A szocialisták jéghegynek ütközött hajóján lázadás tört ki. No, nem nagyon nagy, nem nagyon komoly, afféle pánik-lázadás. Nem azért próbálkozott a Hagyó-féle budapesti, a volt Mozaik-csoport és a Gyurcsány-árvák alkalmi koalíciója a vezetés megbuktatásával, hogy megmentsék a hajót, vagy szervezzék az utasok mentését, hanem hogy mindenkinél előbb jussanak a mentőcsónakokhoz.

A lázadók tiszteletreméltó vállalkozásuknak a „szükséges szembenézés”, az „elkerülhetetlen nemzedékváltás”, a „megújulás” jelszavaival fogtak neki.

A Hagyó-, Botka-, Ficsor-, Molnár-, Újhelyi-, Vadai-forgatókönyv – amely abból indult ki, hogy a parlamenti választásokig nem kell mozogni, felelősséget vállalni, hagyni kell a Lendvai-Kiss-Szekeres régi vezetést a 2010-es választáson megbukni, s majd a romok eltakarításával az új ellenzéki vezetést megszerezni, – a pécsi, majd az EP választásokon érvénytelenné vált.

Az EP választás azt a bizonyságot hozta, hogy az MSZP nemcsak elveszti a 2010-es parlamenti választásokat, de elképzelhető, hogy kispárti létbe zuhan, és aligha fogja megtartani önkormányzati pozícióit 2010 őszén. A palotaforradalmárok, kihasználva a pártvezetés gyengeségét és bizonytalanságát, alkalmasnak vélték az időt a hatalom átvételére.

Jobbszélen a posszibilis utód? Kiss, Lendvai, Szekeres és Mesterházy © MTI

Egy puccs sikeréhez három feltétel szükséges: világos cél, szigorú szerepmegosztás és gyors cselekvés. A Titanic-puccshoz mindhárom feltétel hiányzott. A sebtében összeszedett, egymás között vetélkedő csoportnak egyetlen világos célja, a hatalom megszerzése, kimondhatatlan és képviselhetetlen volt. Rövid-, közép- és hosszú távú program egyaránt hiányzott. Mit vetnénk el és mit őriznénk meg az elmúlt húsz évnyi MSZP-ből, a gyurcsányi majd’ hét évből, amikor szembenézünk? Mit tennénk másként, ha miénk a hatalom a pártban? Támogatnánk vagy eltaszítanánk a Bajnai-kormányt, 2010 tavaszi vagy előrehozott választásokat akarunk? A „legyünk mi a főnökök, nem ti” kedves céljához hiányzott az új főnök megnevezése.

Gyurcsány azért győzedelmeskedett 2004 őszén, mert évek óta építette magát, és a véletlen hozta, alkalmas pillanatban önmagát nevezte meg. De a Titanic-puccsisták egyike sincs fölépítve, közülük senki nem meri kimondani a politikailag szükséges egyetlen szót: én. Ezért hol ezt, hol azt tolták előre, semmiben se különbözve azoktól, akiket le akartak győzni, s végül Szili Katalint javasolták – szomorú. A palotaforradalmárok rosszul gazdálkodtak az idővel, mert be is akarták tartani a szabályokat és nem is. A 2004-es bukott EP választás után az akkori „ifjú lázadók” egyetlen estén levették Kovács László pártelnököt.

Átszállás a mentőcsónakba

Az MSZP vezetés tartalmilag rosszul, de formailag jól reagált. Lendvai, Kiss és Szekeres képtelenek voltak az EP választási sikertelenség azonnali és önkritikus értékelésére, egy programvázlat és egy hiteles forgatókönyv előadására. Mondhatták volna, igen, buktunk, a bukásban ekkora a húsz év, ekkora a gyurcsányi politika, és ekkora a mi felelősségünk, de tanulunk belőle.

Nem térünk le az ország modernizálásának, európaizálásának, a társadalmi szolidaritás és a verseny összehangolásának, az utódpárt szociáldemokratizálásának útjáról. Nem fordulunk baloldali nacionalista, populista és modernizáció-ellenes irányba, csak azért, mert a választók büntetnek minket a rosszul végrehajtott modernizációs politikáért. Tudjuk, hogy mi jó irányba megyünk rosszul, miközben a Fidesz rossz irányba megy jól. Kitartunk a kormány csomagja mellett, rendben és tisztességgel át fogjuk adni a hatalmat, s programmal, új szereposztással készülünk a távlatos, baloldali ellenzéki szerepre. Jó napot!

Csakhogy nem mondhatták ezt, mert még nem döntötték el, hogy megmaradjanak a modernizációs mezőn, kormányképes balközép pártnak, vagy átvonuljanak a populista oldalra, „igazi” balpártnak.

De a taktikai harcban fölényben kerültek. A kemény és a puha politikát ügyesen keverték egymással. A Szekeres, Kiss, Baja, Szigetvári négyes elreteszelte a kormányt. Világossá tették a lázadók előtt, hogy a Bajnai-kormány szent és sérthetetlen, a csomagot mindenkinek meg kell szavaznia. Új kormányt akartok? Nem. Akkor kuss, és szavazás! Másrészt, a pártot „vezető” triumvirátus puha és megengedő volt a pártban, mert egyetlen báránykát se akart elveszíteni. Úgy kellett harcolniuk, hogy mindenki bent maradjon a karámban. Sikerült. Lendvai mindig kellő pillanatban ajánlotta fel, hogy ő azonnal lemond, ha kell, Szekeres tökéletes szervezeti ismeretekkel nyájas macskaként terelte az egérkéket az általa szerkesztett alapszabály labirintusában, Kiss időben szembesítette a csoportokat az egymásközi érdekellentétekre. Te tényleg a budapestiekkel együtt le akarod leplezni a Gyurcsányt és korszakát, te, aki a kabinetfőnöke, a közlekedési minisztere voltál, s ma árvája vagy? Te valóban együtt menetelsz Gyurcsány árváival, akiket évek óta utálsz? Nahááát?

A Titanic-puccs elbukott. De ettől még a Titanic süllyed. A mai tisztek megszervezhetik a mentést, majd együtt süllyednek el a hajóval. A következő választás a mentőcsónakban lesz. Ez Mesterházy Attilának kedvez. Ha lesz türelme kivárni – Rogán és nem Szíjjártó módjára viselkedik -, ha él azzal az előnyével, hogy van rendes diplomája, tud nyelveket, nem lop, nehezen kommunistázható, és sikeresen egyezkedik a párt különböző áramlataival, akkor lehet a mentőcsónak kapitánya.

Ha a csónak a veszedelmes hullámok között nem a kádári múlt balpartja felé, hanem az obamai balközép Amerika és egy jövendő, újra kitalált balközép Európa felé veszi az irányt – akkor a túlélőknek van még reményük.

Lengyel László  hvg