Búcsú az olcsó ukrán importáramtól

A Népszabadság információi szerint pont egy éve az ukrán hátterű Ukrenergy Trade Zrt. és az orosz-ukrán kapcsolatokkal bíró Elektra Energia Kft. nyert jogot annak a 350 megawattnyi (MW) ukrán áramnak a behozatalára, ami eddig kizárólag Kapolyi László baloldali vállalkozót illette.

Mint arról többször beszámoltunk, Kapolyi László cége, a System Consulting elvileg 1993 óta szállíthatta be kizárólagos joggal Magyarországra az ukrán Burstinban megtermelt áramot. Kapolyi ukrán áramának hazai vevője, az állami tulajdonban lévő MVM korábban azzal az indokkal állt ki partnere mellett, hogy a Burstinban megtermelt, Kapolyi által közvetített áram olcsó. Mivel pedig ez egyenesen a lakosság ellátását szolgálja, a szerződésrendszer fenntartása - mondhatni - közérdek.

Ezzel Magyarországon bizonyára máig nem lenne baj, ha Ukrajnában - egy politikai viszonyoktól erősen átitatott folyamatban - a Systemtől meg nem vonják az alacsony árú beszerzés lehetőségét. A jogi helyzet máig tisztázatlan, hisz Kapolyi legutóbb is úgy vélte, még több évig érvényes a szerződése, ami alapján jár neki az olcsó áram. (A lehetőségről ugyanakkor mások szerint "az MVM számára lemondott".)

Ám a "keretmegállapodás" nem akadályozta meg az ukrán felet abban, hogy tavaly áprilisban egyszerűen megszüntesse az áram átadását a Systemnek. Nagyjából ugyanekkor alakult meg nálunk az Ukrenergy Trade nevű cég, amely részint a Magyarországon régóta kereskedő Vaszil Becsvarzs ukrán vállalkozóhoz, részint a ma már többségi tulajdonrészt birtokló ukrán államhoz köthető. Tavaly ukrán kormánytisztviselők látványos budapesti ünnepségen jelezték, hogy az Ukrenergy Trade-en keresztül európai terjeszkedésbe kezdenek. Hamar kiderült, hogy a burstini áramtermelő inkább ennek a cégnek adná át a hozzánk szállítandó áramot.

A Mavir irányítóközpontja. Eladták Kapolyi "bérelt helyét" az ukránoknak Szabó Bernadett

Erre a fejleményre Magyarországon sokáig meglehetős zavarodottság volt a válasz. Ilyenkor a döntés alapvetően a határok "szűk keresztmetszetének" elosztásáról rendelkező rendszerirányító, a Mavir kezében van, amely az MVM tulajdonában áll.

A Mavir sokáig nem adta át másnak a "csőben" a Kapolyi számára fenntartott 350 MW-nyi helyet. A viták odáig fajultak, hogy januárban még az a 105 MW sem jöhetett be, amit eddig Kapolyi mennyiségén felül mindig is behozhattak más kereskedők, így a Becsvarzshoz tartozó Energy Capital, illetve a szintén ukrán Dmitrij Firtashoz kötött Emfesz.

A helyzetre a jelek szerint a magyar kormány igyekezett megoldást találni. Január végén egy olyan rendeletet hoztak, amely - értelmezések szerint - kimondja: bárki hozza is be a 350 MW-ot, azt az MVM számára kell továbbadni, lakossági célra. Ez azonban, úgy tűnik, nem győzte meg az érdekelteket - leginkább az áramot megtermelő ukránokat. Igaz, a Kapolyitól független 105 MW behozatala - ugyanazon ukrán szereplőkkel - februártól újraindult. Márciusban aztán a kormány sajátos módon a "vasúti társaságok kötelező baleseti kárfedezeti képességének biztosításáról szóló rendelet módosításának" utolsó pontjában visszavonta az ukrán áramimport-rendeletet.

A jelek szerint a Mavir számára ez teremtett alapot arra, hogy áprilisra már nyíltan megpályáztassa a határvezetékben lévő 350 MW-nyi "helyet". Az árversenyben - úgy tudjuk - az Ukrenergy Trade, illetve az Elektra Energia Kft nyert. A két győztes fele-fele arányban, azaz 175-175 MW mértékig jutott kapacitáshoz.

Kapolyi László
Népszabadság - Reviczky Zsolt

Az Elektra Energia tulajdonosa a német S4E Group, melynek képviselője Andrei Kuxenko. Az S4E honlapja szerint több energiakereskedőt fog össze, az Elektra Energia internetes oldala pedig tevékenységüket szűkszavúan "villamosenergia-kereskedelemben" írja le. A piac a csoportot ukrán-orosz hátterűnek tartja.

Kérdés, az új helyzet mennyiben szolgálja a magyar lakosság érdekét, azaz mennyire marad az ukrán áram Kapolyi után is "olcsó". Úgy tudjuk, a lakossági áramot átvevő MVM máig nem kötött szerződést egyik olyan céggel sem, amely Ukrajnából hozhat be villamos energiát. Igaz, a tárgyalások "előrehaladottak", amit sűrű ukrán-magyar politikai egyeztetések is segítenek. Egyelőre viszont jogilag még az a szerződés is él, amely alapján az MVM a Systemtől kapná az ukrán áramot, pedig ezt Kapolyi egy éve nem tudja teljesíteni. (A két fél között az utóbbi időben számos konfliktus robbant ki, ám több ügyben továbbra is együttműködnek.)

Hogy pontosan mennyire volt olcsó az ukrán áram, és ez mennyire hatott a lakossági árra, az MVM eddig sem írta le pontosan, így azt sem, hogy az olcsó forrás kiesése mennyivel emelte a lakossági tarifákat. Sokan úgy vélik: ha az MVM netán meg is állapodna valamely ukrán beszállítóval, az áram útja akkor sem lesz átlátható, nem lesz biztos, hogy az öszszes felesleges közvetítő kiiktatásával tartható lesz a legalacsonyabb ár.

A korábbi árszintnek valószínűleg búcsút kell mondani. Becsvarzs tavaly úgy fogalmazott: az Ukrenergy Trade a két fél érdekei szerinti versenyképes árat alkalmaz, de csak azért nem ad árkedvezményt, mert azt az áramot a végén a lakosság fogyasztja el. Más piaci szereplők szerint most az alacsony térségbeli energiaárak sem tennének lehetővé extra kedvezményt. (Más kérdés, hogy a magyar ár miért nem követi a környékbeli árak zuhanását.) Eme indoklás szerint az irányadó árak most leestek a burstini szintjére, ott pedig nem csökkentik ezzel arányosan a tarifát. Vagyis ma a magyar lakossági áramot sok helyről be lehet szerezni a burstinihez hasonló áron.

Kérdés, a jövőben, ha ismét emelkednének a térségi tarifák, mennyire értékelődne újra fel az exkluzív ukrán kapcsolat szerepe. Egy ilyen helyzet bizonyára élénkítené a magyar szerződéskötési kedvet. Ám annak haszna most már Kapolyi helyett valószínűleg ukrán állami és magánzsebekben landol.

Információinkat az érintettek nem kívánták kommentálni.

Marnitz István