Szinte totális vereséget szenvedett felperesként a Magyar Állam a hajdani Postabank könyvvizsgálói ellen indított perben, méghozzá egy utólag banálisnak tűnő eljárási mulasztás miatt.

A Legfelsőbb Bíróság ma délelőtt a Postabank szappanopera egy újabb fejezetében mondta ki a végső szót, amely ellen jogi fórumon már semmilyen további fellépésre nincs lehetőség. A felperes Magyar Állam elbukta az utolsó szalmaszálként beadott felülvizsgálati eljárást is, vagyis nem ítélhetik meg a Postabank könyvvizsgálóitól követelt eredetileg százmilliárd forint fölötti, most már csak ötven milliárd forintos követelést, a költségvetésnek viszont ki kell fizetnie még összesen majdnem egymilliárd forint perköltséget a győztes auditor házaknak. A legnagyobb falat a perben mindvégig főszerepet játszó Deloitte-nak, illetve az őket sikeresen képviselő Oppenheim ügyvédi irodának jut, számukra 731 millió forintot ítéltek meg, a bank korábbi könyvvizsgálója, a Prudencia mintegy negyedmilliárdot, az Arthur-Andersen 5 milliót kaphat.

A rendkívül bonyolult, több, mint egy évtizede tartó perfolyamot valójában eljárásjogi kérdések döntötték el. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság ugyanis részletesen tájékoztatta a felperest képviselő ügyvédeket - először Czeglédy László volt a "főmegbízott", majd Nagy Péter vette át a feladatot - hogy részletes szakértői véleménnyel kell alátámasztani állításaikat. Nevezetesen azt, hogy a könyvvizsgálók szakmai szabályokat megszegve nem tájékoztatták időben a tulajdonosokat a Postabank valódi nehézségeiről, ha viszont időben megkapták volna az információkat a Princz Gábor-féle vezetés törvénytelen magatartásáról, akkor meg lehetett volna előzni az összeomlást és az ennek nyomán szükségessé vált százmilliárdos nagyságrendű állami konszolidációt. Az eredeti kereset még 171 milliárd forint tőkekövetelésről és kamatairól szólt.

Az eddigi tárgyalások zömét a nyilvánosság kizárásával tartották annak ellenére, hogy állami vagyonról volt szó. A mostani, nyilvános tárgyaláson derült ki, hogy még 2008. októberében, amikor az FB egyfajta utolsó figyelmeztetést intézett a felpereshez, hogy pontosan jelölje meg bizonyítási indítványát, Nagy Péter ügyvéd tíz perces tárgyalási szünetet kért, amelyet követően fenntartotta addigi indítványait, nem ajánlott fel semmiféle kiegészítést, amit aligha meglepő módon követett az állam számára kedvezőtlen ítélet. A jogi képviselő a HVG kérdésére sem kívánta most elárulni, hogy akkor kivel konzultált, ilyen összegű ügyben azonban feltételezhető, hogy a megbízót, az akkor Veres János vezette pénzügyi tárcát kellett megkérdeznie.

"A felperes a jogalap kérdésében elzárkózott a szakértői bizonyítástól" - fogalmazta meg mai ítéletében Salamonné Solymosi Ibolya LB tanácselnök azt, hogy mivel követte el az állam képviselője a jóvátehetetlen hibát. Nagy Péter hiába érvelt azzal, hogy általánosságában már 2000-ben kérték a bíróságtól szakértő kijelölését majd még 13 alkalommal ismételték ezt meg, az LB elfogadta a Deloitte képviselőinek érvelését, miszerint a felperes bizonyítási indítványa nem felelt meg az FB tájékoztatásában kifejtetteknek, így azt el kellett utasítani.

Tekintettel arra, hogy a Deloitte perben a költségvetés annyit bukott, mint amennyit az újonnan bevezetendő vagyonadótól csak több év alatt remélhetne, s mindez jórészt egy titokzatos beszélgetésen múlt, indokolt lenne az igazságszolgáltatás előtt már végleg lezárt pereskedést más fórumon, például parlamenti vizsgálóbizottság előtt is elemezni.

Fahidi Gergely hvg

A Legfelsőbb Bíróság honlapja tájékoztatás menüpontjában kisérheted végig a pert