A haiti dráma tanulsága: meg kell szabadulnunk a bankároligarchiától!

Néhány nappal ezelőtt Pat Robertson az ATV 700-as klubjának adásában a következőképpen foglalta össze a Haiti földrengés tanulságait: “Valami történt Haitin már igen-igen régen, amiről az emberek nem akarnak beszélni. A sziget egy időben francia uralom alatt állt. III. Napóleon vagy kicsoda volt az uralkodó. Haiti népe pedig összejött, és szövetséget kötött az ördöggel. Azt mondták, szolgálni fogunk téged – mármint az ördögöt – amennyiben segítesz minket megszabadulni a franciáktól. Ez bizony így történt. Az ördög pedig beleegyezett, és megköttetett a paktum.”  „Azóta Haiti népe meg van átkozva.”  Ami abból is látszik a nyilatkozó szerint, hogy míg Haiti lakói nyomorognak, addig a szomszédos Dominikai Köztársaság „egy egészséges, virágzó” ország. Mindezek után pedig felszólította a nézőket, hogy imádkozzanak Istenhez.

Az „ördöggel kötött paktum”, amire Pat Robertson utalt, talán az 1791-es haiti rabszolgafelkelés lehet, melynek eredményeképpen a forradalmi francia kormány eltörölte a rabszolgaságot. De az is elképzelhető, hogy Haiti népének függetlenségi harcát nevezte a szemétláda az „ördöggel kötött paktumnak”. 1804-ben ugyanis sikerült kiűzni a szigetről a francia gyarmatosítókat, és kikiáltották Haiti függetlenségét. (Hogy III. Napóleont emlegeti, amikor legfeljebb I. Napóleonról szólhatott volna, azon nem érdemes fennakadni, Pat Robertsonnak fogalma sincs a történelemről, de egy elmebetegtől amúgy sem várható el széles körű műveltség.)

Párizs később még számtalanszor próbálta visszafoglalni Haitit, de mindahányszor kudarcot vallott. Jöttek viszont az amerikaiak, akik 1915-ben lerohanták a szigetet, és csak 1934-ben vonták ki erőiket. A megszállás alatt haiti hazafiak ezreit ölték meg, sok tízezer ellenállót börtönöztek be. Megbízhatónak tűnő becslések szerint a nemzeti össztermék 40%-a vándorolt az amerikai bankárok zsebébe. (A Haiti Nemzeti Bankot már 1910-ben megvásárolta a New York-i City Bank). Az ország legkiválóbb koponyái külföldre menekültek, sőt, egy időben a még a bennszülötteket is tilos volt alkalmazni a közigazgatásban.

Persze hiába vonták ki erőiket az amerikaiak, továbbra is fenntartották a befolyásukat Haitin. 1957-ben az általános elégedetlenség megfékezése érdekében a „demokratikus” Amerika puccsal hatalomra segítette „Papa Doc” Duvaliert, akinek brutális uralma idején legalább 30 ezer polgárt gyilkoltak meg. 1971-ben a diktátor meghalt, azonban – Washington jóváhagyásával – fiacskája, a 19 éves Jean-Claude „Baby Doc” lépett a helyére. A mérhetetlenül aljas és züllött "Baby Doc” több százmillió dollárt (egyes becslések szerint 800 milliót) lopott el és helyezett el svájci bankszámlákon. Amerikának akkor egyetlen szava sem volt sem a döbbenetes mértéket öltő korrupcióhoz, sem pedig az ellenzékiek meggyilkolásához és bebörtönzéséhez.

Az amerikaiak természetesen a „kommunistaveszéllyel” indokolták a kegyetlen diktatúra támogatását. Persze sokkal inkább arról volt szó, hogy a két Duvalier teljes mértékben kiszolgáltatta Haiti gazdaságát az Egyesült Államoknak: az amerikai termékek elárasztották a kicsiny ország piacát, amerikai cégek telepedtek meg Haitin, kiszorítva és tönkretéve a hazai ipart és mezőgazdaságot. Több százezer paraszt kényszerült eladni a földjét, akik azután a városok nyomornegyedeiben kötöttek ki.

