást, megfigyelést csak bírói engedéllyel lehessen végezni! Szűnjenek meg a belső, hazai közéletet eltorzító, önálló titkosszolgálatok, rendeljék alá őket a szakhatóságoknak! Támogatjuk a rendőrség funkcionális újjászervezését.

2. A gazdaság felvirágoztatása fontos, de nem mehet végbe a társadalom boldogulása nélkül. A gazdaság és a társadalom egy érem két oldala.

Kapolyi László

Népszabadság - Reviczky Zsolt

Kiegyensúlyozott költségvetésre van szükség, meg kell állítani az állam eladósodását, és minden törvényes eszközzel fel kell tartóztatni a források kiáramlását az országból. Támogatjuk az euro bevezetését, de nem a társadalom végletes legyengítése árán. Fenn kell tartani a nagy ellátórendszerek,

az egészségügy, az oktatás, a rendvédelem, a szociális háló működőképességét, akár azon az áron is, hogy átmenetileg magasabb lesz a költségvetési hiány.

Olyan változtatásokat kell bevezetni, minél gyorsabban, amelyek közép- és hosszú távon megtérülnek.

Így például: kisegítő asszisztensek alkalmazásával csökkentsük a pedagógusok túlterheltségét az iskolákban! A magasabb osztályokba járóknak hozzunk létre jól felszerelt iskolaközpontokat! Állítsuk vissza az egységes központi tantervet, biztosítsuk a 6-10 éves gyermekeknek, hogy lakóhelyükön végezhessék el az általános iskola 1-4. osztályát!

A vidéki iskolák menzái legyenek a gazdaságfejlesztés motorjai: segítsenek a közpénzek közcélokra való elköltésében, abban, hogy helyi termelők és kereskedők értékesíthessék árujukat, helyi szövetkezetek nőhessenek ki a semmiből. Az állami tulajdonban lévő termőföldeket elsősorban gazdálkodásba kezdő, arra vállalkozó földnélküli magánszemélyeknek és közösségeknek kell értékesíteni.

Fel kell hagyni az olcsó pénz, olcsó hitel elzálogosító politikájával. Legyen vége a saját ház, saját lakás államilag támogatott programjainak! Az állam segítse inkább a szociálislakás-építést, az épületek energia-takarékos felújítását!

3. Nemcsak a populizmus, az adópopulizmus sem vezetheti sikerre Magyarországot. Az adók csökkentése egy bizonyos határon túl az ország működőképességét veszélyezteti, a családok mindennapi megélhetését teszi tönkre. Ezért adózzanak többet a csekély költséggel működő nagyvállalkozások és a tehetős magánszemélyek! Az öngondoskodásra és takarékosságra iskolai oktatással ösztönözzük az embereket, ne a legtehetősebbeknek nyújtott egészség- és nyugdíjpénztári adókedvezményekkel!

Az állami támogatást ne gazdag befektetőknek és tehetőseknek adja az állam, még ha támogatandó célra is kívánják azokat igénybe venni, hanem azoknak, akik valóban rászorulnak, a nehéz helyzetbe került magánszemélyeknek, a piacra jutásban és ötleteik megvalósításában tőkepótlásra szoruló kisvállalkozásoknak.

Az önmagukat ideiglenesen vagy véglegesen eltartani képteleneknek az állam legyen köteles biztosítani a minimális megélhetéshez szükséges forrásokat. De ne támogassa az állam a munkakerülést! A szociális kártyát és a közmunkát ideiglenesen alkalmazható, szükséges rossznak tekintjük.

A kevesebb energiát-, ivóvizet fogyasztók fizessenek kevesebbet, a többet fogyasztók fizessenek többet a fogyasztásért. A közszolgáltatások (egészségügy, energiaszektor, víz) beszerzési oldalán a közszféra az állami tulajdon fenntartásával és bővítésével igyekezzen minél befolyásosabb szerephez jutni, és így letörni a beszerzési árat. Az értékesítési-szolgáltatási oldalon viszont lehetőség szerint serkentse a versenyt, igyekezzen növelni a szolgáltatók számát, ezzel is segítve, hogy a fogyasztók minél jobb minőségű és olcsóbb áruhoz, szolgáltatáshoz jussanak.

Véget kell vetni annak, hogy bizonyos vállalkozások alacsony bérmunkával tartják életben vállalkozásukat. Az egész társadalom közös feladata nagyobb jövedelmet, jobb életkörülményeket  biztosítani a munkahellyel rendelkezőknek, a fizikai dolgozóknak, pedagógusoknak, egészségügyi, rendvédelmi dolgozóknak! Állítsuk fel a Munkáskamarát, melynek feladata lesz őrködni a megfelelő bér- és árszínvonal, a vásárlóerő megtartása és növelése felett, segíteni a szakszervezetek tevékenységét és egységesülési folyamatát.

4. Ha nincs ingyen ebéd, ne legyen ingyen profit sem. A válsághoz való kilábaláshoz a kispénzű munkavállalók és vállalkozások már meghozták a maguk áldozatát. Most a tehetősebbeken és a transznacionális cégeken a sor. A bankok fizessenek biztosítási díjat a túlélésüket garantáló jegybanknak! Állítsák le a kilakoltatásokat! A devizahitelesek “romlott árut” vásároltak, a következményeket a romlott áru értékesítői viseljék! Ellenezzük a nyugdíjak befektethetőségét a tőzsdén és általában a magas kockázatú pénzpiacokon.

Szükség van az állam beavatkozására a gazdaság fejlődési irányainak, a válságból való kilábalás stratégiájának meghatározásában. A forrásokat a bankszektor, a gépkocsigyártás- és  az elektronikai szektor, az autópálya-építés  helyett a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az egészségipar- és turizmus,  a közösségi közlekedés, a vízgazdálkodás, a "tiszta" energiaipar, a kultúra és az idegenforgalom fejlesztésére kell fordítani.

Adóverseny és szociális dömping helyett együttműködést szeretnénk az Európai Unóval! Szorgalmazzuk az európai minimálbér fokozatos bevezetését! Támogatjuk a kis - és közepes országok összefogását Kelet-Közép-Európában és az Európai Unióban! Követeljük az adóparadicsomok felszámolását, a befektetési és kereskedelmi banki tevékenység törvényi úton való szétválasztását, és szorgalmazzuk a Tobin-adó elfogadását! Jöjjenek létre közösségi irányítás alatt lévő uniós hitelminősítő intézetek.

Az Európai Unió vessen ki jóléti adót a kínai importárukra. Az így befolyt összeget fordítsák a kínai jóléti rendszer fejlesztésére.

Az SZDP részletes programja a Magyar Népszava hírportálon, a Program menüpont alatt  olvasható.