Dessewffy Tibor szociológus, az MSZP-hez közel álló Demos alapítvány igazgatója. Tagadja, hogy Gyurcsány tanácsadója lenne, de elismeri, hogy közel áll hozzá. Meglepetésként érte a népszavazás eredménye és az egyelőre beláthatatlan következmények. Biztos benne, hogy bármelyik politikai tábor jusson is hatalomra, óriási áldozatokra kell majd rábírnia a magyar társadalmat, amely erre nincs felkészülve.

hvg.hu: Amikor ez az interjú készül, áll a közlekedés Budapesten, és a vasutasok is sztrájkolnak. Hogyan éli át ezt a helyzetet egy MSZP-vel szimpatizáló értelmiségi?

Dessewffy Tibor : A helyzet tükrözi a viszonyok változását. A munkavállalói érdekképviseletek a rendszerváltás után vagy tizenöt éven keresztül fagyott állapotban voltak, a munkavállalók nem igen éltek a sztrájk eszközével. A bérharc e formáját akadályozó szorongás mostanra kezd eltűnni, ezt mutatja a mostani sztrájk. Egy biztos, a konvergenciaprogramot, akármilyen színezetű is a magyar kormány, végre kell hajtani, és ez gátat szab a munkavállalói követelések teljesítésének. Kényszerhelyzetben vagyunk, függetlenül attól, kinek a hibájából alakult úgy a költségvetés helyzete, ahogy alakult.

hvg.hu: A Demos társadalomtudományi kutatóintézet egyfajta tanácsadó intézmény a Magyar Szocialista Párt mellett. Ön személyesen is egyike Gyurcsány Ferenc tanácsadóinak?

D. T.: A Demos körül sok a félreértés. Pragmatikus kutatóintézet, amelynek célja, hogy formálja a közgondolkodást, új megközelítéseket vigyen be a közbeszédbe. Olyan értelemben nem vagyok tanácsadója a miniszterelnöknek, hogy szerződéssel, rendszeres időközökben, formális keretek között adnék neki tanácsot. A miniszterelnöknek többhozzám hasonló"tanácsadója" van: Keszthelyi András, Gréczy Zsolt, Váradi Balázs és mások. Másfelől nekem szociológusként van egyfajta világlátásom, amely jól rekonstruálható a munkáimból, és ez közel áll Gyurcsány Ferencéhez. Kettőnk gondolkodásában sok találkozási pont van, ebből fakad, hogy támogatom az ő politikáját.

hvg.hu : A „háromigenes” népszavazás éppen ezt a politikát kérdőjelezte meg. Önök tavaly decemberben tanulmányt publikáltak a kisebbségi kormányzás lehetőségeiről Magyarországon. Ezek szerint a Demos számított a referendum eredményére?

D. T.: A Demos egyik kutatócsoportja, amelyet Győri Gábor kollégám vezet, valóban publikált a témáról egy tanulmányt. Ő már előzőleg is foglalkozott az európai szociális-liberális koalíciók együttműködésével, a lehetséges töréspontokkal. Közben az egészségügyi biztosítók kapcsán nálunk is kiélesedett a vita a koalíción belül, ezért logikus volt, hogy a hazai lehetőségeket is szemügyre vegyük. De ez nem jelenti azt, hogy konkrétan eltaláltuk volna a népszavazás eredményét, illetve a részvétel arányát. Engem személy szerint meglepett az eredmény, ugyanis az eddigi népszavazások során kevesebb volt a résztvevő, mint ahogy azt prognosztizálták. Most a legtöbb közvélemény kutató becslése pontos volt, amire eddig nem volt példa. Ennek az volt a legfőbb oka, hogy ilyen típusú „zsebbe vágó”, szociális jellegű népszavazásra eddig még nem került sor Magyarországon.

hvg.hu: De csak azért, mert az MSZP kérdéseiről, melyeket 2001 végén hagyott jóvá az Alkotmánybíróság, már nem volt idő szavazni a 2002-es választások előtt. A szocialisták ingyenes nyelvvizsgát követeltek, mindez került volna annyiba, mint a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése.

D. T.: Ez igaz, mint ahogy az is, hogy a két szembenálló politikai tábor minden lehetséges eszközt igénybe vett a másik lejáratására. Gyurcsány Ferencet a Fidesz némely vezetője és elkötelezett sajtómunkása egyenesen a nemzetből szeretnék kizárni, propagandájukban, szinte emberi lény mivoltátóligyekeznek megfosztani Ezt a hangnemet nem tudom elfogadni, és természetesen nem vagyok hajlandó alkalmazni – a konzervatív oldallal szemben sem.

hvg.hu: A démonizált Orbánnal szembeállították a démonizált Gyurcsányt. Ilyen a politika természete.

D. T.: Azért azt bárki megmondja , hogy a Népszabadság szalonképesebb hangon ír Orbánról, mint a Magyar Nemzet Gyurcsányról. Vagy nézze meg a róluk írt könyveket. De visszatérve a népszavazások szociális demagógiájához, tragédiának tartanám, ha 2010-ben ugyanolyan gátlástalan lenne az ellenzéki pártok retorikája, mint 2002-ben vagy 2006-ban.

hvg.hu: Mi volt a célja a magyar értelmiségről nemrég írt cikkének, amely az Élet és Irodalomban jelent meg?

D. T.: Szerzőtársammal két „célcsoportot” akartunk megszólítani. Több nemzedéke is felnőtt már a baloldali véleményformáló értelmiségnek, amely folyamatosan hiányolta a kormányzat részéről a reformokat. És most, amikor a vezetés konkrét lépéseket tesz az egyéni felelősségvállalás irányában, akkor az értelmiség nem állt ki a vizitdíj és a tandíj bevezetése mellett, hanem – tisztelet a kivételnek-- alapjában véve távol tartotta magától a problémát. Nem lehet először igényelni a reformokat, aztán fanyalogva, panaszkodva kihátrálni mögülük. Ott van azután a jobbközép meggyőződésű értelmiségiek csoportja, akik konzervatív, neoliberális modernizációs nézeteket vallanak, s e logika alapján támogatniuk kellene Gyurcsány reformjait. De a szimbolikus dimenzió ezt az ő számukra is megakadályozta. Kivételek persze itt is voltak. Példaértékűnek láttam például Hamecz István reakcióját, aki kifejtette, számos területen nem ért egyet a kormánnyal, de a vizitdíjat helyesli. Sajnos, a politikai meggyőződés nálunk szinte lehetetlenné teszi az objektív véleményalkotást.

hvg.hu: Medgyessy Péter úgy véli, Gyurcsány Ferencnek le kellett volna mondania, már az őszödi beszéd kiszivárgása után. Hogyan kezelik a miniszterelnök hitelességének egyre súlyosbodó problémáját?

D. T.: Ahhoz, hogy a miniszterelnök úr visszanyerje a hitelét, bizonyos feltételeknek kell teljesülniük. A koalíció felbomlása tovább nehezítette a helyzetét, most az a kérdés, a kisebbségi kormányzás mennyire tud hatékonyan működni. Erről eddig nem szereztünk tapasztalatot.