Noam Chomsky, nyelvészprofesszor, nemzetközileg elismert nyelvtudós és író,  ma a világ legtekintélyesebb  társadalomkritikusai közé tartozik.  Chonsky több mint harminc politikai, és társadalomtudományi  könyv szerzője, amelyek közül legismertebbek:  „A közvélemény kialakítása”,  Hegemónia, vagy túlélés – Az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvései”, „A közös jóról”

Chomsky professzor alábbi írása világos választ ad a magyarországi kormánykoalíciónak arra a törekvésére, hogy a több évig döntési helyzetben lévő kormánykoalíció által felelőtlenül kezelt és elherdált pénzt most az egész társadalomra hárítsa. (Lásd: Gyurcsány erőlködése a nemzeti csúcs összehívására. Lásd: Fodor Gábor, az SZDSZ elnökének kijelentését, mely szerint pénzügyi, gazdasági válságból az ország csak politikai párbeszéddel, együttműködéssel képes kijutni. )

A legegyszerűbb érv az ellen, hogy azoknak az országoknak, amelyek kölcsönöket vettek fel a Világbanktól, és a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) nincs joguk ezeknek a kölcsönöknek a megbocsátását, illetve eltörlését követelni, abban rejlik hogy maga a megfogalmazása hamis. Indonézia esetében, például nem az „ország” vette fel a kölcsönöket, hanem annak az Amerikai Egyesült Államok kormánya  által támogatott vezetői. Ezekkel a kölcsönök ténylegesen körülbelül 200 (vagy még kevesebb) személy rendelkezik: a diktátor és családja, valamint   az uralkodó érdekszövetkezet szűkebb körének tagjai. A fenti személyeknek valóban nincs joguk a kölcsönök megbocsátását, illetve eltörlését követelni, de arra nincs is szükségük, mert a saját vagyonuk, (amelynek nagy része a nyugati bankokban van) valószínűleg elegendő lenne a kölcsönök visszafizetésére.

Ez az  eshetőség, persze a tényleges  „kapitalista elvre” épül, mely szerint, ha én kölcsönt veszek fel tőled, és azon Mercedest, és palotákat  veszek a magam számára, a pénz legnagyobb részét, pedig beteszem egy zürichi bankba, amikor pedig eljön az idő Te, mint kölcsönző megjelensz, és az adósság visszafizetését követeled tőlem, akkor én nem mondhatom, hogy: „Bocsánat, de én nem akarom visszafizetni a tőled felvett kölcsönt. Követeld  a pénzedet a külvárosok szegénynegyedeinek lakóitól.”

A tényleges „kapitalista elv” szerint a  kölcsönző viszont nem mondhatja, hogy a magas kockázatú kölcsönnek a  sommás kamatok formájában megvalósított nyeresége engem illet, de most, amikor az adós nem akar fizetni, akkor a vesztességeket közösségi alapon, illetve a vesztesség szocializálása révén az ország lakosaira  hárítom.” 

A tényleges kapitalista elv alkalmazása, azonban a gazdagok és a hatalmasok számára elfogadhatatlan. A kölcsönök költségeinek terhe és a kockázati vesztességek a bepótlásának kérdésében  nem a kapitalista, hanem a teherviselés szocializációs  elve érvényesül.  Vagyis, a nyereség privát, a vesztesség, pedig közös. 

A Nemzetközi Valuta Alap  vesztességeit a nyugati adófizetők viselik, az „állami kölcsönök” terhét (kamatait, és kamatos kamatait), pedig a kölcsönző országok lakossága fizeti. Azok, akiknek semmi beleszólásuk nem volt sem a kölcsönök felvételébe, sem azok felhasználásába.

Természetes, hogy a  Nyugat, (főleg az Amerikai Egyesült Államok) által támogatott  rabló jellegű kormányok , és gengszter típusú vezető egyéniségek arra törekszenek, hogy az általuk felvett kölcsönök visszafizetését, az ország népére hárítsák.  Ne felejtsük el, hogy ezeknek  a beépített kormányoknak a feladata, hogy az országot megnyissák a külföldi harácsolók számára, és ennek biztosítása érdekében, az állami erőszak alkalmazásával  kordába tartsák a helyi lakosságot.

A nemzetközi jog

Az érv, mely szerint, „az ország” vette fel a kölcsönt, tehát a kölcsönökért az ország népe a felelős, meghaladja a cinizmus határát, és nem is vehető komolyan. (A legutóbbi magyar kormányok még a  Valuta Alaptól felvett kölcsön feltételeit sem tartották fontosnak közölni az ország népével, vagyis, azokkal akiknek a nevében, illetve terhére ezt a kölcsönt felvették. K.P.) Az ilyen  „államadósságok” visszafizetésének kényszere a  nemzetközi bíróság előtt sem állja meg a helyét.

Chomsky a továbbiakban  Kuba esetét idézi, amikor az Amerikai Egyesült Államok semmisnek minősítette Kuba Spanyolországnak való állami tartozásait, azzal az indokkal, hogy a „kölcsönöket, ráerőszakolták” Kuba népére. Jogi nyelven, a fenti elv a „gyűlöletes adósság ” (odious debt) néven ismeretes.  Karen Lissakers, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója,  szerint, ha a fenti elvet következetesen alkalmaznák, a harmadik világ „államadósságainak” nagy része megszűnne. Ez azt jelentené, hogy a kölcsönzők viselik a kockázatot, a tényleges adósok, pedig költségeket.

Chomsky szerint, a hatalmi elitnek jutatott „állami” kölcsönök visszafizetésének kérdése nem pénzügyi kérdés , hanem alapvető demokrácia kérdése – tehát politikai kérdés.

Forrás: International News, Green Left Weekly
http://www.greenleft.org.au/2000/406/23636

Fordította: Kaslik Péter
www.Huncor.com