Egy pillanatra felejtsük el, hogy mi volt a szomorú oka a tüntetésnek, nézzük csak azt, ami történt. Másfél-kétezer ember demonstrált egy vidéki városban, ami arrafelé nagyon is soknak számít. A helyi Fidesz a helyi MSZP-vel (és persze az amúgy is elitellenes radikáljobbal közösen) vonult az utcára, hogy tiltakozzon a központi hatalom döntése ellen, akkor, amikor a döntést a kormányzat már kénytelen volt visszavonni.

A „cigánybűnözésről” beszélő rendőrkapitányt visszahelyezte a posztjára a minisztere, aki korábban maga követelte a kapitány távozását. Nem egyszerű presztízsveszteség ez, hanem annak a jele, hogy az elit teljesen elszakadt a választóitól, a választók pedig immár felfogták: a hatalmat gyakorlók elveszítették a realitásérzéküket, nem tudják, mi történik odalent.

Most, hogy a válságjelenségek erősödni fognak (az embereket elbocsátják, vagy – mint a Malév  dolgozói – nem kapják meg rendesen a fizetésüket, kénytelenek lesznek visszaadni a kölcsönbe vett autót, kilakoltatással fenyegeti őket a bank), felerősödik, és beláthatatlan következményekkel járhat a már régóta lappangó bizalmatlanság és elitellenesség. Nagyon sokan a saját bőrükön fogják tapasztalni, hogy a problémák felismerésére és megoldására „szerződtetett” réteg nem töltötte be a feladatát, végzetesen kiszolgáltatottá tette a közösséget a váratlanul ránk törő bajban, és továbbra sem képes szavakba önteni, hogy mekkora a gáz, mit kellene tenni.

A válság Magyarországon könnyen olyan méreteket ölthet, hogy felborulnak a rendszerváltás óta működő apró, hallgatólagos és nagyon is kádári kis paktumok: ti odafönt azt csináltok, amit akartok, feltéve, ha nem zavarjátok a köreinket. Mi elkerüljük az adót idelent, ti ellopjátok, ami marad odafenn, és az egész rendszeren csak aprókat változtattok, így szép lassan döcögünk előre, a végén pedig itt lesz a nyugati életszínvonal. A nyugatosodás ígéretének a válság véget vet, milliók számára lesz egyértelmű a leszakadásunk, így vége lesz hamarosan a bizalomnak is. Ez a miskolci tüntetés igazi üzenete.

Az üzenet ráadásul a jobb- és baloldalnak egyaránt szól, mert mindkét térfélen abban az illúzióban élnek, hogy az idő nekik dolgozik. A Fideszben azt várják, hogy majd a másik oldal tálalja a fekete levest. Az MSZP-ben azt gondolják, hogy bejön, ami eddig is, az apró korrekciók, az ügyes politikai marketing, az időhúzás és az előremenekülés. Mindkét oldalon tévednek, ha azt gondolják, továbbra is lehet úgy taktikázni, mint korábban. Egyelőre csak fortyog az egész, de nagyon hamar elérkezhet az a pillanat, hogy a taktikázásuk már nem érdekel senkit, se a nemzetközi befektetőket, se a népüket.

Mózer András hvg.hu