Haiti egyébként a neoliberális gazdaságpolitika igazi kísérleti laboratóriuma is. Érdemes lenne megkérdezni Bokros Lajost, meg a magyarországi „neoliberális” közgazdászokat, hogy vajon mi a véleményük a haiti gazdaság katasztrofális állapotáról? Pedig ha valahol, akkor Haitin hosszú évtizedeken át alkalmazták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. Az eredmény: a nemzeti össztermék rohamos csökkenése, a középosztály eltűnése, a hazai ipar teljes felszámolása, a parasztság nyomorba süllyedése, égbekiáltó társadalmi különbségek, az oktatás és az egészségügy elképesztő szétzüllése, súlyos környezeti és erkölcsi válság.

A neoliberális reformkisérletezés az IMF és a Világbank vezényletével kifosztotta, tönkrette az országot, a következményekért pedig a nyomorba döntött népet vádolják meg, amely  a tanácsadók, köztük Bokros szerint nem kellőképpen alkalmazta az irányelveket, „képtelen volt megérteni a reformok jelentőségét”.

Végül azonban Haiti lakói mindent megértettek, és 1986-ban  fel is lázadtak „Baby Doc” korrupt és a hazát kiárusító rezsimje ellen. Azonban ekkor természetesen megjelentek az amerikai katonák. Legfőbb feladatuk az volt, hogy megmentsék az akasztófára való – de Haiti gazdaságát teljes egészében az amerikai bankárok és multicégek kezére játszó – „Babay Doc”-ot.

Nem sokkal később beköszöntött a demokrácia, és szabályos választásokon Jean-Bertrand Aristide került az államelnöki székbe. Haiti népe tőle várta sorsának jobbra fordulását. Kezdetben Washington támogatta a népszerű elnököt (miután katonai puccsal megfosztották hatalmától, 1994-ben amerikai segítséggel helyezték vissza hivatalába), látva azonban, hogy Aristide tényleg igyekszik saját nemzetének érdekeit képviselni, az amerikaiak egyre inkább szembefordultak vele.

Aristide igyekezett óvatosan lavírozni, bátran állt ki a nemzeti érdekek mellett, noha igyekezett valamiképpen megőrizni Washington jóindulatát is, de az ilyesmi nem mindig sikerül. A Bush-kormány mindent megtett Aristide hatalmának meggyengítése érdekében. Washington erőfeszítéseit 2004-ben siker koronázta: egy újabb CIA szervezte puccs során eltávolították a demokratikus úton megválasztott elnököt a pozíciójából. Ismét megjelentek az amerikai katonák a szigeten, akiket nem sokkal később „ENSZ-békefenntartók”, meg mindenféle csaló „segélyszervezetek” képviselői követtek.

Az elmúlt hat esztendő valóságos rémálom: az ország gazdasága, közigazgatása, társadalma a teljes szétbomlás küszöbére érkezett. A segélyeket egész egyszerűen ellopják: egy részüket maguk a „nemzetközi szervezetek” tüntetik el, másik részüket pedig az ottani „gazdasági-politikai elit” teszi zsebre.

Haiti immár száz esztendeje áll az Egyesült Államok közvetlen befolyása alatt.

Az országot kiárusító, hazaáruló elit engedelmesen végrehajtja az USA és a bankároligarchia érdekeit szolgáló úgynevezett neoliberális gazdaságpolitikát. Az eredmény: borzalmas szegénység és teljes csőd.

Most pedig sok tízezer embernek kellett meghalnia azért, mert nincs pénz megfelelő, földrengésbiztos lakóházak építésére, nincs pénz korszerűen felszerelt mentőalakulatok felállítására és működtetésére és nincs pénz az alapvető egészségügyi ellátás biztosítására sem.  A tanulságok hazánk számára is nyilvánvalóak. Ha, ne adj’ Isten, hasonló természeti katasztrófa sújtaná hazánkat, a tönkretett, végsőkig legyengített közigazgatás és a szétesett egészségügyi ellátórendszer alighanem csődöt mondana.